Ju-on Part 2 (2002/2003)
2014.12.01 11:00
Near

Folytatjuk hát rovatunkat két új résszel, amelyek már határozottan jobbra sikerültek, mint elődeik. Emellett ez a két rész az egyetlen a japán szériából, ami itthon is megjelent DVD-n.

Ju-on: The Grudge – A harag (2002)
Rendezte: Takashi Shimizu

Az előző kritikánál a mérhetetlenül alacsony költségvetést, illetve az amatőr rendezési módot hoztam fel negatívumként. Továbbá a gyatra forgatókönyvet, ami leginkább egy sketchfilmre hasonlított. Nos, úgy tűnik, nem csak én láttam ebben a filmben több lehetőséget, ugyanis két évre rá újabb két epizóddal jelentkeztek, ami, bár folytatásként van feltüntetve, valahogy sehogy nem kapcsolódik az előző két részhez. Az egyetlen közös pont a ház, ami teljesen ugyanaz.

Itt is fejezetekből áll a film, ám végre van egy fő történetszál, ami hál’ istennek kimozgatja az egyhangúságból a filmet. Ebben a történetben egy Rika nevű lányt ismerünk meg, aki egy szociális központban gondozza a magatehetetlen, idős embereket. Egyik nap viszont kap egy megbízást, hogy helyettesítsen egy ápolót. A cím természetesen a jól ismert házhoz vezet, ahol egy nagyon leépült öreg nőt kell ápolnia. Konkrétan a nő még WC-zni sem megy ki a mosdóba… Az ottléte alatt azonban több furcsasággal is találkozik. Talál egy fiút egy szekrénybe zárva, és egy fekete árnyat is, ami az öreg nő szobájában bújik elő. Ez utóbbi egy kifejezetten feszült és para jelenet, nagy kár, hogy maga az árny elég bénán lett kivitelezve.

Természetesen az ő története mellett megismerhetjük a házban élőkét is, valamint mindenki másét, aki akkoriban ott járt. Ezek egy része elég jól sikerült. Kedvencem egyértelműen az iskoláslány, Izumi története, akinek három barátnője tűnt el a házban, és azóta újságpapírral takarja be az ablakait, mert úgy érzi, folyamatosan ott figyelik őt.

De vannak egészen jó új ötletek is, mint például az, hogy a ház amolyan kapocs két idősík között.

A hangulata kifejezetten jó. Itt már nem mutatkozik meg az amatőr szint, mint az előző két résznél. Látszik, hogy itt már nagyobb tőkéből gazdálkodtak és profi stábbal dolgoztak. A színészek sem olyan ripacsok, mint korábban, bár egy-két színész még vehetett volna pár leckét. A zene is sokkal jobb lett. Olyan melankolikus, kissé nyomasztó. Emellett még van egy jelenet, mikor az egyik szereplő felriad az ágyból. Na, az bitang jóra sikerült, már csak azért is, mert iszonyúan kizökkenti az embert a komfortérzetéből.

De még így is vannak hiányosságok. A dramaturgia nagyon lyukas, és maguk a szereplők is olyan döntéseket hoznak meg, amik a valóságban nem történnének meg. Erre már csak hab a tortán, hogy a többség, amikor támadnak a szellemek, inkább leül a földre és várja, hogy elkapják őket. De Izumi történetének vége is nagyon vicces. Most komolyan, egy tolóajtót úgy akar eltorlaszolni, hogy kitámasztja két bottal??

De ezek mind eltörpülnek két nagy probléma mellett. Az egyik a vége, ami bár ötletes, valahogy kissé túlkomplikáltnak is éreztem, már csak azért is, mert logikailag rengeteg mindenbe bele lehet kötni. A másik pedig Kayako, a szellemnő. Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy miért, de a nőnek azzal oldották meg a hosszú, fekete haját, hogy ráraktak egy parókát. Ez nem vicc, a nőről lerí, hogy az nem az ő haja, és a legtöbb jelenetnél ügyeltek is arra, nehogy leessen. Ezt így egyszerűen nem lehet komolyan venni, és emellett még a sminkje is elég béna. Legtöbbször, mikor megjelenik, kiirtja a feszültséget, mert tisztán látszik, hogy ő egy kisminkelt színésznő. Nem jön át az érzés, hogy ő egy félelmetes szellem.

IMDb | mafab

Ju-on: The Grudge 2 – A harag 2 (2003)
Rendezte: Takashi Shimizu

Itt már két év különbség van az epizódok között, de van egy olyan érzésem, hogy a két film között nincs olyan sok idő, már csak azért is, mert maga a film technikai oldala szinte semmit nem fejlődött az első részhez képest, ami azt sugallja, hogy nagyjából ugyanakkor forgatták, ugyanazzal a stábbal.

A történet itt egy színésznőre fókuszál, Kyokóra, akit egy gagyi, szellemekkel foglalkozó műsor meghív egy szereplésre. Mivel Kyoko olyan, mint egy japán Jamie Lee Curtis vagy Danielle Harris, így minden, horrorral kapcsolatos műsorban szerepel. A stáb természetesen a jól ismert házat szemeli ki egy kis ijesztgetésre, amelynek híre az óta már szépen elterjedt. A forgatás után azonban minden stábtag észlel valami furcsát, és szépen egyenként meghalnak. Továbbá Kyoko még aznap este autóbalesetet szenved, és elveszíti a frissen megfogant gyermekét is. Nem sokkal később azonban – miután orvosok is megállapították a vetélést - kiderül, hogy mégsem halt meg a gyerek. Hoppá.

Ez már egy jóval lecsupaszítottabb történetet kapunk, viszont azt nagyon jól sikerült kivitelezni. A film legnagyobb érdekessége, hogy a fejezetek amolyan Tarantino-stílusban nem egymást követik. Kyoko balesetével indít, ami a forgatás után történt, viszont ezt követően folyton visszamegyünk az időben vagy előreugrunk valamennyit. Ez nekem kifejezetten tetszett, már csak azért is, mert mindegyik fejezetben van egy aprócska utalás egy, már korábban látottra.

Ezenkívül akadnak itt is nagyon elborult jelenetek, amiket végre nem ront el a szellemnő, Kayako. Ha más téren nem is, a sminkeket tekintve fejlődött a film. A legfélelmetesebb az egyik lány lakásában hallható kopogás, ami minden nap ugyanabban az időpontban hallatszik. Ezt már csak azért is említem meg, mert ami kisül belőle, az egyrészt nagyon rémisztő, másrészt pedig rohadt jól van megcsinálva, a technikai hátteret tekintve.

De láthatunk egy szülést is, aminél elborultabb jelenetet én még életemben nem láttam. Takashi Shimizu itt aztán minden beteg ötletét megvalósította.

Igazából ez már toronymagasan jobb rész, mint az előző három, nagy kár, hogy a végére itt is betettek egy WTF-jelenetet, ami lehúzza az egészet. Persze lehet, hogy azért nem tudtam értelmezni a látottakat, mert nyugati ember vagyok, de szerintem itt Shimizu sajátos önkifejező eszköze a ludas, amit nem egyszerű értelmezni, és, ha bele is megyünk, akkor is találunk logikai buktatókat.

Arról a jelenetről nem is beszélve, amikor az egyik lányt megfojtja Kayako haja, majd, mikor erről beszélnek, csak annyit mondanak, hogy felakasztotta magát. Az senkit nem érdekel, hogy temérdek mennyiségű haj fojtotta meg… Az ilyesfajta következetlenséget rühellem.

Ez a két rész már inkább tekinthető filmnek, mint az előzők, de tényleg csak azok nézzék meg, akik kedvelik a keleti horrorfilmeket, mert akik az európai, illetve amerikai filmeket tartják nagyra, azoknak ez egyáltalán nem fog tetszeni.

Érdekesség, hogy pár éve az RTL Klub leadta késő este. Nem jellemző, hogy ilyen merész filmeket adnak le, bár biztos vagyok benne, hogy utána az ORTT fél napig szüneteltette az adást…

IMDb | mafab

(További részek a sorozatból: Ju-on Part 1Ju-on Part 3, Ju-on Part 4, Ju-on Part 5 + Újabb előzetes a Ju-on: The Finalhoz)


Ha a Disqus fórumban spoilerezni szeretnél, így írd meg a szöveget:
A végén kiderül, hogy <spoiler>a seriff a tettes.</spoiler> Jó, mi?
Ügyelj, hogy ne gépeld el!
comments powered by Disqus
 
creepyshake.com logo
not under 18
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés