Bloodlust
2015.01.26 20:00
alt.end

Az elmúlt évtized(ek)ben a vámpírkultusz elárasztotta a filmek és a könyvek világát, melyre a közönség az érzelmek széles skálájával reagált, a gyomorforgató hányingertől kezdve egészen az euforikus örömmámorig. Természetesen a képregények se maradhattak ki a szórásból, elég csak a magyar kiadást is megélt Hellsing c. mangára gondolni. Ma azonban a terítéken egy olyan darab lesz, mely kis hazánkban látta meg a napvilágot, a készítők Fábián Péter és Kozmajer Viktor. Az első két szám még a megboldogult Horror-Mirroron keresztül jutott el hozzám, de voltak olyan kedvesek és felkeresték a CreepyShake szerkesztőségét a legújabb, harmadik rész kapcsán, melyet ezúton is köszönünk nekik. Még 2010-ben jelent meg a sorozat első része, de azóta sem hagyott alább a lelkesedés, a hivatalos honlapon sok aktuális infót és képet lehet találni a képregény világáról.

A sztori alapfelállása nagyjából a következő: apokalipszis utáni újrakezdés, körülfalazott bűntanya, fegyver és drog minden mennyiségben, mindezt természetesen áthatja az erőteljes cyberpunk életérzés. Na meg persze hemzsegnek a természetfeletti lények, belőlük egyelőre csak a vámpírokat kapjuk az arcunkba, de állítólag lesznek itt még vérfarkasok és miegymás.
Ha már képregény, akkor nézzük először a rajzokat. Ezekre nekem sok panaszom nincs, sőt mi több, elég tetszetősek, a színezéssel együtt nagyon jól megteremtik a hangulatot. Némelyik talán kicsit kidolgozatlanabb, mint a többi, de ez gondolom betudható a stílusnak, na meg annak hogy a jelenetek kb. háromnegyede rosszul megvilágított helyiségekben játszódik. Szóval összességében nekem elég pozitív az első benyomásom, de a fent linkelt oldalon elég jó galériák vannak, mindenki el tudja dönteni hogy személy szerint bejövős-e a képvilág vagy sem.
Magáról a történetről viszont bármennyire is preferálom alapból, de NEM tudokSPOILERMENTESen írni, így ha valaki ragaszkodik a saját megtapasztalás varázsához, az ugorhat is rögtön a végére, ott úgyis összegzésre kerül a most kifejtett gondolatmenet lényege.
Az első füzet legeleje rögtön flashbackkel indul, megtudjuk miért lett kampec az emberiségnek, hurrá. Az írónak sikerült összeházasítania a vámpírokat az egyiptomi múmiákkal, ami szép is, jól is illeszkedik, csak sajnos kicsit újrahasznosítás szaga van. (Nekem alapból az Anne Rice féle Vámpírkrónikák, ami erről beugrik, de nálam műveltebbek nyugodtan írhatnak kommentet lent, hogy ki húzta elő először a kalapból ezt a csavart.) Nem baj, nincs új a nap alatt, elismerem, hogy nehéz eredeti ötletekkel előállni a témában, haladjunk.
A továbbiakban egy dekoratív nőcske bevetését követhetjük nyomon, aki egy homály fedte félkatonai szervezethez tartozik. Sajnos a telcsizésen és a teljesen felesleges, pisztoly-előrángatós izmozáson kívül eleinte nem sok mindent csinál a bűntanyán, de azért a füzetke közepe-vége fele kibontakozik némi eksön is. Előkerül ugyanis egy vámpír, akit a nőcinek ki kéne iktatnia. Habár drakula#124086 golyóálló, azért eléri a csúf halál, egy rejtélyes idegen segíti le készségesen a fejét a nyakáról. Ééés vége.
A második füzetet nem részletezném nagyon, bejön sok új szereplő és másik cselekményszál is, előtérbe kerül a misztikum és a balladai homály. Itt már jobban lehet sejteni, hogy mi felé halad a történet, és sűrűbbek lesznek az események is. Amit még külön kiemelnék, mert nekem nagyon tetszett, hogy a hátsó borítón sablonos tartalmi ajánló helyett az előző részben is szereplő csaj jelentését olvashatjuk az akciójáról.

A sztori alapfelállása nagyjából a következő: apokalipszis utáni újrakezdés, körülfalazott bűntanya, fegyver és drog minden mennyiségben, mindezt természetesen áthatja az erőteljes cyberpunk-életérzés. Na meg persze hemzsegnek a természetfeletti lények, belőlük egyelőre csak a vámpírokat kapjuk az arcunkba, de állítólag lesznek itt még vérfarkasok és miegymás.

Ha már képregény, akkor nézzük először a rajzokat, amik elég tetszetősek, a színezéssel együtt nagyon jól megteremtik a hangulatot. Főleg az első számban némelyik talán kicsit kidolgozatlanabb, mint a többi, de ez betudható a stílusnak, na meg annak, hogy a jelenetek kb. háromnegyede rosszul megvilágított helyiségekben játszódik. Szóval összességében nekem pozitív az első benyomásom, mindenképp érdemes megnézni a fent linkelt oldalon található galériákat.

Magáról a történetről viszont bármennyire is szeretnék, de nem tudok spoilermentesen írni, így ha valaki ragaszkodik a saját megtapasztalás varázsához, az nyugodtan átugorhatja.

SPOILER
Az első rész legeleje rögtön flashbackkel indul, megtudjuk, miért lett kampec az emberiségnek, hurrá. Az íróknak sikerült összeházasítaniuk a vámpírokat az egyiptomi múmiákkal, ami szép is, jól is illeszkedik, csak sajnos kicsit újrahasznosítás szaga van. (Nekem alapból az Anne Rice-féle Vámpírkrónikák, ami erről beugrik.) Nem baj, nincs új a nap alatt, elismerem, hogy nehéz teljesen új ötletekkel előállni a témában, haladjunk.

A továbbiakban egy dekoratív nőcske bevetését követhetjük nyomon, aki egy homály fedte félkatonai szervezethez tartozik. Sajnos a telcsizésen és a teljesen felesleges, pisztoly-előrángatós izmozáson kívül eleinte nem sok mindent csinál a bűntanyán, de azért a füzet közepe-vége fele kibontakozik némi eksön is. Előkerül ugyanis egy vámpír, akit a nőcinek ki kéne iktatnia. Habár drakula#124086 golyóálló, azért eléri a csúf halál, egy rejtélyes idegen segíti le készségesen a fejét a nyakáról.

Róla a második számban kiderül, hogy valójában maga is vérszívó, azzal pedig, hogy kiiktatta egyik fajtársát, bizony törvényt szegett. Ezzel kibontakozik a második cselekményszál, amely közelebbről is bemutatja a vámpírok alvilágát, ettől kezdve már jobban lehet sejteni, hogy merre felé fog haladni a történet.

A cselekmény tehát kicsit nehezen indul be, de utána nem lehet okunk panaszra, ahogy egyre több szereplővel gazdagodik a történet, úgy egyre inkább elkezd pörögni. A fő karakterek egyébként egy képregény adta lehetőségekhez képest jól kidolgozottak, bár sajnos egyelőre csupán egy-két visszaemlékezés és elejtett félmondat utal arra, mi is lehet valójában a háttértörténetük, ezek azonban épp elegek ahhoz, hogy felkeltsék az olvasó kíváncsiságát.

Emellett a képvilág is nagyban hozzájárul a történet fejlődéséhez, a már eredetileg is profinak számító rajzok a harmadik részre igazán beérnek, a színvilág sokkal élénkebb, így látványosabbá teszi a jelenetek. A Tisztességtelen ajánlat névre hallgató harmadik szám borítóján látható kép egyébként a sorozat eddigi legérdekesebb, legmozgalmasabb részletéből való, amelyben néhány ikonikus film motívumai is megcsillannak.

Összességében a Bloodlust egy kiemelkedően jó alkotás, képregény- és/vagy vámpírfanatikusok polcán egyaránt kötelező darab. Tekintettel az utolsó rész rendkívül izgalmas befejezésére, én tűkön ülve várom a folytatást.


Ha a Disqus fórumban spoilerezni szeretnél, így írd meg a szöveget:
A végén kiderül, hogy <spoiler>a seriff a tettes.</spoiler> Jó, mi?
Ügyelj, hogy ne gépeld el!
comments powered by Disqus