Mai spanyol bemutatóm egy könnyedebb darab lesz, egy horrorvígjáték, Álex de la Iglesia fekete komédiája, a ***Bűbáj és kéjelgés (Las brujas de Zugarramurdi/Witching & Bitching – 2013)***.

Mai spanyol bemutatóm egy könnyedebb darab lesz, egy horror vígjáték, Álex de la Iglesia fekete komédiája, a Bűbáj és kéjelgés (Las brujas de Zugarramurdi/Witching & Bitching – 2013).

A történet rögtön abszurd jelenettel veszi kezdetét, egy ezüstre festett Jézus, egy katona bábúvá maszkírozott férfi egy kisfiúval kirabolnak egy bankot, majd menekülőre veszik a figurát. Franciaországba akarnak átmenekülni, de valahol meg is kell pihenniük, ezért egy észak-spanyolországi kis falucskán, Zugarramurdin kell áthaladniuk.

Zugarramurdi létező falu, és történelmének köszönhetően igen látogatott. A 17. században ez a falu szolgált a baszk boszorkányperek helyszínéül. Nevét is a legendából kapta, mi szerint a boszorkányok összegyűltek a helyi barlangnál, ilyenkor pedig a mezőn legelésző óriási, fekete kecskebak emberi alakot öltött, mintha ő maga lenne az ördög. Zugarramurdit az Ördög Katedrálisának is nevezik, az ide látogatók megnézhetik a Baszk Boszorkány Múzeumot és részt vehetnek a minden évben megrendezett, nyári napforduló Boszorkány-napon, mikor a helyiek óriási tüzeket gyújtanak a hírhedt barlangnál.

Nagyon szeretem azokat a filmeket, melyek ilyen legendához köthetőek és lelkiismeretesen felhasználják őket. Ebben az esetben is megkapunk mindent, természetesen egy kis csavarral. Horror-vígjátékról lévén szó, boszorkányokkal a főszerepben, nem hagyták ki a szó, közhelyes értelmét, hogy a nők boszorkányok. Mivel a nők helyzete mai napig sem kielégítő és nincs nemi egyenlőség, nem szeretem, ha a feminizmussal viccelődnek, de ebben az esetben is pont mértékkel tudták megfogni ezt a jelenséget és a szélsőségeit kiparodizálni, hasonlóan A stepfordi feleségek remake-hez. Itt a férfiak fellázadnak a barátnőjük, feleségük ellen, de Zugarramurdiban veszélye kerülnek, hisz itt minden nő boszorkány, és nem csak a kannibálok, tervük is van a világ meghódítására.

Tipikus fekete komédia, melyet én imádok, hangulatilag nagyon hasonlít az 1990-es Boszorkányokra és az Addams Family-re. A szarkazmus képezi a film alapját, és nincs is túlzásba véve, meglepő módon a szinkron is úgy sikerült, ahogy a régebbi filmeknél, kiemeli a poénokat.

Az operatőri munka kifogástalan, spanyolokhoz méltóan gyönyörű a képi világ, ahogy a trükkök is igényesek, szépen kivitelezettek. A zene és a színészek is mind a helyükön vannak, a főszereplő, José ismerős lehet az El cuerpo-ból, Hugo Silva alakítja. Személyes kedvencem természetesen a helyi femme fatale, a Főboszorkány lánya, Eva, akit a gyönyörű Carolina Bang kelt életre.

A Bűbáj és kéjelgés nem szeretne semmit sem kiparodizálni, egyszerűen egy szórakoztató, boszorkányos horror vígjáték akar lenni, szarkasztikus poénokkal, vas-protkós, kannibál boszorkányokkal, és ez teljes mértékben össze is jön neki. Én nagyon szeretem, ajánlom mindenki másnak is!Mai spanyol bemutatóm egy könnyedebb darab lesz, egy horror vígjáték, Álex de la Iglesia fekete komédiája, a ***Bűbáj és kéjelgés (Las brujas de Zugarramurdi/Witching & Bitching – 2013)***.

A történet rögtön egy abszurd jelenettel veszi kezdetét: egy ezüstre festett Jézus, egy katonabábuvá maszkírozott férfi egy kisfiúval kirabolnak egy bankot, majd menekülőre veszik a figurát. Franciaországba akarnak átmenekülni, de valahol meg is kell pihenniük, ezért egy észak-spanyolországi kis falucskán, Zugarramurdin kell áthaladniuk.

Zugarramurdi létező falu, és történelmének köszönhetően igen látogatott. A 17. században ez a falu szolgált a baszk boszorkányperek helyszínéül. Nevét is a legendáról kapta, miszerint a boszorkányok összegyűltek a helyi barlangnál, ilyenkor pedig a mezőn legelésző óriási, fekete kecskebak emberi alakot öltött, mintha ő maga lenne az ördög. Zugarramurdit az Ördög Katedrálisának is nevezik, az ide látogatók megnézhetik a Baszk Boszorkánymúzeumot és részt vehetnek a minden évben megrendezett, nyári napfordulós Boszorkánynapon, mikor a helyiek óriási tüzeket gyújtanak a hírhedt barlangnál.

Nagyon szeretem azokat a filmeket, melyek ilyen legendához köthetőek és lelkiismeretesen felhasználják őket. Ebben az esetben is megkapunk mindent, természetesen egy kis csavarral. Horrorvígjátékról lévén szó, boszorkányokkal a főszerepben, nem hagyták ki a szó közhelyes értelmét, hogy a nők boszorkányok. Mivel a nők helyzete a mai napig sem kielégítő és nincs nemi egyenlőség, nem szeretem, ha a feminizmussal viccelődnek, de ebben az esetben pont mértékkel tudták megfogni ezt a jelenséget és a szélsőségeit kiparodizálni, hasonlóan A stepfordi feleségek remake-jéhez. Itt a férfiak fellázadnak a barátnőjük, feleségük ellen, de Zugarramurdiban veszélybe kerülnek, hisz itt minden nő boszorkány, és nem csak kannibálok, tervük is van a világ meghódítására.

Tipikus fekete komédia, melyet én imádok, hangulatilag nagyon hasonlít az 1990-es Boszorkányokra és az Addams Familyre. A szarkazmus képezi a film alapját, és nincs is túlzásba véve, meglepő módon a szinkron is úgy sikerült, ahogy a régebbi filmeknél, kiemeli a poénokat. Az operatőri munka kifogástalan, spanyolokhoz méltóan gyönyörű a képi világ, ahogy a trükkök is igényesek, szépen kivitelezettek. A zene és a színészek is mind a helyükön vannak, a főszereplő, José ismerős lehet az El cuerpóból, Hugo Silva alakítja. Személyes kedvencem természetesen a helyi femme fatale, a Főboszorkány lánya, Eva, akit a gyönyörű Carolina Bang kelt életre.

A Bűbáj és kéjelgés nem szeretne semmit sem kiparodizálni, egyszerűen egy szórakoztató, boszorkányos horrorvígjáték akar lenni, szarkasztikus poénokkal, vasprotkós kannibálboszorkányokkal, és ez teljes mértékben össze is jön neki. Én nagyon szeretem, ajánlom mindenki másnak is!

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab