„Ments meg!” – mondja zokogva Nicolas Cage, mai filmünk, a 8 mm egyik utolsó jelenetében. Kétségkívűl hatásos és szívszorító, ahogyan nagy homlokú barátunk meggyötörten hullik felesége karjaiba a fenti idézet szövegével, ugyanakkor eme sor lassan két évtized távlatából kiválóan reflektálhatna a színész karrierjének jelenlegi helyzetére is. Las Vegas, végállomás, Ál/Arc, Fegyvernepper – csak hogy pár remekbe szabott teljesítményt említsünk. Oscar-díj 1996-ban! Mindezek után Cage bácsi elhatározta, hogy ezentúl elég ripacskodni és vicsorogni a kamerának, a briftasni ugyanúgy töltődik. Jött a „not the bees”, és a többi már történelem. A DVD-polcok homályos, oltalmazó árnyéka. A nihil, a látszólag teljes kiüresedés.

Tom Welles (Nicolas Cage) jól menő magándetektív, befolyásos ügyfelekkel, szép házzal és családdal, egyszóval mindene megvan. Legújabb ügyében egy milliárdos özvegye kéri segítségét, mert szeretné lenyomozni a megboldogult férje hagyatékában lévő titokzatos 8 mm-es szalag eredetét. A felvételeken egy fiatal lány látható, akit brutálisan megkínoznak, majd meg is ölnek. Vajon egy jól megrendezett filmet látunk, vagy igazi gyilkosság történik a mozgóképen? Welles nyomozásba kezd. Rövidesen eljut a snuff filmek feneketlen ördögkatlanjába, és amit ott talál, nos, az minden képzeletet felülmúl…

A 8 mm-ben szintén fontos szerep jut a kiüresedének - jelen esetben a társadalmi konvenciók és az emberi értékek elvesztéséről van szó. Nyomozónk a megbízójához végtelenül lojális. Valami hiperlazán veti bele magát az eltűntnek vélt lány utáni kutakodásba. Napsütés, napszemüveg, haverok, buli, fanta. Jó pénzt kap szolgálataiért, mintha élvezné is. Aztán hamar visszavesz az arcból, mikor érzékelni kezdi, hogy nem éppen egy szokványos babazsúrba tévedt. Családjától, a szeretett otthontól való távolléte lassan kínzóvá válik. A film közepétől jelentkező sötét és feszült hangulat majdnem egészen a befejezésig tartja magát. Elmerülünk a szado-mazo pornó és a különféle perverzitások világában, míg végül fény derül a snuff rejtélyére is: a keresett személy bizony tényleg halott, a felvételek valódiak. Beigazolódik a legrosszabb gyanú: az ember elaljasodott, immár bármire képes a „szórakozásért” és a pénzért. Azok számára, akik megtehetik, az emberi élet szimpla játékszer. Rövid időre megjelenik egy kereszt, de nincsen semmi misztikum: a mocskos és gonosz valóságban járunk. „Egyszerűen szeretem csinálni” - szól maga a gyilkos. Embertelen, mégis keservesen emberi. Tom rendes erkölcsi rendszert tudhat magáénak, ennek ellenére a megtapasztalt, átélt borzalmak olyan dologra késztetik, amit talán leghátborzongatóbb rémálmában sem feltételezett volna magáról.

Kifejezetten tetszett, hogy eltekintettek a bejegyzett raktári neve szerint „a főhős szeretteit elrabolják, és azzal akarják megbüntetni/megzsarolni/stb.” klisé használatától; persze van pár hülyeség, de ezek elhanyagolhatóak. Rögtön ilyen az elején, amikor hősünk a 8 mm-es mozit nézi, az eléggé hatásvadászra sikerült, plusz a felesége sokszor tudott irritáló lenni. Nicolas Cage munkájára eddig nem tértem ki. 1999-et írtunk ekkor, úgyhogy nyugodjatok meg: itt még nagyszerű. Fantasztikusan hozza a lelkileg először teljesen betonbiztos, majd a történtek hatására hitevesztett, megtört embert, aki számára a lezárás mégis reménnyel kecsegtet. Egy új lehetőséggel. Az 5 millió dolláros kérdés pedig a következő: megkaphatja-e a mi drága Nicolasunk is ezt az új lehetőséget a jövőben?

Értékelésem: 9/10

IMDb | mafab