Nehéz igazán jó gore-t találni, de akadnak gyöngyszemek, ahogyan a 2012-es The Seasoning House is az. Bár egyszer már elkezdtem, valamilyen oknál fogva nem néztem végig, de a sok pozitív kritika miatt újranéztem, ezúttal teljes egészében, és ledöbbentem a bemutatott, sajnos reális kegyetlenségtől és a feszültségfaktortól.

Nehéz igazán jó gore-t találni, de akadnak gyöngyszemek, ahogyan a 2012-es The Seasoning House is az. Bár egyszer elkezdtem, valamilyen oknál fogva nem néztem végig, de a sok pozitív kritika miatt újranéztem, ezúttal teljes egészében és ledöbbentem a bemutatott, sajnos reális kegyetlenségtől, és a feszültségfaktortól.

1996-ban vagyunk, Balkánon, a délszláv háború vége felé. Egy katonai csapat brutális kegyetlenséggel kivégez egy egész települést, a fiatal lányokat pedig, akiket nem lőnek szitává elhurcolják, hogy eladják őket egy bordélyháznak. Így kerül egy siketnéma lány is a bordélyházba, s, mivel a ház ura úgy gondolja, fogyatékosságából adódóan, hogy nem hall és nem is mond majd semmi olyat, ami veszélyezteti az üzletet, kitűnteti a kizárólagos birtokbavétellel, szeretőjévé teszi. De nem csak a strici, Viktor kielégítése az egyetlen feladata a fiatal lánynak, hanem a többi sorstársának az előkészítése a vendégek érkezésére, elkábítja és kisminkeli őket, másnap pedig a kegyetlenül összevert testüket ápolja. Egy prostituálttal barátságot köt, aki érti a jelnyelvet, kapcsolatuk pedig annyira belsőséges lesz a sivár, kiszolgáltatott környezetben, hogy kész lesz megvédeni bármi áron, akkor is, ha saját életét kell kockáztatnia.

Már maga az alapkoncepció, a háború, és a lányok prostituálttá adása azonnal teremt egy gyomorforgató, nyomasztó atmoszférát, főként annak tükrében, hogy rendkívül reálisan ábrázolnak mindent, és tudjuk jól, hogy sajnos az ehhez hasonló létesítmények nem az agy szüleményei. Több film is foglalkozott már a témával, de ennyire kegyetlenül még nem láttam ábrázolva. Fontosnak állítanám összehasonlítani a Szerb filmmel, melyet rendkívül sokan magyaráznak művészi társadalomkritikaként, holott öncélú provokáció az egész, ellenben a The Seasoning House-zal.

A cselekmény második fele egy macska-egér játékra fókuszál, ami, bár kevésbé hihető, a készítők nem estek át a ló túloldalára. Rendkívül feszült végig a hangulat, izgalmas és pörgős a cselekmény, mikor pedig azt hihetnénk, hogy ez volt a tetőpont tovább feszítik a húrt, és a néző már a haját tépheti, hogy végre véget érjen a kislány kálváriája. Színészi játék tekintetében kiemelendő a lányt alakító Rosie Day, valamint a katonai egység vezetőjét megformáló Sean Pertwee, aki egy egészen más oldalát mutatja meg, mint amit a képregényes sorozatokat követő nézők megszokták. Az operatőri munka kellően kreatív és meglepő egy ilyen kaliberű filmnél, így erre sincs semmilyen kifogásom. Mindenkinek ajánlani tudom, de fel kell rá készülni, mert ez is egy kegyetlen, lélekölő darab.Nehéz igazán jó gore-t találni, de akadnak gyöngyszemek, ahogyan a 2012-es The Seasoning House is az. Bár egyszer elkezdtem, valamilyen oknál fogva nem néztem végig, de a sok pozitív kritika miatt újranéztem, ezúttal teljes egészében és ledöbbentem a bemutatott, sajnos reális kegyetlenségtől, és a feszültségfaktortól.

1996-ban vagyunk, Balkánon, a délszláv háború vége felé. Egy katonai csapat brutális kegyetlenséggel kivégzi egy település összes lakosát. A fiatal lányokat, akiket nem lőnek szitává, elhurcolják, hogy eladják őket egy bordélyháznak. Így kerül egy siketnéma lány is a bordélyházba, s mivel a ház ura úgy gondolja, fogyatékosságából adódóan, hogy nem hall, és nem is mond majd semmi olyat, ami veszélyezteti az üzletet, kitünteti a kizárólagos birtokbavétellel, szeretőjévé teszi. De nem csak a strici, Viktor kielégítése az egyetlen feladata a fiatal lánynak, hanem a többi sorstársának az előkészítése a vendégek érkezésére: elkábítja és kisminkeli őket, másnap pedig a kegyetlenül összevert testüket ápolja. Egy prostituálttal barátságot köt, aki érti a jelnyelvet, kapcsolatuk pedig annyira belsőséges lesz a sivár, kiszolgáltatott környezetben, hogy kész lesz megvédeni bármi áron, akkor is, ha saját életét kell kockáztatnia.

Már maga az alapkoncepció, a háború, és a lányok prostituálttá adása azonnal teremt egy gyomorforgató, nyomasztó atmoszférát, főként annak tükrében, hogy rendkívül reálisan ábrázolnak mindent, és tudjuk jól, hogy sajnos az ehhez hasonló létesítmények nem az agy szüleményei. Több film is foglalkozott már a témával, de ennyire kegyetlenül még nem láttam ábrázolva. Fontosnak állítanám összehasonlítani a Szerb filmmel, melyet rendkívül sokan magyaráznak művészi társadalomkritikaként, holott öncélú provokáció az egész, ellenben a The Seasoning House-zal.

A cselekmény második fele egy macska-egér játékra fókuszál, ami bár kevésbé hihető, a készítők nem estek át a ló túloldalára. Rendkívül feszült végig a hangulat, izgalmas és pörgős a cselekmény, mikor pedig azt hihetnénk, hogy az volt a tetőpont, tovább feszítik a húrt, és a néző már a haját tépheti, hogy végre véget érjen a kislány kálváriája. Színészi játék tekintetében kiemelendő a lányt alakító Rosie Day, valamint a katonai egység vezetőjét megformáló Sean Pertwee, aki egy egészen más oldalát mutatja meg, mint amit a képregényes sorozatokat követő nézők megszokták. Az operatőri munka kellően kreatív és meglepő egy ilyen kaliberű filmnél, így erre sincs semmilyen panaszom. Mindenkinek ajánlani tudom, de fel kell rá készülni, mert ez is egy kegyetlen, lélekölő darab.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab