Lewis nyaggat egy ideje, hogy animékről is írjak, ahogyan ő tette a Paprikával és a Perfect Blue-val, hogy színesítsük a rovatot. Az animékkel nekem az a fő gondom, hogy általában sorozatjellegűek, és kevésbé van türelmem X részen átrágni magam, hogy összeálljon a kép, na de a Ghost in the Shell „csupán” egy másfél órás film, ezért könnyedén rávettem magam, csalódnom pedig abszolút nem kellett.

Lewis nyaggat egy ideje, hogy animékről is írjak, ahogyan ő tette a Paprikával és a Perfect Blue-val, hogy színesítsük a rovatot. Az animékkel nekem az a fő gondom, hogy általában sorozat jellegűek és kevésbé van türelmem X részen átrágni magam, hogy összeálljon a kép, na de a Ghost in the Shell „csupán” egy másfélórás film, ezért könnyedén rávettem magam, csalódnom pedig abszolút nem kellett.

A Ghost in the Shell (Kôkaku Kidôtai), Magyarországon Páncélba zárt szellem, szinkronos verzióban pedig Szellem a kagylóban címen forgalmazott japán anime, 1995-ből, Mamoru Oshi rendezésében, az azonos című 1989-91-ig tartó cyberpunck manga sorozat adaptációja. A mangát Siró Maszamune álmodta meg, majd kapott 2002-ben folytatást is, Ghost in Shell 2: Man/Machine Interface címen, ahogyan az anime is kilenc részt, valamint egy spin off sorozatot tudhat magáénak. A cikkben a mára abszolút klasszikussá és kultikussá vált első animéről fogok írni, amely jövőre egy amerikai változatot is fog kapni Scarlett Johansonnal a főszerepben, erre későbbiekben még külön kitérek.

A nem is olyan távoli jövőben, a negyedik világháború után a nemzeteket városállamok és mamutvállalatok váltották fel, a világot pedig rendkívül fejlett elektronikus, virtuális tér hálózza be, melynek köszönhetően idegpályákkal, önálló gondolatokkal és személyiséggel különböző testekbe robotokat tudnak létrehozni, a cyborgok pedig a társadalom szerves részét képzik. Japánban egyedüliként, 9-es szekcióként emlegetett titkosszolgálat működik, mely feladata, hogy a hackereket és virtuális bűnözőket lekapcsolja. A 9-es szekcióban dolgozik Kuszanagi Motoko cyborg őrmesternő is, aki hírhedt precizitásáról és lojalitásáról. Egy nagyon veszélyes hacker garázdálkodik a világhálón, különböző politikailag veszélyes vírusokat eresztve szabadjára. Kuszanagi csapatával beleveti magát az ügybe, hogy elkapja a titokzatos Bábjátékost.

Nagyon különös a film atmoszférája, nyomasztó és paradox módon mutatkozik be ez a tudományos-fantasztikus világ is, egyszerre steril és koszos, fejlett és lelakott, ahogyan a főhős cyborg rendőrnő is kettős. Már az intróban is ki van hangsúlyozva, hogy ő egy gép, amit emberek tettek össze, tőlük kapta az értelmet, a folyamatos, valahol nemtelen meztelensége pedig tovább hangsúlyozza azt, hogy ő csak hús, valami szolgálatában, egy eszköz, a szellem páncélja. A szellem ezúttal, mint az értelem, önállóság és személyiség metaforája, magáé az életé az embereké, a gépekkel párhuzamba állított evolúció és létkérdések felvetése pedig rendkívül különös.

A nézése közben két ismert mű ugrott be rögtön, az Emlékmás és A kis herceg, ami elsőre lehet, meglepőnek tűnik, de szinte szorul szóra idéztek belőle, és biztos vagyok benne, hogy az a fajta lételemzés és moralizálás hatással volt a mangára. Ha pedig az élet megközelítésénél tartunk, megosztanám kételyeimet a készülő amerikai változattal kapcsolatban is. Az első a főszereplőt alakító Scarlett Johansson, aki értem, hogy nagy név és kell ahhoz, hogy sokan beüljenek a filmre, de szerintem van éppen elég ázsiai színésznő is, aki nemzetközileg is sikereket ért el, kezdve Lucy Liutól Li Gongon át Karen Fukuharáig. Johansson jó színésznő, vele nem lesz gond, csak fel kell dolgozni, viszont abszolút nem értem, miért Rupert Sandersnek kellett adnia a projektet, hogy megrendezze. Sanders eddig a Hófehért tette le az asztalra, ami kétes megítélésű, szerintem abszolút nem a legjobb élőszereplős meseadaptáció, és inkább a rendező és a főszereplő közötti, magánéleti botrány miatt ragadhatott meg a köztudatban. A Páncélba zárt szellemben boncolgatott téma annyira ázsiai, hogyha amerikai környezte is akarják ültetni – azért merem remélni a helyszín Japán marad – ázsiai rendezőért kiált, konkrétan Chan-wook Parkért, aki már bizonyította, hogy amerikaiakkal is remekül tud dolgozni. Kétlem, hogy működni fog ez a verzió így.

Gyönyörűen és nyomasztóan van megálmodva a képi világ, nem egy helyen kimondottan rémisztő. A zenék mind telitalálatok, ahogyan szerintem a szinkronhangok is. Nagyon érdekes és különös egy anime ez, komplex történettel, a megértéséhez pedig bizonyosan többször kell látni. Kultstátuszát abszolút megértem és mindenkinek lelkesen ajánlom a megtekintését!Lewis nyaggat egy ideje, hogy animékről is írjak, ahogyan ő tette a Paprikával és a Perfect Blue-val, hogy színesítsük a rovatot. Az animékkel nekem az a fő gondom, hogy általában sorozat jellegűek és kevésbé van türelmem X részen átrágni magam, hogy összeálljon a kép, na de a Ghost in the Shell „csupán” egy másfélórás film, ezért könnyedén rávettem magam, csalódnom pedig abszolút nem kellett.

A Ghost in the Shell (Kôkaku Kidôtai) Magyarországon Páncélba zárt szellem, szinkronos verzióban pedig Szellem a kagylóban címen forgalmazott japán anime, 1995-ből, Mamoru Oshi rendezésében, az azonos című, 1989-91-ig tartó cyberpunk manga sorozat adaptációja. A mangát Siró Maszamune álmodta meg, majd kapott 2002-ben folytatást is, Ghost in Shell 2: Man/Machine Interface címen, ahogyan az anime is kilenc részt, valamint egy spin off sorozatot tudhat magáénak. A cikkben a mára abszolút klasszikussá és kultikussá vált első animéről fogok írni, amely jövőre egy amerikai változatot is fog kapni Scarlett Johansonnal a főszerepben, erre későbbiekben még külön kitérek.

A nem is olyan távoli jövőben, a negyedik világháború után a nemzeteket városállamok és mammutvállalatok váltották fel, a világot pedig rendkívül fejlett elektronikus, virtuális tér hálózza be, melynek köszönhetően idegpályákkal, önálló gondolatokkal és személyiséggel különböző testekbe robotokat tudnak létrehozni, a cyborgok pedig a társadalom szerves részét képzik. Japánban egyedüliként egy 9-es szekcióként emlegetett titkosszolgálat működik, mely feladata, hogy a hackereket és virtuális bűnözőket lekapcsolja. A 9-es szekcióban dolgozik Kuszanagi Motoko cyborg őrnagy is, aki precizitásáról és lojalitásáról hírhedt. Egy nagyon veszélyes hacker garázdálkodik a világhálón, különböző politikailag veszélyes vírusokat eresztve szabadjára. Kuszanagi csapatával beleveti magát az ügybe, hogy elkapja a titokzatos Bábjátékost.

Nagyon különös a film atmoszférája, nyomasztó és paradox módon mutatkozik be ez a tudományos-fantasztikus világ is, egyszerre steril és koszos, fejlett és lelakott, ahogyan a főhős cyborg rendőrnő is kettős. Már az intróban is ki van hangsúlyozva, hogy ő egy gép, amit emberek tettek össze, tőlük kapta az értelmet, a folyamatos, valahol nemtelen meztelensége pedig tovább hangsúlyozza azt, hogy ő csak hús, valami szolgálatában, egy eszköz, a szellem páncélja. A szellem ezúttal mint az értelem jelenik meg, az önállóság és személyiség metaforája, magáé az életé, az embereké, a gépekkel párhuzamba állított evolúció és létkérdések felvetése pedig rendkívül különös. A nézése közben két ismert mű ugrott be rögtön, az Emlékmás és A kis herceg, ami elsőre lehet, hogy meglepőnek tűnik, de szinte szóról szóra idéztek belőle, és biztos vagyok benne, hogy az a fajta lételemzés és moralizálás hatással volt a mangára.

Ha pedig az élet megközelítésénél tartunk, megosztanám kételyeimet a készülő amerikai változattal kapcsolatban is. Az első a főszereplőt alakító Scarlett Johansson, aki értem, hogy nagy név, és kell ahhoz, hogy sokan beüljenek a filmre, de szerintem van éppen elég ázsiai színésznő is, aki nemzetközileg is sikereket ért el, kezdve Lucy Liutól Li Gongon át Karen Fukuharáig. Johansson jó színésznő, vele nem lesz gond, csak fel kell dolgozni, viszont abszolút nem értem, miért Rupert Sandersnek kellett adni a projektet, hogy megrendezze. Sanders eddig a Hófehért tette le az asztalra, ami kétes megítélésű, szerintem abszolút nem a legjobb élőszereplős meseadaptáció, és inkább a rendező és a főszereplő közötti magánéleti botrány miatt ragadhatott meg a köztudatban. A Páncélba zárt szellemben boncolgatott téma annyira ázsiai, hogyha amerikai környezetbe is akarják ültetni – azért merem remélni, a helyszín Japán marad –, ázsiai rendezőért kiált, konkrétan Chan-wook Parkért, aki már bizonyította, hogy amerikaiakkal is remekül tud dolgozni. Kétlem, hogy működni fog ez a verzió így.

Gyönyörűen és nyomasztóan van megálmodva a képi világ, nem egy helyen kimondottan rémisztő. A zenék mind telitalálatok, ahogyan szerintem a szinkronhangok is. Nagyon érdekes és különös egy anime ez, komplex történettel, a megértéséhez pedig bizonyosan többször kell látni. Kultstátuszát abszolút megértem, és mindenkinek lelkesen ajánlom a megtekintését!

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab