Azzal kell kezdenem, hogy nagy Psycho-rajongó vagyok. Az igazság az, hogy szeretem mind a négy részét, bár természetesen mindig is az első lesz az igazi. Hitchcock halhatatlan és feledhetetlen filmet készített, amit mi sem bizonyít jobban, hogy még 2013-ban is újra elővették, ezúttal sorozat formájában, történetileg visszavezérelve minket egészen a történtek legelejére, Norman Bates tébolyának gyökereihez. Habár előzményekkel az egyébként nagyszerű negyedik rész már foglalkozott, a Bates Motel végső soron elvonatkoztatja magát tőle, és alapul csak és kizárólag Hitchcock klasszikusát veszi, az előtt viszont rendszeresen és szépen tiszteleg.

Normannek és anyjának, Normának a megpróbáltatásait követhetjük végig, az ikonikus házba való költözésüktől kezdve. Nagy elvárásaim voltak, mikor nekikezdtem a sorozatnak, mert egyrészt féltem attól, hogy semmibe fogja venni az alapanyagot, másrészt pedig azért, mert ha még meg is tartja az alapokat, a színvonal magasságát az sem feltétlenül biztosítja. Nos, felemás érzéseim voltak az első pár epizód megtekintése után: kétségtelen volt, hogy minőségi munkával van dolgom, azonban valahogy nem éreztem rajta azt, hogy ez márpedig Psycho. Norman jelleme még beleillik a képbe, de Normát a negyedik film óta ugyebár egy erősen hangualtingadozó, hol angyali, de sokszor mégis inkább őrült nőszemélynek ismertem. A Bates Motel azonban, mint említettem, nem foglalkozik az eredetin kívül semmi mással, és Normának saját személyiséget álmodott meg. Habár látszik rajta, hogy lelkileg nem teljesen egészséges, és igen, a fiát elnyomja, néha vannak idegkirohanásai, de korántsem úgy, mint a korábbi feldolgozásban. Norma és Norman kapcsolata kölcsönös imádaton alapszik, feltétlen bizalomban egymás iránt, és ez a téma a későbbiekben óriási szerepet majd később. De visszatérve az első évadra, mindennel foglalkoznak benne, csak a Psychóval nem. Szexrabszolgák, erőszaktevők, drogkereskedelem és hasonlók jelentik a központi témát. Vannak ugyan elhintett apróságok, Normanen látszik, hogy beteg, de csak nagyon felszínesen. Szerény, visszahúzódó, mulya, de egyelőre távolról sem pszichopata. Epizódot epizód után néztem, és egyre jobban magával ragadott a hangulata, de lassan kezdtem rá nem Psychóként tekinteni. Aztán jött az évadzáró, és arcomra mosoly lopódzott, mert végre az utolsó rész utolsó percében éreztem azt, amit egy Psycho alatt kell.

A második évadban kissé többet foglalkoznak Normannel, de alapvetően még mindig nem ő a leghangsúlyosabb. Ismét csak a drogkereskedelem körül zajlik a bonyodalom, bár egyre nyilvánvalóbbá válik Norman baja, és ekkor még szinte láthatatlanul ugyan, de már megkezdik felépíteni azt, amit végül is mindenki tud már 1960 óta.

A harmadik évadban aztán robban a bomba. Az évadzáró ütősebb, mint valaha, a fiú beteg énje egyre többször kerül felszínre, míg végül gyilkosságba torkollik a dolog, amit Norman természetesen az anyjának tulajdonít, majd mire elkezdjük a negyedik évadot, lényegében minden más, addig nagy jelentőséggel bíró (de Psycho tekintetében mégis csak másodlagos) elemtől megszabadultunk, és végre teljes egészében a Bates családra koncentrálhatunk. Ugyanakkor az előző évadok olyan tökéletes precízséggel és előrelátással építik fel az elkövetkező eseményeket, amit utoljára talán a műfajba ugyan nem illő, ám ettől függetlenül mégis nagyszerű Breaking Badben láttam.

Az utalásokat hihetetlen könnyedén hintik el nekünk a készítők, legyen szó egy-egy autó elsüllyesztéséről a helyi kis tóban, Norman egy teljesen jelentéktelen cselekedetéről, mikor az asztalra kihelyezett kis tálból elvesz, majd elropogtat egy cukorkát, mikor egyelőre még csak véletlenül, de észre veszi egyik vendégét zuhanyzás közben, és önmagával viaskodva ugyan, de csak tovább leselkedik a nyitott ablakon, és még megannyi más, melyek mind-mind felborzolhatják a szőrt a karjainkon, ha rajongunk az eredetiért. Megtudhatjuk, honnan ered az állatok kipreparálása iránti szenvedélye, de még annak a bizonyos, falon lévő ikonikus lyuknak is megtudhatunk egy-két dolgot a keletkeztéről.

Itt vannak aztán a színészek. Vera Farmigát a horrortábor népes közössége, ha máshonnan nem is, de a Démonok közöttből biztosan megismerte (első rész, második rész). Mindenféle elfogultság nélkül mondom, hogy Norma Bates szerepében még jobban teljesít, mint Lorraine Warrenként. Mintha csak ráöntötték volna ezt a karaktert, minden egyes megmozdulása hiteles, minden érzelmet tökéletesen ad vissza, őszintén szólva nem hiszem, hogy bárki más jobban eltudná játszani Norma szerepét. Természetesen meg kell említeni a Normant alakító Freddie Highmore-t is, hisz mégiscsak ő a show sztárja (még ha sokszor ez nem is így tűnik). Őt is csak dicsérni tudom, ahogy a történet halad előre, és egyre többet foglalkozunk vele, annál inkább meg tudja csillogtatni tudását. A végére már-már a szemében tükröződik az őrület, mikor elragadja a düh, minden egyes ína megfeszül, ugyanakkor érezni lehet zavarát és kétségbeesését, mikor kitisztul tudata.

Az évadok egymás után egyre erősebbek lesznek, egyre inkább Normanre és anyjára fókuszálnak, míg végül az elején ez a másodlagos(nak tűnő) történetszál teljes egészében kibontakozik. Várni kell rá, de megéri, az biztos.

A február 20-án érkező 5. és egyben utolsó évadot hatalmas érdeklődéssel várom, az előzetes információk alapján a hitchcocki mesterművel itt végérvényesen összekapcsolódik a Bates Motel, azzal teljes összhangban lesz, ugyanakkor mégis különálló történetet mesél majd el. Az alkotók szerint nagy terveik vannak a befejezést illetően. Az egyetlen dolog, ami nem tetszik az utolsó évaddal kapcsolatban, az az, hogy Marion Crane szerepét Rihanna fogja játszani. Őszintén szólva nem tudom, ez miért jó. Állítólag azért, mert nagy Bates Motel-rajongó. Hát elméletileg én is, mégsem kaptam szerepet benne. Sajnálom, de Rihanna nem színésznő, annyira meg aztán főleg nem, hogy Janet Leigh-nek higgye bárki is. Legyen ez az én bajom, de akkor sem hiszem, hogy jó ötlet ez.

Aki tehát még nem kezdett neki a sorozatnak, annak azt javaslom, pótolja a hiányt, mert előbb-utóbb igazi psychós élményben lesz része. Február 20-án pedig nincs kifogás, leülünk a képernyő elé, és bejelentkezünk, még egyszer, utoljára a Bates Motelba.

Mindent összevetve eddig: 8/10

IMDb | mafab