(Csak 18 éven felülieknek!)

A fellendülő magyar filmművészetet látva tavaly októberben a CreepyShake csapata elkészítette a Hungarian Horror Story: Magyar rémmesék gyűjteményt, melyben hazánk horroralapanyagaiból szemezgettünk. Az óriási sikerre való tekintettel (meg egyébként sem tudtunk a teljesség igényével összegyűjteni mindent egy cikkben) összeállítottuk a Magyar rémmesék második részét, melyben ismételten olyan tájakról, sorozatgyilkosokról, szépirodalmi művekről, népszokásokról számolunk be (két potenciális fiktív forgatókönyv-szinopszissal fűszerezve), melyekből kiváló magyar horrorok és thrillerek készülhetnének.

Reméljük, munkánkat ismét örömmel fogadjátok!

Magyar legendák határon innen és túl

A Gyilkos-tó legendája

Fazekas Eszter Gyergyó környékének legszebb lánya volt. Sok fiatalember volt, aki szemet vetett rá, de Eszter szíve már foglalt volt. Szerelméhez azonban nem mehetett hozzá, mivel a fiút elvitték katonának. A lány hűségesen várta haza kedvesét, és nem ment hozzá senkihez sem. Minden este kiment a hegyek közé, és sóhajtozva sóvárgott szerelme után. Történt azonban, hogy egyik vasárnap meglátta Esztert egy zsiványvezér, felkapta őt a nyergébe, és elvágtatott vele a tanyájára, mely az ezerarcú sziklák között húzódott meg. Ígért drágaköveket, aranyat, ezüstöt, palotát a lánynak, de Eszter hajthatatlan maradt, és továbbra is várta vissza szerelmét. A zsiványvezér éktelen haragra gerjedt, és kényszeríteni akarta, hogy a lány legyen a felesége. Eszter kétségbeesetten sikoltozott, kiabált és küzdött. Sikolyait meghallották a hegyek, és hatalmas mennydörgés közepette iszonyatos földindulás támadt, mely magával ragadta Esztert, a zsiványvezért, de még a környéken élő pásztort is. Vereskő-patakot elzárták a legördülő sziklák, a megáradt patak szépen lassan feltöltötte a területet, megfojtotta a füvet és fákat. Mind a mai napig kiállnak a fenyőerdő fái az ott keletkezett tóból, melyet a pásztorok Gyilkos-tónak neveztek el. Úgy tartják, ha napsütésben belenézel a vízbe, akkor Eszter szép szürke szemei néznek vissza rád.

Hiripné legendája (Both vára)

Békény és Várpataka találkozásánál van egy hegy, melynek neve Várdomb. Egykoron vár állott a tetején, itt élt Hiripné két fiával. Özvegyasszony lévén minden örömét fiaiban lelte, és mindenben támogatta őket. Egyik fiát Domokosnak, a másikat Ábrahámnak hívták. A fiúk elkényeztetettek, zsarnokok és gyilkos természetűek voltak. Legfőbb szórakozásuk az volt, hogy a környék leányaira és asszonyaira vadásztak. Hiripné pedig minderről tudott, és mégsem fékezte meg fiait a gyilkolászásban, de nem ám. Helyette minden visszaérkezésükkor virágkoszorúval várta hőseit a vár kapujában. Két gyászoló székely dalia párbajra hívta a Hirip fiúkat, akik elrabolták és meggyilkolták menyasszonyaikat. Az egyik viadalra a Domokos-hegyen került sor, ahol ádáz küzdelemben lelte halálát Hirip Domokos, míg Ábrahám túl a Békényen lelte halálát. A hegyet azóta is Ábrahámnak nevezik. A székelyek a győzelmet megünnepelve lerombolták a Várdombon álló Hirip-várat, itt lehelte ki lelkét Hiripné is. A szabadulás örömére a vároldalról szalmával befont és szurokkal meglocsolt égő kereket gurítanak le, és ez azóta is minden évben húshagyó kedden megismétlik.

Tázlári homokdomb

Tázlár Bács-Kiskun megyében található, Soltvadkerttől nem messze. Régészeti lelőhelyeiről ismert leginkább. Itt bukkantak rá egy árpád-kori temetőre, mely közel 200 sírt rejtett magában. A sírok között ráleltek a templom maradványaira is, melynek jellemzői azonban nem egyeztek meg a korszakban megszokott kelet-nyugat tájolású keresztény templomokéival. Ráadásul II. József után, tehát az 1790-es évektől egyetlen térkép sem jelöli ezt a helyet, csak szájhagyomány útján maradt fent. A legérdekesebb mozzanat azonban kétségkívül az a csontváz, melyet fejjel lefelé, hátrakötött kezekkel temettek el. A mai napig nem tudni, ki lehetett ez a személy, akit ilyen kegyetlen módon földeltek el, de az egyszer biztos, hogy még holtában is számkivetett volt.

A putnoki farkasember legendája

Réges-régen egy félelmetes és iszonyatos szörny tartotta rettegésben a környék lakóit. Ez a farkasra emlékeztető szörny egyik nap megtámadott egy asszonyt, aki a mezőre sietett, mert ebédet vitt az urának. Teljesen szétmarcangolta a nőt a fenevad, de valamiért a halálos harapástól megkímélte, és életben hagyta. Sebesen és véresen futott az asszony az urához, hogy segítséget kérjen tőle. Amikor azonban megtalálta a férfit, annak a szájából a nő ruhafoszlánya állt ki. Az asszony rémülten kapott az ajkaihoz, mert rájött, hogy férje a farkasember. Csenden, hogy fel ne keltse, megfogott egy nagy szikladarabot, felemelte és agyonütötte vele a férfit. Betakarta kövekkel a holttestet, és hazatérve mindenkinek elmesélte a történetét. Azóta is tartja magát az a hagyomány, hogyha valaki azon a környéken jár, akkor követ kell dobnia a sírhelyre, mert ha nem teszi, akkor megkísérti őt a vérszomjas farkasember.

A Salamon-torony valódi foglya

A mondákkal ellentétben Salamon király sosem raboskodott a toronyban, ellentétben a sötétség vérszívó urával, Vlad Tepessel. Úgy tartja a legenda, hogy Tepes felajánlotta szolgálatait a törököknek, ezért Mátyás király elfogatta a vajdát, és 1462-1474-ig a toronyba záratta. A Salamon-torony tehát nem Salamon, hanem Drakula gróf börtöne volt, legalábbis e monda szerint.

(eN.Dé.)

Sorozatgyilkosok – a fekete özvegyek hazája?

Mostani összeállításunkban három magyar sorozatgyilkos történetét fogjuk feltárni és a filmkészítők figyelmébe ajánlani. Ritkán hallunk ugyanis női sorozatgyilkosokról. Aki nézett pár Gyilkos elmék-részt, az pontosan tudja, milyen sokszor elhangzik az a mondat: a női sorozatgyilkosok a legritkábbak. Nos, nekünk sikerült találni pár igencsak hátborzongató gyilkosságsorozatot hazánkban, amiket nem mások, mint a gyengébbik nem képviselői követtek el.

A leszbikus sorozatgyilkos, vagy mégsem? – Jancsó Ladányi Piroska története

Bizony nekünk sem kell a szomszédba menni, ha olyan sorozatgyilkosról akarunk filmet csinálni, aki szexuális ragadozó és nekrofíl volt. Ráadásul a magyar sorozatgyilkosok történetének egyik legelképesztőbb és legelborzasztóbb gyilkosságsorozatát egy nő követte el. Legalábbis állítólag… Jancsó Ladányi Piroska 1934. január 15-én született Törökszentmiklóson. Családja nem örvendett nagy népszerűségnek, édesanyja, Jancsó Borbála nem járt iskolába, nagyon szegény sorból jött, és 16 éves korára nem egy férfit elfogyasztott már, ételért, ellátásért pedig igen gyakran természetben fizetett. 5 gyermeke született 4 apától. Piroska apja sokáig nem is akarta elismerni a gyermeket sajátjának, csak hatósági nyomásra fizetett tartásdíjat. A férfi egyébként nagyon tehetős volt, de alkoholista és erőszakos természetű. Piroska leginkább gyermekotthonokban, hajléktalanszállásokon nevelkedett, tehát nem csoda, hogy a rendezetlen, rettenetes körülmények között eltöltött gyerekkora megmérgezte felnőtté válását. Piroska rendszeresen elszökött otthonról, erőszakos volt, kezelhetetlen, sokszor lopott is. Ráadásul az anyja fajtalankodáson kapta a saját öccsével. Mindezeket Piroska maga is megerősítette később a  vallomásában. 1953-ra anya és lánya együtt űzték az ipart, mind a ketten a testükből tartották el magukat, házukból minibordélyt csináltak. A Vörös Hadsereg katonái rendszeres vendégei voltak a háznak.

Piroska saját elmondása szerint nagyon vonzódott a szovjet katonákhoz, és úgy vélte, ennek a jó kapcsolatnak köszönhetően elérhetetlenné vált a hatóságok számára. 1953. október 11-én történt az első gyilkosság. Áldozata egy 11 éves kislány volt, akit Komáromi Marikának hívtak. Piroska a vallomásában többféleképpen mesélte el, miket művelt a kislánnyal. A végső változat szerint elcsalta a házukba, egy villanydróttal megfojtotta, majd levetkőztette, és kiélte rajta nemi vágyait. Miután végzett vele, egy kötéllel kihúzta a házból a kislány tetemét, és a kútba hajította. A rendőrség azonban súlyos hibákat követett el a nyomozás során. A gyilkosságot követően Piroskát is kihallgatták tanúként, de vallomását nem tartották fontosnak. Ahogy azt sem, hogy Komáromi Marikáról fényképet szerezzenek be, vagy országos körözést adjanak ki. Ráadásul Marika szülei pontos személyleírással szolgáltak, de ezt sem vették figyelembe. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a későbbi nyomozás során rámutattak arra a tényre, hogy Piroska Marika cipőjében ment be a kihallgatásra. Sokáig nem történt újabb eltűnés, egészen 1954. június 12-éig. Ekkor a 13 éves Hoppál Piroskának veszett nyoma. A kislány eltűnését követően felgyorsultak az események. Augusztus 9-én Simon Irén (17 éves), augusztus 11-én Botos Mária (13 éves), augusztus 14-én pedig Szőke Katalin (13 éves) tűnt el. Piroska később a vallomásában részletesen beszámolt arról, hogy mit tett a lányokkal. Hoppál Piroska esetében a következők olvashatóak a rendőrségi jegyzőkönyvben:

{spoiler}„A holttestnek megtekintette nemi szervét, azt nyalta, majd egy sárgarépát dugdosott saját nemi szervébe, és így elélvezett. Ezután a holttest nemi szervébe egy seprűnyél végét bedugva lemérte annak mélységét. Később Hoppál Piroska kilógó nyelvéhez dörzsölgette saját nemi szervét, s közben a holttest mellét fogdosva, újból elélvezett.” {/spoiler}

A lányt ebben az esetben is megfojtotta egy dróttal, majd a kútba dobta. Simon Irén azért volt idősebb a többieknél, mert vele Piroska több alkalommal is szexuális kapcsolatot részesített, és nem akarta, hogy a lány kikotyogja a titkukat, ezért ölte meg. A másik két lánnyal ugyanolyan borzalmakat követett el, mint Marikával és Piroskával. Törökszentmiklóson úrrá lett a pánik és a lincshangulat. A rendőrség, látva a helyzetet, mindent bevetett annak érdekében, hogy megtalálják az elkövetőt. Az egyik lány testvérét csaliként sétáltatták fel s alá a faluban, egy nyomozót pedig leküldtek a zsinagóga pincéjébe, hátha rajtakapnak ott valakit valami istentelen szertartáson. (Ekkor volt a zsidó várvád, ez volt az oka ennek az intézkedésnek.) Jancsó Ladányi Piroska valószínűleg a végtelenségig folytatta volna rémtetteit, ha egy bizonyos Balázsi Istvánné 1954. szeptember 2-án nem tesz bejelentést, hogy Piroska meg akarta őt ölni. A két nő több esetben együtt mulatozott férfiakkal, Piroska pedig ellopta Balázsiné ruháit. A nő vissza akarta szerezni a holmijait, Piroska elkábította, majd a nő arra eszmélt fel, hogy dróttal fojtogatják. Sikerült megszöknie és a rendőrségre rohannia. A rendőrök a házkutatás során fedezték fel a fémlappal letakart kutat, amiben 5 kislány bomladozó holttestére bukkantak. Piroska ugyan nem tagadott semmit, de vallomásában így is voltak érdekes állítások. Legelőször azt mondta, hogy a gyilkosságokat Raffael Józsefnével és Simon Irén udvarlójával, Fekete Sándorral, valamint egy szovjet katonával követte el. Őket azonban nagyon hamar tisztázták a bűncselekmények vádja alól. A második vallomástételkor Piroska azt mondta, hogy Nyikolaj Bogacsov orosz katona miatt gyilkolt, mert a férfinak megtetszett Marika, és azt mondta a nőnek, ha segít neki megszerezni a lányt, akkor kijuttatja a gyereke apjához a Szovjetunióba. Piroska igent mondott erre, azonban a férfi közben megerőszakolta a kislányt, majd otthagyta Marikát, aki feljelentéssel fenyegetőzött, ezért ölte meg.

A második gyilkosság is hasonló indíttatású volt Piroska szerint, csak itt egy Andrej nevű katona szerepelt. A harmadik és a negyedik gyilkosságok előtt Bogacsov mindkétszer megerőszakolta az áldozatokat, aztán Piroska megölte őket. Az ötödik alkalommal azonban egy másik orosz katona, Hammelzanov őrmester is jelen volt, a gyilkosságot pedig ezúttal Bogacsov követte el a katonai szíjával. Érhetően a magyar rendőrök idegbajt kaptak a vallomásokat hallva, hiszen az már nem csupán Törökszentmiklós belügye lett volna, ha kiderül, hogy pedofil orosz katonák kislányokat erőszakolnak és gyilkolnak meg. Jusson eszünkbe, 1954 őszén járunk, csak két évre vagyunk 1956 októberétől, de lehet, ha ez kiderül, akkor az meggyorsította volna az események alakulását. Muszáj volt a hatóságoknak felvenni a kapcsolatot a Vörös Hadsereggel, akik beszálltak a nyomozásba. Ezt követően Piroska megint megváltoztatta a vallomását, és immáron azt mondta, hogy egyedül követte el a szörnyűségeket. Igazság szerint a mai napig nem tudni, hogy pontosan mi is történt.

Piroska nagyon sokszor változtatta meg a vallomását, és az sem világos, hogy tudták megállapítani és tényként közölni azt, hogy az áldozatokkal a haláluk után létesítettek szexuális kapcsolatot. Az azonban biztos, hogy a végső verziója szerint az anyja is segített a gyilkosságok elkövetésében, ami kapóra jött a rendőrségnek, hiszen az egyértelmű volt, hogy egyedül nem követhette el a nő a rémtetteket. Végül Jancsó Ladányi Piroskát 21 éves korában, 1954. december 12-én felakasztották, anyját pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Rubin Szilárd író rengeteg időt töltött azzal, hogy felderítse az igazságot az állítólagos magyar leszbikus sorozatgyilkos ügyében. A történetét Aprószentek című könyvében írta meg. Az orosz katonákat ért vádakat azonban nem sikerült bebizonyítania. Még mindig nem tudhatjuk,  hogy pontosan mi történt azzal az öt szerencsétlen kislánnyal, és marad továbbra is az a változat, hogy egy zavarodott, kegyetlen körülmények között felnőtt 21 éves fiatal nő,  Jancsó Ladányi Piroska volt a tettes.

Renczi Vera, a magyar fekete özvegy, aki talán sohasem létezett

Renczi Vera nem akárki a sorozatgyilkosok egén. Nem kevesebb mint 35 áldozata volt, akiket arzénnal mérgezett meg. Az 1920-as években tevékenykedett a hölgy, de a tetteivel kapcsolatban annyi a kérdőjel, hogy nem lehet biztosan tudni, valóban élt-e? Ez már önmagában elég lenne egy jó misztikus horrorhoz, nem gondoljátok? A pontos neve nem ismert, csak annyit lehet tudni, hogy 1902 körül született Bukarest környékén egy gazdag román apa és egy nemes magyar anya gyermekeként. 13 éves koráig élete maga volt a megtestesült boldogság és kényelem, ám ekkor elveszítette imádott édesanyját. Édesapja elköltözött vele, bentlakásos iskolába íratta a lányt, akinek ezt követően egészen megváltozott a személyisége. 15 évesen gyönyörű kamaszként előszeretettel hódította meg a férfiakat, akik nem is tudtak ellenállni a bájainak. Vera vágyott a szerelemre, minden kapcsolatától azt várta el, hogy ő legyen a középpontban. Ha úgy érezte, nem foglalkozik vele eleget a férfi, akkor jeleneteket rendezett, hisztériázott és erőszakossá vált. Édesapja aggódott, hogy nem tudja férjhez adni lányát, de szerencséjére Verát 20 éves kora előtt feleségül vette egy osztrák bankár, Karl Schick. Gyermekük is született, és egy ideig beköszöntött a boldogság. Igen ám, de Vera ismét féltékenykedni kezdett a férjére. Úgy vélte, Karl megcsalja őt, és ez a rögeszme annyira elhatalmasodott rajta, hogy úgy döntött, főz egy finom vacsorát, amit arzénnal ízesít. Így is tett, és végignézte a férje haldoklását. Mindenkinek azt mondta, hogy a férje elhagyta őket és elutazott.

Vera a gyászévet követően ismét férjhez akart menni, ezúttal a hihetetlenül gazdag Joseph Renczi lett a kiszemeltje. Igen ám, de Vera hivatalosan még férjnél volt, ám ez nem hatotta meg a nőt. Besétált a rendőrségre, azt mondta, hogy úgy tudja, a férje autóbaleset áldozata lett, a rendőrök pedig szépen elhitték ezt a vagyonos nemesi családból származó hölgynek, aki végre ismét szabad volt. Vera ugyan ismét hozzámehetett álmai lovagjához, ám megint felütötte fejét a zöld szemű szörnyeg. Ezúttal nem egy adagban adta be a férjének az arzént, hanem hosszú hónapokig mérgezte Josephet, akit nagy gonddal ápolt, de azért szépen lassan kivégezte. Nem sokkal később Joseph eltűnt, és Vera ismét eljátszotta az elhagyott feleség szerepét. Egy évvel később pedig előadta az ismerősöknek, hogy Joseph levelet írt, melyben közölte, hogy soha nem fog többet visszatérni hozzá. Vera gyönyörű, tehetős asszony lett, rengeteg kérője volt, de ezúttal nem akart elköteleződni. Bécsbe járt szórakozni, ahol átutazóban lévő férfiakat szedett össze, és velük tért haza. 6-8 hónapig ment a szerelmes civódás, miközben a nő folyamatosan mérgezte az éppen aktuális ágyasát, aki a végén kilehelte lelkét. A forgatókönyv pedig mindig ugyanaz volt egy-egy gyilkosságot követően: Vera elpanaszolta, hogy megint elhagyták, mindenki sajnálta, majd kezdődött az egész elölről. 10 év alatt 31 férfi esett a nő áldozatául, és a hatóságoknak ez fel sem tűnt. A vég kezdetét egy Milorad nevű szerb férfi jelentette, aki ugyan nős volt, de ez nem gátolta meg abban, hogy viszonyt folytasson Verával.

A feleség azonban gyanította a hűtlenséget, ezért követte a férjét Vera kastélyába, Berkerekulba, ahonnan ura többé nem tért vissza. Ezt a nő jelentette a rendőrségnek, akik elmentek Verához. Tanúként kihallgatták, a nő azt mondta, rájött, hogy a férfi házas, és kiadta az útját, de vallomásában azért ügyelt arra, hogy úgy beszéljen, mintha a férfi öngyilkosságra készülne. A rendőrök ezt elfogadták, és szépen elmentek. Milorad felesége azonban nem nyugodott bele ebbe a magyarázatba, elkezdett kutatni Vera múltjában, és közben talált egy szerelmeslevelet is tőle a férje kabátjában. Ebből kitűnt, hogy esze ágában sem volt elhajtani a férfit, sőt! Mindent elvitt a rendőrségnek, akik ismét elővették Verát, és házkutatást tartottak nála. Ekkor fedezték fel a borospincét. A félhomályos, gyertyákkal megvilágított helyiségben ugyanis 35 cinkkoporsó feküdt kör alakban elrendezve, melyekben Vera meggyilkolt áldozatai feküdtek a bomlás különböző fázisaiban. A kör közepén pedig egy karosszék helyezkedett el, a nő ugyanis lejárt a pincébe pezsgőzni és beszélgetni a halott szerelmeivel. A helyszínelést követően kiderült, hogy a koporsókban Vera 32 szeretője, két férje és fia, Lorenzo feküdt, akit a nő (vallomása szerint) szintén megmérgezett, mert felfedezte a pincét. Verát letartóztatták, aki egy percig nem tagadott semmit.

Hamar lezajlott a vizsgálat és a tárgyalás. A nőt halálra ítélték, de ezt később életfogytiglanra módosították. Vera a börtönben halt meg agyvérzés következtében még a II. világháború előtt. Ami miatt ma már megkérdőjelezik Vera rémtetteit, az az, hogy nincsen róla rendes dokumentáció. Nincsenek fennmaradt bizonyítékok vagy elérhető adatok. Hihetetlen, de semmiről sincsen írásos feljegyzés, még a születéséről sem, még egy fotó sincsen a nőről. Ráadásul a nemzetközi sajtóban megjelent cikkekben leírt dátum sem stimmel. A legnagyobb gond azzal van, hogy a cikk szerint Vera 1903 körül született, de a gyilkosságokról való első tudósítás 1925-ben jelent meg. Tehát Verának 22 év alatt kellett volna megszülnie egy gyereket, kétszer férjhez mennie és eltennie 32 embert láb alól. Állítólag egy híres háborús tudósító küldte el a sztorit az újságnak, de hogy honnan hallott róla, azt nem tudni. Az egész Réczi Vera-ügyet hatalmas homály fedi mind a mai napig. Hát nem olyan ez a sztori, mint ami filmre kívánkozik?

A tiszazugi arzénes asszonyok

Ha eddig úgy véltétek, hogy az előző két hölgy maga volt a megtestesült rémálom, akkor a most következő eset egyenesen a pokol földi megtestesülésének bizonyítéka lesz. Ez a bűnsorozat annyira egyedülálló, hogy nincs a világban még egy ilyen eset. A tiszazugi gyilkosságsorozatnak nem kevesebb mint 162 áldozata volt 18 éven belül. Ráadásul itt nem egy gyilkosról van szó, hanem egy egész kis halálosztagról. Következzen hát a tiszazugi arzénes asszonyok története!

Tiszazugnak hívják az Alföld középső részén található tájegységet. A Tisza és a Kőrös folyó között rengeteg kis falu meg tanya helyezkedett el, a legnagyobb közöttük Cibakháza, de ott sem éri el a háromezret a lakosok száma. Valószínűsíthető, hogy minden településen történt gyilkosság, nem csak a két legismertebb Nagyrév és Tiszakürt területén. Fazekas Gyuláné Oláh Zsuzsanna az egyik leghírhedtebb az arzénes asszonyok közül. „Halálbábaként” is nevezik. Rájött, hogy a légyfogó papírból nagy mennyiségű arzént lehet kinyerni, ha vízbe vagy tejbe áztatja az ember. Olyan módszeresen kísérletezett ezeken, hogy az így kinyert mérget a macskáin tesztelte. Bábaként mindenkihez bejárása volt, és egy kis idő elteltével a férjük erőszakosságát eltűrő feleségekkel, idős rokonukat ápoló asszonyokkal, és a silány anyagi körülmények közé még egy csecsemőt szülő nőkkel kezdett üzletelni.

Az első gyilkosságra 1911-ben került sor. Takács Lajosné belefáradt hátgerincsorvadásban szenvedő férje ápolásába, és végül az arzén mellett döntött. Ezt követően megszaporodtak a hirtelen halálesetek szerte a környéken, a rendőrségnek azonban 1924-25 körül kezdett derengeni, hogy valami nem stimmel. A felismerést követően egyből előkerült pár eset, többek között Holyba Károly halála. Orvosa ugyanis teljesen értetlenül állt a férfi elhalálozását illetően, hiszen a kezelése rendben zajlott, és folyamatosan javult az állapota. Ezt jelentette a hatóságoknak, azok azonban nem találtak semmi gyanúsat. Elméletileg ebben az időben már kellett ismerniük az eljárást, amivel kimutatható az arzénmérgezés, ők azonban mégsem boncolták fel a holttestet. Ez 1920-ban volt, tehát így a halál asszonyai kaptak ajándékba 9 évet. Mivel semmi jele nem volt annak, hogy lebuknak, így egyre több asszony fordult a „halálbábához”.

Bukovinszki Jánosné Sebők Anna, ismertebb nevén Putris Panna volt az első, akit gyilkosság vádjával előállítottak. A nagyrévei Anna korántsem volt édes, a lekváros kenyér, amit beteg anyjának adott, azonban annál inkább az volt. Porcukor helyett Anna úgy vélte, hasznosabb az arzén, és azzal etette meg az idős asszonyt. Örökséget, pénzt és földet remélt, ám nem végezte el rendesen a dolgát. Lányával együtt bedobták a mama holttestét a Tiszába, és mint akik jól végezték dolgukat, visszatértek gyűlölt putrijukba. A holttestet azonban Csongrádnál kifogták, ráadásul a jegyző ismerte is az asszonyt, így hamar eljutottak Sebők Annához. Anna egy ideig tagadta tettét, ám amint előkerült a forró vaslap, amire a csendőrök rá akarták ültetni a nőt, egyből megeredt a nyelve. A bíróság halálra ítélte, de végül életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták a döntést.

Hiába vallották azonban azt, hogy a piacon más asszonyoktól szerezték be az arzént, a hatóságok egyszeri esetként kezelték az ügyet, és továbbra sem igyekeztek megerőltetni magukat a rejtélyes halálesetek ügyében. Pedig még névtelen levelet is kaptak, amiben fel volt sorolva azoknak a neve, akik halálában joggal merült fel az idegenkezűség. A gyilkosságok folytatódtak. Mindenki tudta, mit jelentett az, ha Fazekas Gyulánét beteghez vagy újszülötthöz hívta egy család: az illetőt a látogatást követően pár nappal már a temetőben gyászolták. 1929 áprilisában aztán egyre erősödtek a mendemondák a gyilkos fehérnépekről, még a szolnoki királyi ügyészségre is névtelen levelek érkeztek. A levelekben az állt, hogy Takács Lajosné a férjét, Kardos Mihályné a férjét és a gyerekét, Tódor Marcella pedig a gyerekét mérgezte meg. A konkrét eseteket végre elkezdték kivizsgálni a hatóságok. Mivel nem volt megfelelő bizonyíték, így kiderítették, hogy a leveleket Rácz Lászlóné küldte, ezért hamis vádak miatt őt fogták perbe… A sajtó is felkapta az eseteket, de ahelyett, hogy kivizsgálták volna az említett ügyeket, itt is inkább Nyikos Lászlót, a Kunszentmárton és Vidéke című lap újságíróját vették elő becsületsértés miatt.

1929. június 10-én megint névtelen levél érkezett, ezúttal a tiszakürti csendőrőrsre. Zsoldos József parancsnok vette kezébe az ügyet. Kiderítette, hogy a levelet Bíró Mátyásné írta, aki nem vonta vissza a levélben állított vádakat, vagyis azt, hogy a Madarász házaspár megmérgezte a férj apját 1925-ben. Azt is elmondta, hogy Csordás Bálintnétól származik a méreg, aki a tiszakürti bába volt, aki pedig Fazekas Gyulánétól szerezte. Végre elkezdték őrizetbe venni az embereket, ezúttal nem a levélírókat, és hamarosan fényt derült a 18 éven át tartó gyilkosságsorozatra. Egyre több gyilkosság derült ki, egyre több embert állítottak elő, akik mind beismerték tettüket, és egy emberként nevezték meg Fazekas Gyulánét. 1929. július 19-én a csendőrök el is mentek, hogy letartóztassák a halál bábáját, aki azonban már várta a csendőröket, és amint megpillantotta őket a kapujában, kiitta az előre elkészített marólúgot, és meghalt.

1929 augusztusára már több mint 40 asszonyt tartóztattak le, akik mint kiderült, 60 pengőért vették az arzént Fazekas Gyulánétól. 162 holttestet exhumáltak, akikben arzén nyomait fedezték fel, de a vallomások alapján legalább 300 embert gyilkoltak meg az arzénes asszonyok 1911 és 1929 között. Végül 31 főt vádoltak meg (ebből 3 öngyilkos lett, és 2 férfi volt csupán a vádlottak között), 12 külön tárgyalást folytattak le, és három esetben történt halálos ítélet: Kardos Mihályné Szendi Mária két férjét és fiát mérgezte meg, Csordásnét és Szabó Lászlónét pedig minimum 8 ember halálában találta bűnösnek a bíróság. Tizenegyen életfogytiglani, ketten tizenöt évi, egy személy tízévi, további két fő nyolcévi, az utolsó elítélt pedig ötévi szabadságvesztést kapott. Hat felmentő ítélet született, és két esetben ejtették a vádat.

A gyilkosságokat különös kegyetlenséggel követték el, az áldozatok minden esetben hatalmas adagot kaptak az arzénból, és rettenetes kínokat kellett átélniük haláluk előtt. Mind a mai napig ez az egyik legkegyetlenebb és legtöbb gyilkost magába foglaló gyilkosságsorozat

(eN.Dé.)

Szépirodalom, mert mindig is jelen volt benne a horror

Csáth Géza munkássága

Csáth Gézát (1887-1919) igazi polihisztorként ismerheti a nagyvilág. Amellett, hogy orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus volt, még zeneszerzőként, zenekritikusként és nagyszerű íróként is tevékenykedett. Műveiben az emberek elfojtott vágyai, képzelgései és gyilkos indulatai érdekelték, melyeket gyakran kimerítő részletességgel és naturalizmussal mutatott be. Csáth Géza azonban még ennél is több volt. Ő volt a megtestesült kísérletezés, hiszen nem csak a praxisából adódó ismereteit vitte papírra, hanem 1910-ben tudatosan rászokott a morfiumra, mert érdekelte a szer tudatmódosító hatása. 1911-ben jelent meg Délutáni álom című elbeszéléskötete, amiben morfinista tapasztalatairól és hallucinációiról írt.

A legismertebb művei az Egy elmebeteg nő naplója, illetve az Anyagyilkosság. Előbbiben egy paranoiás nő kórképét írta le megdöbbentő részletességgel, míg utóbbiban két, ártatlannak tűnő gyerek vetemedik gyilkosságra, pusztán beteges vágyaik kielégítése miatt. Szász János rendező vitte mind a két történetet vászonra, 1997-ben Witman fiúk, illetve 2007-ben Ópium - Egy elmebeteg nő naplója címmel. Ezekről hamarosan részletesebb írást is fogunk közölni.

Novellái között azonban bőven akad még, mely alkalmas lehet egy magyar thriller/horror elkészítéséhez. A teljesség igénye nélkül pár cím: Gyilkosság; Fekete csönd; Mesék, amelyek rosszul végződnek; Találkoztam anyámmal; A béka; Trepov a boncolóasztalon; Apa és fiú; A kis Emma.

(eN.Dé.)

Magyar népmesék

Ne higgyük, hogy amikor nem volt tévé, okostelefon, számítógép, könyvek, akkor az emberek nem vágytak szórakozásra. Nemcsak a szórakozásra, nevetésre, hanem a borzongásra és szexualitással fűszerezett történetekre. Nem szabad elfelejteni, hogy a mesék eredetileg abszolút nem gyerekeknek készültek, hanem felnőtt műfaj volt. Mielőtt Perrault, Basile és a Grimm testvérek elkezdték volna lejegyezni a klasszikusokat, szájról szájra terjedtek a történetek, melyek legtöbbször munkavégzés közben meséltek egymásnak az emberek, például télen, amikor összegyűltek kukoricát fejteni. A mesemondó mindig is tisztelt volt a körükben, és bizony a magyar népmesék között is fellelhetőek erősen horrorisztikus történetek.

A kis gömböcöt talán mindenki ismeri: az életre kelt, elszabadult gömböc felfalja az útjába kerülőket, és amellett, hogy a bekebelezés motívumát, a felfalástól való gyermeki félelmet is szimbolizálja, remek trash vagy horrorvígjáték készülhetne belőle. Minek nekünk Sharknado, ha van egy mindent bekebelező gömböcünk?

A két aranyhajú fiú igazi Grimm mesének is beillene. Van ebben a mesében minden, ami a horrorrajongók szeme-szájának ingere: féltékenységből elkövetett gyilkosság, boszorkányság, csecsemőgyilkosság, feldarabolás és body horror. Kell ennél több?

(Levente)

Népszokás, boszorkányság

Luca széke

A karácsonyi ünnepkör egyik, ha nem a legérdekesebb napja december 13-a, azaz Luca napja.

Szent Lúcia a keresztények által az V. század óta tisztelt vértanú. Siracusa, az ókori Szicília legjelentősebb városának egyik előkelő családjának sarja volt. Lúcia elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, és imádkozott, hogy anyja meggyógyuljon. Imái meghallgatásra találtak, anyja rendbe jött, az álmában megjelenő Ágota pedig felajánlotta neki a keresztséget. Lúcia ettől fogva Jézusnak ajánlotta magát, s elvetette a lehetőségét annak, hogy halandó ember asszonya legyen. Igen ám, de Lúciának vőlegénye volt, aki nem tudott belenyugodni a lány döntésébe, ezért feljelentette a keresztény hite miatt a helytartónál. A fejedelem megpróbálta Lúciát bálványimádásra kényszeríteni, de nem járt sikerrel. A hatalmasok olajjal és szurokkal öntötték le, és elégették. Ám a tűz nem fogott Lúcián. Végül elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte.

A Lucia név a „világosság“ szóból származik: hozzá imádkoztak a vakok, de a földművesek, kézművesek, párnakészítők és varrónők is, mivel mind hegyes szerszámokkal dolgozott. Mivel Luca napja az év legsötétebb időszakára esik(*) , a néphit szerint a gonosz, alantas szellemek visszajárnak, a fény és a vidámság baljós dolgokkal vegyül. A folklór kétféle Lucát ismer: Szent Lúcia mellett létezik egy ártó nőalak is, Luca asszony, a boszorkány, aki ellen védekezni kell. (* A 16. századi Gergely-naptár életbe lépésekor december 13-a volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulónak, a világosság születésének kezdete. A naptárreform óta a téli napforduló december 21-én van.)

Luca székét ezen a napon kezdtek faragni. A lucaszék hagyományos alakja az ősidők óta varázserejűnek tartott pentagramma: egy szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag. Készítéséhez kilencféle fát (kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni. A széket karácsonyra fejezték be. Mivel a lucaszék lassan készült (minden nap csak egyetlen dolgot lehetett rajta megcsinálni), innen ered a „lassan készül, mint a Luca széke“ mondás. Az elkészült széket elvitték a december 24-i éjféli misére, ahol a készítő a tárgyra ráállván megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Miután felismerte a boszorkákat, el kellett menekülnie, nehogy a gonoszok széttépjék. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy futás közben elszórhassák. A boszorkányoknak fel kellett szedegetniük a mákszemeket, és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzbe dobták, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, ami a boszorkák végét jelentette. Mindezek után a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy minden rontástól védve legyenek. Legalábbis a következő évig…

(Lewis)

Slasher és Syfy

Rémálom az Aranyparton

Rettegés járja át Siófok nyári buliktól mámoros utcáit. Egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, aki fiatal lányokra utazik. Mindig ugyanúgy jár el: megerőszakolja őket, majd felvágja a torkukat egy vadászkéssel. A körmüket a saját vérükkel festi vörösre. És végül ott vannak azok a különös, pentagrammára hasonlító szimbólumok, amiket a testekre tetovál, mindig a mellek fölé, baloldalra. Eme titokzatos jelek mentén kezd el nyomozni az ügyben Kele András, a híres mesterdetektív, aki hamarosan felfedezi, hogy a gyilkosnak köze van a siófoki alvilág egyik rejtélyes köréhez, amelyet csak úgy neveznek, hogy Az Ötök. A nyomozó egyre lejjebb és lejjebb ássa magát a bizarrabbnál bizarrabb személyeket felvonultató árnyékbirodalomban, ténykedését azonban nem mindenki díjazza…

(Lewis)

Megaharcsa

Egy gazdasági épületnek álcázott laboratóriumban titkos kísérletek folynak. Kati és Béla, a két kísérletvezető agronómus különféle búzafajták tulajdonságait szeretné feljavítani. Egyik nap annyira belemerülnek a munkába, hogy észre sem veszik, hogy Csikasz, a kutyájuk beszökött a laborba. Felborítja az egyik hulladéktartályt, amiből szanaszét gurulnak a haszontalannak ítélt génmódosított magvak. Mire befejezik a takarítást, hatalmas vihar támad, és mikor indulnak haza, az ajtót kinyitva a szél kivisz a teremből néhány magot, amit nem sikerült összesöpörniük, és a közeli Zala folyóba fújja őket, ahol egy harcsa véletlenül el is fogyasztja azokat. A nem szokványos eledel hatására az állat hatalmasra kezd nőni, már el sem fér a folyóban, ezért átúszik a Balatonba, ahol beláthatatlan katasztrófa fenyeget, ha nem sikerül megállítani. Az akcióra velük tart Béla régi cimborája, Gyula, valamint a labor tulajdonosa, István is. Vajon sikerül elpusztítaniuk a vérszomjas fenevadat?

(Ralome)