Here We Remain

Tyreese levágott feje hörögve néz körbe a börtön menti réten, majd egy kard szúródik át rajta. Michonne letörli könnyeit az arcáról, majd a szétroncsolt autó által derékba tört lakókocsi felé fordul. A lakótér ajtaján benézve csak leszakadt szekrényeket és polcokat lát. Ahogy kilép, a földön lábnyomok ragadják meg a figyelmét, és azok irányába elhagyja a roncsot.

- Ki tudod nyitni ezt? – Rick nyújt fia felé egy konzervet.
- Nem vagyok éhes – emeli könnyes szemeit apjára a fiú.
*- Carl, egész nap nem ettél. Muszáj enned.

• Nem vagyok éhes, de neked kibontom.*

Rick szótlanul elveszi a nyitott konzervet Carl kezéből, és enni kezd. Amikor kiürítette a fémdobozt, egy flakont vesz ki a táskából, iszik belőle, majd odanyújtja fiának, aki eltolja magától.

- Rendben. Úgyis el kell indulnunk, hogy menedéket keressünk estére. Ha megéheztél, szólj! Most már csak azért állunk meg, hogy egyél.

Ahogy Rick feláll, éles fájdalmat érez a hasán, elhessegeti fia aggódó szavait, és útnak indul.

Egy elhagyott kisvároshoz érnek, majd Rick előveszi szekercéjét. Azt kéri Carltól, hogy ne használja a pisztolyát, nem szeretné, hogy felkeltsék a járkálók figyelmét. Egy üzletbe sétálnak be, hogy vizet és élelmet találjanak. Carl levesz egy gabonapelyhes dobozt a polcról, míg Rick a raktár ajtaját nyitja, de abban a pillanatban egy élőhalott ront rá az ajtó túloldaláról. Carl kirohan az épületből apja utasítására, aki belevágja szekercéjét a halott fejébe. A balta feje beleakad a fejbe, de az élőhalott nem esik össze hörögve, folyamatos lépteket tesz Rick felé. Rick kihátrál a bejáraton, lábával eltolja a rothadó testet magától, ami során a szekerce is elválik a fejtől. Ahogy a kéz ismét lesújtana, egy pisztolydörrenés végez az élőhalottal.

- CARL! – kiált Rick mérgesen.*

• Sajnálom, nem tudtam, mi mást tehettem volna.*

Rick figyelemre inti fiát: ha egy élőhalottraj jelenik meg, akkor még el tudnak futni biztonságban. Szerencséjükre csak egy császkáló jelenik meg, Rick elveszi Carl pisztolyát, és fejbe lövi a lassan lépdelő élőhalottat.

Sötétedéskor egy elhagyott házban húzzák meg magukat. Rick izzadtan, lihegve fogja a hasát. Látja, hogy fia megbont magának egy konzervet, megdicséri, majd bezárkózik a fürdőszobába. A tükör előtt leveszi a hasáról a kötést, majd a szekrényből kivesz egy üvegcse fertőtlenítőt, és ráönti a sebre. Hangos szisszenés után fájdalomcsillapítót keres. Talál egy dobozzal, aminek tartalmát leönti a torkán, majd kilép a fürdőszobából.

- Hol szeretnél aludni? Az emeleten? – kérdezi a kandalló előtt ücsörgő Carltól.
*- Nem tudom. Te hol szeretnél aludni?

• Itt nem annyira rossz. Van pár közvetlen kijárat, ha valami baj lenne. Ez a ház elég biztonságos, nem érdemes bezárni magunkat az emeletre.
• Apa, jól vagy? –* nézi Carl a mellette ülő, a hasát fogó apját.
  - Megvagyok, de lehetnék jobban is. Szólnom kellett volna Alice-nek, hogy pakoljon több gyógyszert… Sok mindent… sok mindent tehettem volna – mondja halkan, miközben fejét fogva lefekszik a padlóra.
  *- Most mit fogunk tenni?
• Egy ideig itt maradhatunk. A szomszédságban körbe tudunk nézni, hátha találunk valami hasznosat, esetleg kiválasztjuk a legjobb házat, és beköltözünk oda. Nincs ok a továbbhaladásra.
• Szerinted megtaláljuk Dale-t és Sophiát… és a többieket?
• Jobb esélyünk van, ha mi itt összeszedjük magunkat, minthogy odakinn keressük őket. Nem lehet tudni, hogy merre mentek. Andrea egyedül jött vissza a lövöldözés során. Azt sem tudjuk, hogy ő életben van-e, de az biztos, hogy a többiek már nem használják a lakókocsit.
• Értem… azt hiszem. Apa, én… -* csuklik meg a hangja Carlnak – Nagyon hiányzik anyu.

A tenyerébe borítja arcát, és sírni kezd. Lassan ránéz apjára, de Rick verejtékezve, eszméletlenül fekszik a szoba padlóján. Az ijedt fiú igyekszik felrázni, felébreszteni Ricket, mire az hirtelen felhördül, és a hátára fordul. Carl megriadva egyből a pisztolyhoz nyúl, és rátartja apjára, aki némán fekszik a padlón. Pár pillanat múlva leteszi a fegyvert Carl.

- Nem mozog… nem halott – mondja magának –, még lélegzik. Csak beteg vagy. De ha beteg vagy… én nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, mit tegyek, apa.

Carl könnyezve odamegy apjához, és melléfekszik.

Másnap reggel Carl felébred apja mellett. Érzi, hogy apját láz gyötri, vizet önt egy kendőre, és azt Rick homlokára teszi.

- Ettől majd jobban leszel. Anya is… nekem… amikor… KELJ FEL! – kiált rá apjára*. – KELJ MÁR FEL!*

A hangzavar két élőhalott figyelmét keltette fel, akik az ablakon kezdtek döbörögni. Carl megpróbálja Ricket odébb vinni, de nem bírja. Csöndben kimegy a szobából, a hátsó ajtóhoz oson, és körbemegy a ház körül. A hátuk mögé lopakodva kiabálni kezd, amire a két halott megfordul, és elkezd felé sétálni. Carl hívogatja őket, miközben a ház sarkához hátrál. Ahogy a sarkon túl megy, háttal nekiütközik egy harmadik járkálónak, megijed, és a hátára esik. Ahogy a három élőhalott körbeveszi, elkapja pisztolyát és az első lövéssel kivégzi azt, aki megijesztette. Ahogy az élőhalott rádől, egy lövéssel megöli a másodikat, majd három továbbival az utolsót. Lassan, erőlködve kimászik a három tetem alól, egy maréknyi hányadékot a fűbe köp. Feltápászkodik, ránéz a három hullára, majd elmosolyodik. Besétál a házba, vissza Rickhez.

- Megöltem három járkálót, apa. Hármat! – mondja dicsekedve – Egyedül öltem meg őket! Elővettem a pisztolyt és bumm! Bumm! Bumm! Mind halott volt. Az egyikbe több golyó kellett, de végül megöltem, mint a másik kettőt. Még nem is féltem. Nélküled is boldogultam. – Komolyabb hangvételre vált, elhagyja a mosolyt. – Nincs szükségem már rád! Először féltem, hogy beteg lettél, de most már egy cseppet sem félek. Nem kell a védelmed. Te nem tudtad… Nem voltál képes… NEM TUDTAD MEGVÉDENI ANYÁT ÉS JUDITHOT! SEM ALICE-T, SEM ALLENT, SEM TYREESE-T, SEM DONNÁT! SENKIT SEM TUDSZ MEGVÉDENI! – Leül a fal mellé, és sírni kezd. - De én… én meg tudom védeni magam. Talán jobban, mint te. Még mindig azt hiszed, hogy csak egy gyerek vagyok, de nem! Nem akarok többé játékokkal játszani, én nem félek! Jól meglennék, ha te meghalnál… Mindenki meghal, nem számít már, ha te is meg fogsz.

Leszáll az éj, Carl még mindig ugyanúgy ül, és apját nézi. Rick lassan, nyögdécselve Carl felé nyúl, aki ismét rátartja a pisztolyt, majd leteszi azt.

- Nem… nem tudom. Nem lehetek egyedül. Csak egy gyerek vagyok…nem tudok egyedül élni. Csak egyél még! – fordul el a fal mentén, szemét lesütve.
- C…Carl… - szólal meg gyönge hangon Rick – Beteg vagyok, Carl. Ne menj… ne menj ki. Maradj itt… biztonságban. – Hason kúszva közelebb húzza magát fiához, majd elájul.

Carl közelebb megy Rickhez, melléül és apja fejét az ölébe teszi.

Napok telnek el. Carl a kanapén ülve kérdezi, hogy hogy érzi magát. Rick azt válaszolja, hogy sokkal jobban, tovább szedi a gyógyszereket, amit talált, mert úgy tűnik, segítenek.

*- Tehetek érted valamit, apa?

• Egy kis étel jólesne. Mink van még?
• Zöldbab, zöldbab, és még több zöldbab –* válaszolja Carl.*
• Egyenlőbben is eloszthattuk volna az ételt. Még mindig nem értem a te kukoricamániádat. Legyen zöldbab.*

Carl, miután odaadja apjának a nyitott konzervet, egy könyvet kezd olvasni a padlón fekve. Elmondja apjának, hogy sosem szerette az olvasást, de talán jobb szórakozást nyújt, mint a videójátékok.

*- Nagyon jó móka, kár, hogy nem olvastam korábban.

• Jó ezt hallani –* mondja mosolyogva Rick*. – De ne ott lenn olvass, a sötét rosszat tesz a szemednek. Menj ki a konyhába, ott az ablak mellett jó a fény az olvasáshoz.
• Oké, rendben –* áll fel Carl, és elindul, de visszafordul*. – Apa, velem tudnál jönni? –* kérdi félve, a könyvet ölelve.

Apa és fia a házban ételt és gyógyszert keresnek. Sok antibiotikumot, aszpirint és gézt találtak, de a konyhák többnyire üresek voltak. Egy pár konzervet, chipset és mogyorót tudtak csak összegyűjteni. Bepakolnak a hátizsákba, majd elindulnak kifelé. Az utcán állva Rick élvezi a nyári napfényt és a friss levegőt, amikor hirtelen felfigyel valamire.

- Hallod ezt, Carl? Gyere gyorsan be a házba! – rohan vissza az ajtón, be a nappaliba, majd az asztalon lévő telefon kagylóját a füléhez emeli. *– Halló!

• Ó, istenem, el sem hiszem –* szól egy hang a vonal túlsó végén. *– Olyan régóta próbálkozunk, hogy valaki… akárki válaszoljon.
• Apa, mi az? –* szólal meg Carl
  - Csönd, Carl! Valakivel beszélgetek – csitítja fiát Rick.
  - El sem hiszed, hogy milyen régóta várunk erre – folytatja az illető *–, ugyanúgy le vagyunk döbbenve, mint te. Azt hittük, mi vagyunk az egyetlenek.
• „Mi”? Úgy érted többen vagytok?
• Igen, tizennégyen.
• Hol vagytok? –* kérdi Rick izgatottan.
  - Azt nem mondhatom el, sajnálom. Voltak gondok pár idegennel, ilyen hamar nem bízunk meg senkiben. Hadd beszéljek a csapatommal, hátha kitalálunk valamit. Holnap… holnap visszahívlak…ugyanekkor.

Rick leteszi a kagylót, és örömteli hangon meséli Carlnak, hogy egy nő volt az, és vannak más, biztonságos helyek, emberekkel. A vidámságtól felbuzdulva azt mondja fiának, hogy elteheti a zöldbabokat, vadászni indulnak az erdőbe.

A fák között sétálva nem találnak semmit, órákon át bolyonganak, de semmilyen vadat nem pillantanak meg. Rick azt tanácsolja, hogy induljanak vissza a házhoz, majd a következő nepon kijönnek, mielőtt a nő hívná őket. Amikor indulnának, egy nagy sikoltást hallanak. Gyorsan a hang irányába sietnek, és látják, hogy egy férfit egy tucat járkáló vesz körbe, letámadva őt. Carl felemeli a pisztolyát, de Rick leállítja fiát.

*- De apa, meg kell mentenünk!

• Nem, fiam. Már megharapták, nézd, mennyien veszik körbe. Nem mentheted meg, és egy lövéssel csak minket sodornál veszélybe. Gyere, Carl! Menjünk.*

Elindulnak vissza a házhoz, de nem azon az útvonalon, amin jöttek. Egy füves részen a fák között találnak egy autót, aminek nyitva van az ajtaja. A kocsi platóján benzint, fegyvereket és egy fagyasztóládát találnak.

*- Lehetséges, hogy azé a férfié ez a kocsi.

• De ennyi cuccal miért jönne ide? –* kérdezi Carl*. – Ha volt fegyvere, miért nem vitte magával?
• Carl, ő biztosan…
• Oh, értem. Azt tette, amit Carol is…*

Visszaérve a házba Rick épp telefonon beszél a titokzatos nővel. Rick megkéri őt, hogy ha tudnak, akkor osztozzanak a készleteiken. Több napja próbál már fiával vadászni, de semmit nem láttak még. Ha rövidesen nem találnak ételt, akkor tovább kell állniuk. A nő megbízik Rickben, de beszélnie kell a csapata tagjaival erről. Megkéri Ricket, hogy ne induljon el azelőtt, hogy beszéltek volna még egyszer.

Másnap, a vadászat közben Carl érdeklődik a nő után. Rick elmondja, hogy nem sokat tud róla, de a hangja alapján kedvesnek tűnik. Ám nagyon aggódik, hogy még a nevét sem tudja, az is megeshet, hogy Woodburyből telefonálnak. Carl csak abban reménykedik, hogy egy jó helyen, biztonságban laknak, ahová ők is beköltözhetnek.

Délután Rick ismét a telefonon beszélget. Alig maradt élelmük, és úgy gondolja, hogy hamarosan tovább kell utazniuk. Nem szeretne akadékoskodni, ő sem bízik meg könnyen az emberekben, de ha elhagyják a házat, akkor talán sosem beszélnek ismét. A nő elmondja, hogy ez számára is új, hogy más túlélőket találjon. Rick nem fog várni a telefon mellett, amíg a fia halálra éhezik. Abban egyeznek meg, hogy megadják egymásnak a telefonok számait, és Rick az utazásuk során, ahol működésre tudja bírni a telefont, akkor tudnak beszélni.

- Tudod, ma elgondolkodtam – mondja Rick*. – Már több napja beszélünk, de még meg sem kérdeztem a neved.

• Rick! –* szól bele a nő a telefonba*. – Én vagyok az. Lori vagyok.*

Rick döbbenten ül, majd pár pillanat múlva kihúzza a telefonkábelt a falból.

- Rick, ott vagy még? – kérdi a telefonból Lori *– Rick, hallgass meg! Magadat hibáztatod azért, ami velem és Judyval történt, de nem a te hibád volt.

• Mindent elrontottam. Mindent! –* mondja könnyek között Rick*. – Rossz döntéseket hoztam. El kellett volna mennünk. El kellett volna hagynunk a börtönt. Olyan hülye voltam… Sajnálom, Lori. Szeretlek… Nagyon hiányzol. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Ez most valódi? Élsz?
• Ne butáskodj. Természetesen nem.*

Carl nyit be a szobába és látja, hogy apja sír. Megkérdezi mi a baj, Rick feláll a telefontól, és azt mondja Carlnak, hogy pakoljon össze, indulnak. Amikor mindent bepakoltak a kocsiba, Carl kíváncsiskodik a gyors indulás miatt.

*- Mi van a telefonos nővel? Most oda indulunk?

• A telefonos nő… az a nő egy bolond. Azok az emberek veszélyesek. Felejtsd el őket! Szállj be a kocsiba, zárd be az ajtókat. Még egyszer utoljára körbenézek a házban, azonnal jövök.*

Rick bemegy a házba, átmegy a nappalin, odasétál a telefonhoz. Kinyitja táskáját, elrakja a telefont, majd kimegy a házból és bezárja maga mögött az ajtót.

- Kész vagyok. Menjünk.

Az országúton egy autó száguld, eltarolva pár járkálót.

- Kezeket a kormányra! – ordítja Rick *– Fék! Taposs a fékbe!

• Melyik a fék? –* kérdi rémülten Carl, majd beletapos egyikbe, és megáll az autó.*
• MONDTAM, HOGY NE MENJ OLYAN GYORSAN!
• Nem tudom, hogy milyen erővel kell lenyomni a pedált, a lábam is alig ér le odáig. Mondtam, hogy nem akartam ezt csinálni, miért erőlteted ezt rám?
• Bocsáss meg, Carl! Meg kell tanulnod ezeket a dolgokat, abban az esetben, ha szétválnánk.
• „Szétválnánk”. Nem kezelj csecsemőként! Tudom, hogy arra gondoltál, hogy meghalnál.
• Bocsánat, nem vagy csecsemő. Hidd el, nem fogok meghalni, csak szeretném, ha felkészülnél mindenre.*

Rick kiszáll a kocsiból, hogy letakarítsa a szélvédőt, de a környéken észrevesz pár elhagyott autót. Elindul, hogy átkutassa őket, és az egyikből elkezdi szívni a benzint. Carl eközben a nyitott ajtónál áll, apját figyelve, és nem veszi észre, hogy egy élőhalott épp felé nyúl. Megriadva behúzza a kocsi ajtaját, de a járkáló keze miatt nem tudja becsukni. Hirtelen egy kard szúrja át az élőhalott fejét, majd a test a kocsi mellett, a fűben landol.

- Carl! Jól vagy? – kérdezi Michonne.

Carl szó nélkül a nyakába ugrik, és átöleli. Ahogy Rick odaér, megkönnyebbülve köszönti Michonne-t. Megemlíti Tyreese-t, de Michonne lehajtott fejjel mondja, hogy tudja, mi történt. Rick és Carl épp Hershel farmja felé indultak, megnézni, hogy biztonságos-e. Michonne elmeséli, hogy napok óta a lakókocsiból kivezető nyomokat követi.

*- A nyomokat hamar elvesztettem, de azóta is abba az irányba sétálok. Ez a farm itt van a közelben?

• Nyomok a lakókocsiból? Andrea lehet, hogy túlélte az ütközést.
• Lehet… De akárki más is lehetett. Azért követem a nyomokat, hogy megöljem őket, ha nem hozzánk valók.*

Egy járkáló épp Rick felé sétál. Carl előveszi a pisztolyát, de Michonne ragaszkodik hozzá, hogy ő végezzen vele. Levágja fejét, majd rákérdez.

*- Veletek tarthatok?

• Ezt nem is kell megkérdezned* – válaszolja Rick.

Este megállnak az autóval, Carl már alszik benn, Michonne és Rick pedig kinn beszélgetnek. Rick idegeskedik, hogy nem találták meg napnyugta előtt a farmot. Úgy érzi, hogy nem tudja így megvédeni Carlt. Ha ezt tovább folytatja, akkor csak veszélybe sodorja a saját fiát, nem vállalhat ilyen kockázatot.

*- Milyen kockázatot? Alszunk majd a kocsiban. Carl alhat benn az utastérben, mi pedig felváltva őrködünk a platón. Mindenki elhagyott kocsik után kutat itt kinn, még a barátaink is. A császkálókat pedig messziről észrevesszük, nem lesz semmi baj. Nyugodj le! Az önbizalomhiány nem vall rád!

• Köszönöm.*

Másnap reggel ugyanúgy beszélgetnek. Michonne rákérdez, hogy mi történt a börtönnél, mi történt a többiekkel.

*- Miután visszajött… Tyreese-t… istenem. Utána ismét visszatértek, egy tankkal áthajtottak a kerítésen, és… bocsánat, de nem tudom… most ez nem megy.

• Bocsánat, nem kellett volna felhoznom.
• Nem érted. Hoztam egy döntést… Én vagyok a felelős. Minden az én...*

Furcsa kopogás fojtja belé a szót, mindketten felriadnak. Rick kihajol a kocsi mögül, és céloz a pisztolyával. Két lovagló alakot lát.

- Rick! Én vagyok az, Glenn! Csak nem fogsz lelőni, igaz? – mondja nagy mosollyal az arcán.
*- Glenn, Maggie! Istenem, de jó titeket látni!

• Mindenki jól van? –* kérdi Glenn. *– Hol van…?
• Rick! –* szól közbe Maggie – Apám? A bátyám?

Rick nem válaszol, Maggie pedig zokogni kezd. Glenn azt tanácsolja, hogy induljanak. Hershel farmjáról jöttek, egy mérföldre van tőlük, az úton gyorsan odaérnek. A farmon Dale épp az ikrekkel játszik, miközben Andrea a tetőről figyel.

Ahogy látják, ki érkezett, rögtön odasietnek a kapuhoz, ám a köszöntés nem örömteli. Dale csupán csak sajnálatát fejezi ki a történtek miatt. Carl felsiet Sophiához, látja, hogy csöndben ül, egyedül a szoba közepén.

- Hiányoztál – szól hozzá*. – Értem a szomorúságod. Most már mind a kettőnk anyukája meghalt. Tudom, hogy érzel.

• Az én anyukám nem halt meg. A szomszéd szobában sír.
• Ő Maggie! Ő nem az anyukád.
• De igen! Ő az anyukám, és nem halt meg.
• Sophia… emlékszel rám?
• Persze, hogy emlékszem rád, Carl! Te vagy a kedvenc emberem! Szeretlek! –* Majd hevesen átöleli Carlt.

Alvás előtt Carl megemlíti Ricknek, hogy Sophia megőrült, nem is emlékszik az anyjára sem. Rick elmagyarázza neki, hogy mindenki máshogy dolgozza fel a szeretteinek elvesztését. Talán Sophiának könnyebb így, mert szomorú lenne, ha visszaemlékezne. Az emberek folyton meghalnak körülöttük, és egy ilyen világban felnőni nagyon nehéz.

*- Sophia a barátod. Ez a kislány elvesztette az apját és az anyját, és most idegenek nevelik. Csak legyél kedves hozzá.

• Az leszek, kedvelem őt. Csak nagyon fura.*

Kinn a verandán Dale ücsörög egymagában, Rick leül mellé beszélgetni. Azon gondolkodnak, hogy ezt a farmot nagyon jól be tudják védeni. A kerítéseket meg kell erősíteni, de egyébként sem kell senkinek sem az a hely, mert a környéken van még másik tíz ilyen farm. Dale elmondja, hogy az elmúlt napokban kevés élőhalottat látott, de nem is a halottak aggasztják már.

- El kellett volna jönnünk veletek – mondja Rick, az arcát a kezébe temetve*.

• Nem gondolkodhatsz így!* – szól neki Dale – Állj le, mielőtt még megöl ez a gondolat. Gondolnod kell a gyerekedre, nem hibáztathatod magad. Nem tudod, hogy mi történhetett volna, egész este itt ülhetünk, és ezen rágódhatunk. Az is lehet, hogy Atlanta mellett maradva megmentettek volna. Az is lehet, hogy egy járkálóraj letarolhatta volna ezt a helyet, miután idemenekültünk. Nem tudhatjuk. Felejtsd el a halottakat, gondolj az élőkre! Én halott lennék, ha te nem léteznél… a csapat is így van ezzel. Mind miattad vagyunk életben, ez tény! – Dale odanyúl, és elveszi Rick kezét az arcáról*. – Tudom, hogy milyen elveszíteni a feleségedet. Ha akarsz róla beszélni…
• Köszönöm Dale. Majd… később.
• Mit gondolsz, Rick? Maradjunk itt?
• Befejeztem a döntések meghozatalát. Ha maradsz, én is maradok. Ha úgy gondolod, mennünk kell, megyek veled. Amíg Carl biztonságban van, addig bármiben benne vagyok.*

Rick feláll, lesétál a verandáról, és odamegy a kocsihoz, amivel érkeztek. Kinyitja az ajtót, benyúl a táskáért, majd felveszi a vállára. Ahogy becsukja az ajtót, egy hangot hall a ház mögül.

*- Kedvelem ezeket az embereket. Törődöm velük, én maradni szeretnék.

• Michonne? –* szól oda Rick*. – Kihez beszélsz?
• Öhm… Senkihez. –* mondja zavartan*. – Nem mondtam semmit.
• Michonne, hallottalak. Tényleg hazudni fogsz nekem?
• A pasimhoz beszéltem… A halott… pasimhoz. Beszél hozzám, és pedig hallom őt. Tudom, hogy furán hangzik, de segít. Segít nekem, hogy megtegyek dolgokat. Néha olyan, mintha nem is én irányítanék. Könnyebbé teszi a dolgokat. Most biztosan azt gondolod, hogy megőrültem.
• Ami azt illeti… -* Rick leveszi a táskáját, belenyúl, és kiveszi a telefont. *– Nem. Amikor felveszem ezt a telefont, a feleségem beszél hozzám. Itt és most is beszélne hozzám, és hallanám a hangját. Tudom, hogy amit mond, az csak az, amit én gondolom, hogy mondana, de tényleg olyan, mintha hozzá beszélnék. Elhoztam ezt a telefont, mert nem tudom elviselni a gondolatot, hogy nem fogom többé hallani a hangját… bár tudom, hogy nem ő az.
• Ezek szerint mindketten őrültek vagyunk. –* mondja Michonne egy kis mosollyal az arcán.*
• Úgy tűnik –* mosolyog vissza Rick.

Másnap reggel mindenki egy puskalövésre ébred. Rick felriad, és lerohan. Andrea a tetőn áll, és három jövevényre tartja a puskáját, utasítva őket, hogy tegyék le a fegyvert. A három jövevény közül a bajszos-atlétás leteszi a fegyverét, a mellette lévő nő azt kéri, hogy engedjék el őket. A harmadik, nagydarab ember viszont közbeszól, miszerint készletekre van szükségük.

- Ki a fene vagy? – Rohan ki fegyvert tartva Rick *– Senki se mozdul!

• A barátoddal a tetőn már tisztáztuk ezt* – szól a bajszos.

Egyszer csak két járkáló töri át a kerítést. A bajszos előre lép, elővesz egy kést a nadrágjából, kirúgja az egyik élőhalott lábát és agyonszúrja. Ahogy kiveszi a kést a fejéből, a másik járkálót fordulásból arcon rúgja, majd többször megtapossa a fejét. Andrea a tetőről rákiabál, ami során megáll a bajszos, és elmondja, hogy nem túl előnyös, ha elsüti a fegyverét. A nagydarab folytatja a beszédet, elmondja, hogy a hang egy bizonyos körzetig el fog hallatszani. Gondoljanak arra, hogy az a terület egy háló, ami befogja az összes járkáló halottat. Ésszel kell használni a puskát, és nem lehet csak úgy lövöldözni, mert egy hordát is bevonzhat. Andrea emelt hangon lecsitítja a nagydarabot, és utasítja a bajszost, hogy tegye le a kését. Rick szól közbe, lenyugtatja Andreát és rákérdez, hogy kik a jövevények.

- Én Abraham Ford őrmester vagyok – szólal meg a bajszos. *– A társaim, Rosita Espinosa és dr. Eugene Porter. Egy küldetésen vagyunk, és készletek, étel reményében jöttünk ide. Amit nélkülözni tudtok… őszintén szólva többet, mint amit nélkülözni tudtok. Ha szabadon dönthetnék, akkor azt mondanám, csatlakozzatok hozzánk: minél többen vagyunk annál jobb eséllyel érünk majd egy Washingtonba.

• Washington? Miért akartok oda menni? –* kérdezi Rick.
  - Ha van rendszerezett biztonságos körzet, akkor az a fővárosban lesz – szól Eugene *– Ők felkészültek a katasztrófákra. Egyikükkel kapcsolatba léptem a kitörés korai napjain. Ha ezt az egészet vissza akarjuk állítani, akkor szükségünk lesz rá.
• Mégis hogyan tervezitek ezt véghezvinni?
• En tudós vagyok, uram. Én pontosan tudom, hogy mi okozta ezt az egészet.*

Eugene elmagyarázza, hogy ő az emberi géntérképpel kapcsolatos kutatásokat végzett egy tudóscsapattal, amikor a holtak elkezdtek járni. A kísérlet célja nem az emberiség jobbá tétele volt, hanem az, hogy fegyverré alakítsák az emberi testet. Olyan vírusokat fejlesztettek, ami csak bizonyos embercsoportokat fertőz meg. Ám kicsúszott a kezükből az irányítás, és Washington az egyetlen hely, amelynek megvan az infrastruktúrája ahhoz, hogy megállítsa a további terjedést. Rádiókapcsolatban állt Washingtonnal, és időről-időre bekapcsolja a rádiót, hátha fognak valami jelet. Abraham említi meg, hogy szükségük van segítségre, mert az út során egyrészt rengeteg autó áll az úton, amihez hárman kevesen vannak, illetve egy horda ellen csak akkor van esélyük, ha többen vannak. Épp amikor Rick rákérdezne az ismét megemlített hordára, Andrea jön le a tetőről.

*- Szóval ez a barom tudja, hogy mi okozta a járkálók megjelenését, és tudja, hogy miként lehet őket megállítani őket?

• Igen, ezt mondtam –* feleli Eugene.
  - Akkor miért nem világosítasz fel minket, mielőtt a sírba viszed ezt az információt? – tartja fejéhez a puskáját Andrea.

Abraham lép oda, fél kézzel kiveszi Andrea kezéből a puskát, és a tussal arcon üti.

- Hadd válaszoljak a félkezű úrnak a kérdésére, mert ő kedvesen, fegyverek nélkül nyitotta ki a száját. – Meghúzza a puska ravaszát, az égbe lőve a betöltött lövedéket. - Szóval „mi az a horda”? Az a lövés, amit most leadtam, meddig hallatszik el? Két-három mérföld? Minden mocskos rothadó szemétláda követi fogja ezt a hangot. Némelyik, amelyik közel van, az pont erre veszi az irányt. Vannak olyanok is, amik egy idő után elveszítik az érdeklődést, és csak botorkálnak. De néha, nem mindig, de néha, beleütköznek más botorkálókba is, és akkor elkezdik egymást követni, majd találkoznak másokkal, majd megint még többel, és így tovább. Egy nagy csoportot alakítanak, és néha ezek a csoportok más csoportokba ütköznek. A vége az, hogy több száz élőhalott szarházi sétál megállás nélkül a hang felé, amire már egyik sem emlékszik. Sétálnak, mert mindenki más is sétál körülöttük. Ezeket hívják hordának, legalábbis így neveztük el őket. Egy ilyen bagázs nagyon nem jó móka. És most, hogy válaszoljak „halálos fenyegetés” hölgynek – néz rá Andreára –, az információ titkos. Eugene nekünk sem mondta el. Biztosan azt gondoljátok, hogy őrült ez a csávó, és eredetileg én is azt gondoltam. De amikor egy selyemkendőhöz dörzsölt tűvel iránytűt készít, akkor rájövök, hogy eszes egy rohadék. Néha az eszes rohadék beszéde olyan, mint egy őrült rohadéké… de csak a hülye rohadékoknak. Ti azok vagytok?

Dale lép elő, és rákiabál Abrahamre, hogy nem beszélhet így velük, nem tudja, hogy mindenen mentek keresztül. Abraham erre idegesen áll oda Dale elé, és ordítani kezd vele. Volt egy nyolcéves kisfia és egy hatéves kislánya, és volt egy exfelesége, de most már nincsenek. Egész nap ott veszekedhetnének, hogy ki mit veszített, de értelmetlen lenne. Ő csak segíteni akar, mert ha egyhelyben maradnak, akkor máris áshatják a sírjukat. Abraham hajlandó átadni a fegyvereket, csak beszéljék át a dolgot. A csapat elfogadja az ajánlatot, így estére vendégül látják a jövevényeket.

Másnap Abraham Andreához sétál, hogy bocsánatot kérjen. Szóba elegyednek: Andrea megkérdi, hogy Eugene terve tényleg ér-e annyit, hogy mindenki meghaljon érte. Abraham csak annyit tud, hogy ő maga egy problémamegoldó, de amikor mindent elveszített és öngyilkos akart lenni, Eugene adott neki egy újabb problémát, amit megoldhatna. Az, hogy segít, az tartja őt életben. A beszélgetés közben pár járkáló jelenik meg a kerítésen belül, Abraham pedig átkozza, hogy mindig igaza van. Felvesz egy vasvillát, és mondja Andreának, hogy szóljon a többieknek, jöjjenek fejszékkel, kalapácsokkal, ha segítségre lenne szüksége. Az első élőhalottat átszúrja a vasvillával, majd nekilöki egy másiknak. Esés közben a vasvilla kiugrik Abraham kezéből, de előveszi kését és a mellette fekvő járkálót agyonszúrja. Másik kettőt is ugyanígy kivégez késsel, mire a háta mögül Andrea már készíti a puskát. Abraham rákiabál, hogy semmi esetre se húzza meg a ravaszt; ura a helyzetnek. Kihúzza a vasvillát a leszúrt halottból, majd arcon szúr egy másikat. Visszafordul, és agyon döfi az utolsó élőhalottat.

- Ez még csak a kezdet – szól oda többieknek, miközben kihúzza kését az egyik fejből*. – Ez még csak az első hullám, ezek lehet, hogy egy másik lövést üldöztek, és én rásegítettem tegnap este. Nem vagyunk itt biztonságban. Nem tudom, hogy mennyien vagyunk élők, de ők biztosan többen vannak a világban. Mi lesz, ha egyszer csak nem lesz ennyire könnyű őket visszaverni? Nem az a kérdés, hogy megtörténik-e, hanem az, hogy mikor! Mi hárman pár órán belül indulunk. A ti döntésetek, hogy csatlakoztok-e.*

Később Rick és Dale beszélgetnek erről. Dale úgy gondolja, hogy Abrahamnek igaza lehet, nem biztos ebben az egész Eugene-ügyben, de ha velük maradnak, életben maradhatnak. Rick azt mondja, hogy ő többé már nem dönt. A korábbi döntései mindig bajba sodorták a csapatot. Mint mondta, ha Dale megy, ő vele tart. Dale azt mondja, hogy beszél a többiekkel, és közösen eldöntik, mit tegyenek.

Maggie és Glenn beszélgetnek a szobájukban:

*- Soha többé nem akarom látni ezt a helyet!

• Maggie?
• Komolyan mondom. Nem akarok emlékezni rájuk, nem akarok rájuk gondolni. Csak el akarok innen menni és újrakezdeni.
• Azt hittem, hogy szeretnél maradni, a családod emléke miatt.
• Mégis mit mondtam az előbb? Nincsen családom. Tegyünk úgy, mintha nem is lett volna. Kérlek… Most pedig segíts pakolni!*

Kinn a kapu előtt már Abrahamék platós teherautójára rakják fel a táskáikat a csapat tagjai. Michonne odasétál Rickhez, hogy megkérdezze, utazhat-e velük, Rickel és Carllal.

- Igen!! – szól vidáman Carl.
- Azt hiszem, megkaptad a választ – mosolyog Rick. *– De indulás előtt még beszélek Carllal. Gyere, fiam!

• Mit tettem?
• Semmit, csak mondani akarok valamit –* sétál arrébb fiával Rick *– Mit szeretnél tenni?
• Azt, hogy a többiekkel maradjunk. Nem akarok egyedül lenni.
• Én is így gondolom, de ha meggondolod magad, akkor szólj. Akkor megyünk, amikor te szeretnéd. Figyelj az új emberekre! Nyugodj meg, nem foglak egyedül hagyni velük, de te is figyeld őket a kedvemért. Ha valami furcsát mondanak, szólj nekem, rendben? Még nem tudom, hogy megbízom-e bennük, és nem akarom bajba keverni a csapatot azzal, hogy hangot adok az aggódásomnak. És most a legfontosabb dolog: nem vagy biztonságban! Teljesen mindegy, hogy menyi ember vesz körül, vagy milyen tisztának tűnik a terep, teljesen mindegy, hogy ki mit mond vagy gondol, NEM VAGY BIZTONSÁGBAN! Amit teszünk, az veszélyes, és nem akarom, hogy óvatlan légy. Tudom, hogy okos vagy és tudom, hogy tudod, mit teszel, de elég egy másodperc, és mindennek vége. Soha, ismétlem, soha ne kalandozzon el a gondolatod az adott helyzetről!
• Nem fog –* válaszolja nagy komolysággal Carl*. – Ígérem!*

Visszasétálnak a kocsihoz, és beszállnak. Elhagyják a farmot, mögöttük Abraham teherautója, majd Glenn és Maggie lóháton indulnak Washington felé.

Ez a kilencedik fejezet vége.

Szeretem ezt a fejezetet, méghozzá pont azért, mert rendkívül fontos Rick, Carl és Michonne szempontjából. Carl ebben a fejezetben hatalmas vívódáson megy keresztül, apja betegsége miatt rémülten próbál egyedül boldogulni, de mégis tudja, hogy csak egy gyermek még. Nagyjából 10 éves lehet, és elvesztette anyját, és azt hitte, hogy apja is elhagyja őt. Amikor Rick felépül, Carl sokkal ragaszkodóbb lesz, olvasni sem mer egyedül, ami az ő helyzetében totálisan érthető. Rick saját magába vetett hite megingott, immár nem akar semmilyen döntést ő maga meghozni, és mindent megbeszél Carllal. Ez nagyon elmélyíti kettejük kapcsolatát. Michonne korábban is hűséges volt Rickhez, de ebben a kötetben váltak igazán baráttá. Nem csak a közös élethelyzet, hanem a közös elmeállapot is összeköti őket, és innen tudja Michonne is, hogy végre tartozik valahová. Kirkman kiválóan meséli ezeknek a karaktereknek a történetét, egy olyan mélységgel, ami mindenki szimpatikussá tesz. Komolyan elgondolkodtatja az embert, hogy miként élne hasonló helyzetben. Abraham, Rosita és Eugene feltűnése pedig sok érdekes kérdést vet fel. A horda híre meglehetősen félelmetes. Eleinte azt gondolhatnánk, hogy erőltetett és elsietett az útnak indulás, de nincs sok választása a csapatnak. Elkeseredve, megfogyatkozva nem sok dolgot tehet a csapat, minthogy mindent megragad a túlélés érdekében. Az egyetlen negatívum számomra, hogy egyelőre csak Abrahamet ismerjük meg, Eugene és Rosita a háttérben maradt. Ez most számunkra nem nagy hátrány, hiszen jövő héten folytatódik a bemutató, de gondoljatok bele, milyen volt fél évet várni a folytatásra anno. Ez engem kifejezetten zavart volna. Ha egy kis szőrszálat akarnék hasogatni, akkor azt is megemlíthetném, hogy zavart, hogy Rick ilyen hamar felépült. Szívesen olvastam volna még 20 oldalon keresztül Carl magányos küzdelmeiről. Ezeket kivéve ismét rendkívül élveztem a képregény újraolvasását, és képtelen vagyok 9-nél alacsonyabb pontot adni rá.

9/10

Borítóképek:

Az 50. füzet több borítót is kapott, megjelent egy, amin Carl rengeteg élőhalottal találja szembe magát. A másik pedig egy hivatalos paródia, vagy alternatív feldolgozás, amiben az Image Comics egy másik nagysikerű sorozatával, az Invincible szuperhőssztorijával keresztezték a The Walking Deadet. Mondani sem kell, hogy a végeredmény elég betegre és kreatívra sikerült.

Különbségek a sorozattal szemben:

A sorozatban Rick akkor hallja a telefon csörgését, miután Lori halála miatt egy őrült vérengzésbe kezd a börtön folyosóin. A telefon másik végén azonban nemcsak egy nő hangját hallja, hanem több emberrel is beszél. Eleinte olyan a beszélgetés, mintha a hangok gazdái megfigyelnék a börtönt, tudnak Carlról és a kisbabáról, és tudják a nevét is. Emiatt Rick Hershelt kéri segítségként a beszélgetésben. Megmutatja a telefont Hershelnek de ő nem hall semmit. Hershel magára hagyja Ricket, és később derül ki, hogy a halott barátaik hangját hallja a telefonon keresztül: Amy, Jim, Jaqui és Lori beszélt hozzá. A sorozatban a telefont többé nem veszi elő. (3x05 és 3x06)

Rick, Carl és Michonne a harmadik évadban kerülnek egymáshoz igazán közel. Amíg Rick találkozik Morgannel és megpróbálja észhez téríteni, addig Michonne és Carl együtt fosztogatnak. Kettejük kapcsolata ekkor válik barátsággá: ajándékot, játékot, bölcsőt és egy családi fotót keresnek együtt a kisbaba számára. Az epizód végén pedig Michonne említi meg Ricknek, hogy tudja, hogy alakokat lát (Lorit és Shane-t), és ő is sokat társalgott a halott pasijával. Ez egy közös kapocs lesz köztük, ami elmélyíti a bizalmat egymás iránt. (3x12)

A börtöntámadás után Rick és Carl kapcsolata nagymértékben megromlik. Carl apját hibáztatja a börtönben történtekért, és sokat veszekednek. Ricket nem éri haslövés a börtönben, hanem a Kormányzóval való verekedéséből kapott sérülések miatt lesz kimerült és beteg. Carl az epizódban elmegy egyedül készleteket és ételt szerezni. A készletkutatás közben veszélybe is kerül, de nagy adag ételt visz vissza a házba, ahol meghúzták magukat. Miután Rick magához tér, azután békülnek ki. Érdemes megemlíteni, hogy a sorozatban Carl 14 éves, míg a képregényben 10, tehát teljesen máshogy élik meg ezt a helyzetet. Michonne nem az út közepén talál Rickre és Carlra, hanem abban a házban, ahová bevették magukat. Csak több nap után hagyják el együtt a házat, miután idegenek támadják meg őket. (4x09 és 4x11)

Abraham, Rosita és Eugene nem Hershel farmján tűnnek fel, hiszen az leégett a második évad végén. Glenn és a Woodburyből származó Tara ketten bolyonganak, hogy megtalálják a többieket. Kifejezetten tetszik, hogy a sorozatban felvett póz visszaidézi az 53. füzet borítóját. (4x10)

A csapat tagjai több kis csoportra szóródtak szét, és a negyedik évad második felében szép lassan találnak csak egymásra. A teljes csapat csak az évadzáróban gyűlik össze, amikor a Terminus lakosai elfogják őket. (4x16)

A következő kötetben a csapat tagjainak saját démonaikkal kell megküzdeniük, és a járkálókon kívül belső viszályok is megnehezítik a dolgukat.