Jessica Lange nevét mindenki ismeri ma már, töretlen népszerűségnek és kritikai elismertségnek örvend újra 2011 óta, ami pedig nem másnak, mint a horrornak és a sorozatguru Ryan Murphynek köszönhető, akinek istenadta tehetsége van ahhoz, hogy az évtizedekkel korábban ismert, középkorú színészeket és színésznőket újra befuttassa, kihozza belőlük a maximumot és visszahelyezze őket karrierjük csúcsára. Jessica Lange idén Joan Crawfordot keltette életre, a két legenda élete között pedig több párhuzam is fellelhető karrier szempontjából és rávilágítanak arra, hogy nem sok minden változott a 30-on felüli színésznők megítélését, foglalkoztatását illetően a 60-as évekhez képest.
Jessica Lange nevét mindenki ismeri ma már, töretlen népszerűségnek és kritikai elismertségnek örvend újra, 2011 óta, ami pedig nem másnak, mint a horrornak és a sorozatguru Ryan Murphynek köszönhető, akinek istenadta tehetsége van ahhoz, hogy az évtizedekkel korábban ismert, középkorú színészeket és színésznőket újra befuttassa, kihozza belőlük a maximumot és visszahelyezze őket karrierjük csúcsára. Jessica Lange idén Joan Crawfordot keltette életre, a két legenda élete között pedig több párhuzam is fellelhető, karrier szempontjából és rávilágítanak arra, hogy nem sok minden változott a 30-on felüli színésznők megítélését, foglalkoztatását illetően a 60-as évekhez képest.
Jessica Phyllis Lange 1949. április 20-án született, Minnesota államban, Cloquet-ben, apja Albert John Lange, utazóügynök, anyja Dorothy Florence, tanárnő voltak, szülő ágról finn, holland és német vér csörgedezik az ereiben. Tanulmányait ösztöndíjjal végezte a Minnesotai Egyetemen, művészettörténetet tanult, közben Párizsban drámát. Tanulmányai befejeztével New Yorkba költözött és modellként dolgozott, amikor egy producer, Dino De Laurentiis felkereste élete első szerepének ajánlatával, egy horrorral, az 1933-as King Kong felújításával. az 1979-es változatnak köszönhetően Jessica Lange azonnal világhírnévre tett szert, meg is kapta abban az évben élete első Golden Globe-díját, Az év új sztárja kategóriában, de a filmet ért negatív visszhangok miatt három évig nem kapott munkát. A szerepből egyébként Meryl Streepet és Goldie Hawn-t ütötte ki.
1979-ben a Mindhalálig zene (All That Jazz) zenés drámával tért vissza, rá egy évre pedig majdnem megkapta Stanley Kubrick legendás horrorjában, A ragyogásban (The Shining – 1980) a női főszerepet, csakhogy Kubrick nem akart szőke színésznőt, hanem egy végtelenül neurotikus, ideggyenge karaktert. 1981-ben viszont mégis csak sikerült Jack Nicholsonnal együtt dolgoznia, a Postás mindig kétszer csenget thrillerben, az 1946-os azonos című film-noir remakejében. Lange másodjára ütötte ki Meryl Streepet a szerepből, játékát pedig a kritikusok az egekig magasztalták. 1982-ben megkapta az életrajzi dráma, a Frances főszerepét, melynek forgatása fizikailag és lelkileg is megviselte, de ugyan abban az évben Sidney Pollack Aranyoskám (Tootsie) mellékszerepéért az Oscar-díjat is megkapta. Ő volt az első 40 éven belül, akit ugyan abban az évben két kategóriában jelöltek a neves díjra (Frances főszerep és Aranyoskám mellékszerep). Utóbbi filmért második Golden Globeját is elnyerte. 1982-ben megalapította saját produkciós cégét, a Far West Picturest. A 80-as években a kritikai és nézői sikereket követően főként drámákban vett részt, mint a Farmerek között (Country – 1984), az Édes álmok (Sweet Dreams – 1985). Meryl Streep kiejtése harmadszorra is sikerült, Streep könyörgött Karel Reisznak, aki a Francia hadnagy szeretőjében volt a rendezője, hogy ő kapja meg az Édes álmok főszerepét, de Reisznek mindig is Lange volt az első választása. De nem, nem lesz Viszály: Meryl és Jessica évad, mert Streep több interjúban is mélységes tisztelettel és ámulattal nyilatkozott kolléganőjéről, szerinte ős sose alakított volna a filmben olyan jól, mint Lange. A 80-as éveket szintén sikerekkel zárta le a Bűnös szívek (Crime of Hearts – 1986), a Messze északon (Far North – 1988) és a Szép volt, fiú! (Everybody's All-American-1989) után megkapta Music Boksz (1989) főszerepét, melyben egy magyar származású ügyvédnőt alakít, aki apját védi, akit náci bűnök miatt vádolnak. A Music Boksz meghozta neki az ötödik Oscar és a hatodik Golden Globe jelölését.
A 90-es éveket a Nő nem felejt (Men Don't Leave) drámával nyitotta meg, ahol Kathy Bates oldalán játszott, majd 91-ben egy harmadik remakeben vett részt, Martin Scorsese legendássá vált thrillerjében, a Cape Fear – A rettegés fokában. Mindeközben a Broadwayen is debütált, Tenesse Williams darabjában, Blanche DuBois szerepét játszotta, A vágy villamosában (Streetcar Named Desire), a filmváltozatban a karaktert Vivien Leigh játszotta. A draab meghozta neki az első Emmy jelölését, az 1994-es Kék ég (Blue Sky), melyben egy mániákus depressziós feleséget alakított újabb Oscar-díjat ért. 1998-ban, színpadi elsöprő sikerek után Gwyneth Paltrow mellett játszott a mára bűnös élvezetként kultklasszikussá avanzsált A vér szavában (Hush). A domestic thrillerben egy anyát játszik, aki bármit megtenne fiáért, a film rengeteg negatív visszhangot kapott, a film második fele teljes mértékben újra lett forgatva, eredetileg sokkal véresebb és kegyetlenebb lett volna, az első előzetes még az eredetileg leforgatott jeleneteket tartalmazza. A 90-es éveket William Shakespeare drámájából készült történelmi thrillerrel, a Titusszal zárta (Titus – 1999), ahol Tamorát, a gótok királynőjét alakította, alakításáról pedig azt mondták, ellopta a showt, ami azért nehéz volt ott, ahol Anthony Hopkins a főszereplő.
A 2000-es éveket újabb színdarabbal indította, a Long Day's Journey into Night-tal, ahol a morfiumfüggő MaryTyront játszotta, játssza a mai napig. Az új évezredben mellékszereplőként tűnt fel többek között a Prozac Nationban (2001) és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Tim Burton (Nagy hal/Big Fish – 2003) Jim Jarmush (Hervadó virágok/Broken Flowers – 2005), a Két nő egy házban (Grey Gardens – 2009) Jackie Kennedy unokatestvérét alakította, a szerep pedig az Első Emmy díját és újabb Golden Globe jelölést hozott számára.
Itt térnék rá a Joan Crawford életével közös párhuzamra, Crawford nehezen szerezte meg a szakmai elismerést, Lange karrierjét viszont végigkísérte, mégis mindkét nő mellékszerepbe került középkoruk után. Mindkét színésznőnek a második fénykorát a horror műfaja hozta meg, a 60-as évek hagsplotation műfajába zseniális filmek tartoztak, amit a Mi történt Baby Jane-nel (What Ever Happened to Baby Jane? – 1962) indított be. A műfaj ismertetőjegye, hogy valaha óriási hírnévnek örvendő, öregedő színésznők játszanak neurotikus, őrület határán álló, legtöbb esetben gyilkos asszonyokat. Jack Warner szerint a műfaj népszerűségét annak köszönhette, hogy a nézők neves színésznőket láthattak olyan megalázó műfajban és szerepben, mint a horror. A 60-as években, ha egy színésznő elmúlt 30 alig kapott szerepeket, pár szerencsést kivéve, egyedül a horror mentette meg őket, de vajon most más a helyzet? Sajnos alig változott valami, a nők még mindig sokkal kevesebb fizetést kapnak férfi kollégáiknál és nem arról van szó, hogy nekik is van elég milliójuk egy egy film után, de nevetséges például belegondolni abba, amit Jennifer Lawrence teljesen jogosan hozott fel, hogy ő és Amy Adams kevesebbet kaptak, holott utóbbi főszereplő volt az Amerikai botrányban, mint férfi kollégáik.
Amy Adams külön jó példa a nők helyzetére Hollywoodban, viszonylag későn futott be, eszelősen tehetséges színésznő, mégsem kapja meg a méltó elismeréseket és foglalkoztatottságot. Nem csoda, hogy a televíziózáshoz fordul, ebben az évtizedben ott arathatják le a babérokat. Nicole Kidmannek és Reese Witherspoonnak is bejött a váltás a Hatalmas kis hazugságokkal. De elég, ha csak Glenn Close karrierjét vesszük górcső alá, számoljuk meg mennyi Oscart sikerült elnyernie…egyet sem.
Jessica Langenek szerencséje volt, illetve egy jó barátja Ryan Murphy, aki 2011-ben főszerepet ajánlott neki egy antológiás horror sorozatban, ami nem várt sikert hozott a színésznőnek. Négy évadon keresztül töltött be állandó főszerepet az American Horror Storyban és mind a négy karakterben ott egy közös vonás, ami reflektál Hollywoodra és a középkorú, valamint azon túli színésznők helyzetére. Constance Langdon Hollywoodba utazott, hogy színésznő lehessen, de a szépsége nem volt elég hozzá, June nővérnek megadatott a siker, de túltolta az élvezeteket, ami miatt egész életében bűntudattal kellett bűnhődnie, Fiona Goode mindent megtett azért, hogy hamar elnyerje klánja felett az egyeduralmat, de a fiatalság nem tartott örökké, bármennyire igyekezett megfogni, mindig jön egy új, fiatalabb, feszesebb trónkövetelő, Elsa Mars pedig a hírnév hajkurászása miatt nem vált igazi sztárrá. A negyedik évad, a Freak Show tekinthető voltaképp Lange hattyúdalának is a rengeteg utalással például az első rész cliffhangere közben az „Auf Wiedersehn” szám szól a bakelitlejátszóból, a finálé pedig egyértelműen kimondja „Egy sztár sohasem fizet.”. Lange horrorral kezdte a karrierjét, a műfajnak köszönheti a hírnevét, és a második fénykorát is. Az AHS rengeteg kritikai elismerést, díjat, jelölést hozott neki, több új generáció ismerte meg a nevét.
Mikor már azt hihettük, hogy nagyobb kritikai elismerést nem kaphat, nagyobbat nem alakíthat, mint az AHS-ben Ryan Murphy új antológia sorozat főszerepét ajánlotta fel, az általam is egekig dicsért Viszály első évadában Joan Crawfordot keltette életre és söpört le mindenkit a színről. Az évad idén 14 Emmy jelölést kapott, Langenek pedig még a rendkívül szoros kategóriájában is nagy esélye van elnyernie a díját.
Egyelőre nincsenek közelgő bejelentett szerepei, de biztos, hogy tevékeny marad, valószínüleg sorozatoknál, Ryan Murphy oldlaán. A Viszály második évadában jó lenne, ha ő játszaná II. Erzsébet angol királynőt.
Érdekességek
1995-ben az Empire Magazin 64.-nek választotta a 100 Legvonzóbb sztár a filmtörténelemben listáján
Nagy támogatója a nepáli papok jogainak
Két nővére, Ann és Jane, valamint egy pilóta öccse, George van
Modellávei során, Párizsban közös lakást bérelt Jerry Hall modellel, aki Mick Jagger felesége volt, valamint az ikonikus énekesnővel, Grace Jones-szal
Kétszer is négy hónappal szülés után kezdett forgatásba (Frances és Messze északon)
Elmondása szerint életében csak két foglalkozása volt, a pincérnő és a színésznő, de nagyon szívesen kipróbálna a solymászatot
Összesen három gyermeke van, Mihail Barisnyikov élettársától Alexandra, Sam Shepardtól pedig Hannah Jane és Samuel Walker, Sheparddal 1982-2009-ig éltek házasságban, előtte 1970-1981 között Paco Grande-valJessica Lange nevét mindenki ismeri ma már, töretlen népszerűségnek és kritikai elismertségnek örvend újra, 2011 óta, ami pedig nem másnak, mint a horrornak és a sorozatguru Ryan Murphynek köszönhető, akinek istenadta tehetsége van ahhoz, hogy az évtizedekkel korábban ismert, középkorú színészeket és színésznőket újra befuttassa, kihozza belőlük a maximumot és visszahelyezze őket karrierjük csúcsára. Jessica Lange idén Joan Crawfordot keltette életre, a két legenda élete között pedig több párhuzam is fellelhető, karrier szempontjából és rávilágítanak arra, hogy nem sok minden változott a 30-on felüli színésznők megítélését, foglalkoztatását illetően a 60-as évekhez képest.
A korai évek - A horror a belépő
Jessica Phyllis Lange 1949. április 20-án született, Minnesota államban, Cloquet-ben. Apja Albert John Lange, utazóügynök, anyja Dorothy Florence, tanárnő voltak, szülő ágról finn, holland és német vér csörgedezik az ereiben. Tanulmányait ösztöndíjjal végezte a Minnesotai Egyetemen, művészettörténetet tanult, közben Párizsban drámát is. Tanulmányai befejeztével New Yorkba költözött és modellként dolgozott, amikor egy producer, Dino De Laurentiis felkereste élete első szerepének ajánlatával, egy horrorral, az 1933-as King Kong felújításával. Az 1979-es változatnak köszönhetően Jessica Lange azonnal világhírnévre tett szert, meg is kapta abban az évben élete első Golden Globe-díját, Az év új sztárja kategóriában, de a filmet ért negatív visszhangok miatt három évig nem kapott munkát. A szerepből egyébként Meryl Streepet és Goldie Hawn-t ütötte ki.
Jessica Lange első szerepében, a szerelmes óriásmajom tenyerén hordozva.
A 80-as évek
1979-ben a Mindhalálig zene (All That Jazz) zenés drámával tért vissza, rá egy évre pedig majdnem megkapta Stanley Kubrick legendás horrorjában, A ragyogásban (The Shining – 1980) a női főszerepet, csakhogy Kubrick nem akart szőke színésznőt, hanem egy végtelenül neurotikus, ideggyenge karaktert. 1981-ben viszont mégis csak sikerült Jack Nicholsonnal együtt dolgoznia, a A postás mindig kétszer csenget (The Postman Always Rings Twice) című thrillerben, az 1946-os azonos című film-noir remakejében. Lange másodjára ütötte ki Meryl Streepet a szerepből, játékát pedig a kritikusok az egekig magasztalták. 1982-ben megkapta az életrajzi dráma, a Frances főszerepét, melynek forgatása fizikailag és lelkileg is megviselte, de ugyan abban az évben Sidney Pollack Aranyoskám (Tootsie) mellékszerepéért az Oscar-díjat is megkapta. Ő volt az első 40 éven belül, akit ugyanabban az évben két kategóriában jelöltek a neves díjra (Frances főszerep és Aranyoskám mellékszerep). Utóbbi filmért második Golden Globeját is elnyerte. 1982-ben megalapította saját produkciós cégét, a Far West Picturest. A 80-as években a kritikai és nézői sikereket követően főként drámákban vett részt, mint a Farmerek között (Country – 1984), az Édes álmok (Sweet Dreams – 1985). Meryl Streep kiejtése harmadszorra is sikerült, Streep könyörgött Karel Reisznak, aki a Francia hadnagy szeretőjében volt a rendezője, hogy ő kapja meg az Édes álmok főszerepét, de Reisznek mindig is Lange volt az első választása. De nem, nem lesz Viszály: Meryl és Jessica évad, mert Streep több interjúban is mélységes tisztelettel és ámulattal nyilatkozott kolléganőjéről, szerinte ő sose alakított volna a filmben olyan jól, mint Lange. A 80-as éveket szintén sikerekkel zárta le a Bűnös szívek (Crime of Hearts – 1986), a Messze északon (Far North – 1988) és a Szép volt, fiú! (Everybody's All-American-1989) után megkapta Music Box (1989) főszerepét, melyben egy magyar származású ügyvédnőt alakít, aki apját védi, akit náci bűnök miatt vádolnak. A Music Box meghozta neki az ötödik Oscar és a hatodik Golden Globe jelölését.
A postás mindig kétszer csenget forgatásán, Jack Nicholsonnal.
A 90-es évek
A 90-es éveket a Nő nem felejt (Men Don't Leave) drámával nyitotta meg, ahol Kathy Bates oldalán játszott, majd 91-ben egy harmadik remakeben vett részt, Martin Scorsese legendássá vált thrillerjében, a Cape Fear – A rettegés fokában. Mindeközben a Broadwayen is debütált, Tenesse Williams darabjában, Blanche DuBois szerepét játszotta A vágy villamosában (Streetcar Named Desire), a filmváltozatban a karaktert Vivien Leigh alakította. A darab meghozta neki az első Emmy jelölését, az 1994-es Kék ég (Blue Sky) pedig, melyben egy mániákus depressziós feleséget alakított újabb Oscar-díjat ért. 1998-ban, az elsöprő színpadi sikerek után Gwyneth Paltrow mellett játszott a mára bűnös élvezetként kultklasszikussá avanzsált A vér szavában (Hush). A domestic thrillerben egy anyát játszik, aki bármit megtenne fiáért. A film rengeteg negatív visszhangot kapott, a második fele teljes mértékben újra lett forgatva, eredetileg sokkal véresebb és kegyetlenebb lett volna, az első előzetes még az eredetileg leforgatott jeleneteket tartalmazza. A 90-es éveket William Shakespeare drámájából készült történelmi thrillerrel, a Titusszal (Titus - 1999) zárta , ahol Tamorát, a gótok királynőjét alakította, alakításáról pedig azt mondták, ellopta a showt, ami azért nehéz volt ott, ahol Anthony Hopkins a főszereplő.
Tamora, a gótok királynője.
Az új évezred - A horror újra belépő
A 2000-es éveket újabb színdarabbal indította, a Long Day's Journey into Night-tal, ahol a morfiumfüggő Mary Tyront játszotta és játssza a mai napig. Az új évezredben mellékszereplőként tűnt fel többek között a Prozac Nationban (2001) és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Tim Burton (Nagy hal/Big Fish – 2003) Jim Jarmush (Hervadó virágok/Broken Flowers – 2005). A Két nő egy házban (Grey Gardens – 2009) Jackie Kennedy unokatestvérét alakította, a szerep pedig az első Emmy díját és újabb Golden Globe jelölést hozott számára.
Itt térnék rá a Joan Crawford életével közös párhuzamra. Crawford nehezen szerezte meg a szakmai elismerést, Lange karrierjét viszont végigkísérte, mégis mindkét nő mellékszerepbe került középkoruk után. Mindkét színésznőnek a második fénykorát a horror műfaja hozta meg, a 60-as évek hagsplotation műfajába zseniális filmek tartoztak, amit a Mi történt Baby Jane-nel (What Ever Happened to Baby Jane? – 1962) indított be. A műfaj ismertetőjegye, hogy valaha óriási hírnévnek örvendő, öregedő színésznők játszanak neurotikus, őrület határán álló, legtöbb esetben gyilkos asszonyokat. Jack Warner szerint a műfaj népszerűségét annak köszönhette, hogy a nézők neves színésznőket láthattak olyan megalázó műfajban és szerepben, mint a horror. A 60-as években, ha egy színésznő elmúlt 30 alig kapott szerepeket, pár szerencsést kivéve, egyedül a horror mentette meg őket, de vajon most más a helyzet?
Az egyik legszebb szerepében, a Nagy halban.
Sajnos alig változott valami, a nők még mindig sokkal kevesebb fizetést kapnak férfi kollégáiknál és nem arról van szó, hogy nekik is van elég milliójuk egy egy film után, de nevetséges például belegondolni abba, amit Jennifer Lawrence teljesen jogosan hozott fel, hogy ő és Amy Adams kevesebbet kaptak, holott utóbbi főszereplő volt az Amerikai botrányban, mint férfi kollégáik. Amy Adams külön jó példa a nők helyzetére Hollywoodban, viszonylag későn futott be, eszelősen tehetséges színésznő, mégsem kapja meg a méltó elismeréseket és foglalkoztatottságot. Nem csoda, hogy a televíziózáshoz fordult, ebben az évtizedben ott arathatják le a babérokat. Nicole Kidmannek és Reese Witherspoonnak is bejött a váltás a Hatalmas kis hazugságokkal. De elég, ha csak Glenn Close karrierjét vesszük górcső alá, számoljuk meg mennyi Oscart sikerült elnyernie…egyet sem.
A televízizózás horror királynője.
Jessica Langenek szerencséje volt, illetve egy jó barátja Ryan Murphy, aki 2011-ben főszerepet ajánlott neki egy antológiás horror sorozatban, ami nem várt sikert hozott a színésznőnek. Négy évadon keresztül töltött be állandó főszerepet az American Horror Storyban és mind a négy karakterben ott egy közös vonás, ami reflektál Hollywoodra és a középkorú, valamint azon túli színésznők helyzetére. Constance Langdon Hollywoodba utazott, hogy színésznő lehessen, de a szépsége nem volt elég hozzá, June nővérnek megadatott a siker, de túltolta az élvezeteket, ami miatt egész életében bűntudattal kellett bűnhődnie, Fiona Goode mindent megtett azért, hogy hamar elnyerje klánja felett az egyeduralmat, de a fiatalság nem tartott örökké, bármennyire igyekezett megfogni, mindig jön egy új, fiatalabb, feszesebb trónkövetelő, Elsa Mars pedig a hírnév hajkurászása miatt nem vált igazi sztárrá. A negyedik évad, a Freak Show tekinthető voltaképp Lange hattyúdalának is a rengeteg utalással például az első rész cliffhangere közben az „Auf Wiedersehn” szám szól a bakelitlejátszóból, a finálé pedig egyértelműen kimondja „Egy sztár sohasem fizet.”.
Legenda játszik legendát, Joan Crawfordként, ezüst Oscar-díjnak öltözve.
Lange horrorral kezdte a karrierjét, a műfajnak köszönheti a hírnevét, és a második fénykorát is. Az AHS rengeteg kritikai elismerést, díjat, jelölést hozott neki, több új generáció ismerte meg a nevét. Mikor már azt hihettük, hogy nagyobb kritikai elismerést nem kaphat, nagyobbat nem alakíthat, mint az AHS-ben Ryan Murphy új antológia sorozat főszerepét ajánlotta fel. Az általam is egekig dicsért Viszály első évadában Joan Crawfordot keltette életre és söpört le mindenkit a színről. Az évad idén 14 Emmy jelölést kapott, Langenek pedig még a rendkívül szoros kategóriájában is nagy esélye van elnyernie a díját.
Ennek a Covennek nincs szüksége másik Legfőbbre!
Egyelőre nincsenek közelgő bejelentett szerepei, de biztos, hogy tevékeny marad, valószínüleg sorozatoknál, Ryan Murphy oldalán. A Viszály második évadában jó lenne, ha ő játszaná II. Erzsébet angol királynőt.
Érdekességek
