Köszönjük az Agave Kiadónak a lehetőséget!

Női karakterek, jellemek, lányok, fiatal nők, akik olyan karizmatikusak, hogy a feje tetejére tudják állítani mások életét. Gyönyörűek, okosak, intelligensek és hihetetlenül veszélyesek. Napjaink thrillereinek igazi hősnői, az aktív mozgatórugói, nem egy esetben bábmesterei. Anyák, lányok, szeretők, feleségek, gyilkosok. A legjobb pedig, ha ugyancsak nők ülnek le a monitor elé, hogy nőtársaik történeteit papírra vigyék. Gyllan Flynn, Paula Hawkins és Megan Miranda nagy dolgokra hivatott, mert nem csak, hogy elképesztően olvasmányosan és minőségien írnak, de előhívnak olyan női karaktereket, akik szerintem abszolút a világirodalom részeivé válnak, annak ellenére, hogy modernek. Én biztos vagyok benne, hogy pár évtized után Amy Dunne karaktere ugyanannyira élni fog a társdalom tudatában, ahogyan Jane Eyre vagy Bovaryné.

Megan Miranda tavalyi bestsellerét, a Minden eltűnt lányt az egetig magasztaltam, még most is lelkesen gondolok vissza az élményre, a cselekményre, amivel a fiatal írónő abszolút újítást hozott a femme fatale-okkal, eltűnésekkel, gyilkosságokkal átszőtt újhullámú thrillerekbe. Éppen ezért vártam izgatottan, hogy legújabb regényének, A tökéletes idegennek kezdhessek neki. Kíváncsi voltam, vajon meg tudja-e ugrani a saját maga által rendkívül magasra tett lécet. Nem tudta ugyan, de hozta az elvárt színvonalat.

Leah Stevens egészen Pennsylvániáig menekül régi, egyetemi szobatársa, Emmy kíséretében bostoni múltja elől. Mindkét nőnek takargatnivalója van, egyikük hátterét sem ismerjük meg azonnal, csak természetesen a cselekmény előrehaladtával. Leah tanárnőként helyezkedik el, tényleg szeretne tiszta lappal indulni, a rendőrségnek a közelébe sem menni, semmiféle zűrbe nem akar belekeveredni. Hol máshol, mint egy kisvárosban tudna leginkább elbújni, ahol soha, semmi nem történik? Nagyot téved, mert mindenkinek megvannak a maga mocskos titkai, egy kisvárosban pedig azonnal elterjed mindennek a híre, nyilvánvalóan a mesélő személyiségétől függően változóan.

Még ideje sincs beilleszkedni, amikor egy nyomozás közepén találja magát. Nem messze a lakásától brutálisan összevertek egy fiatal nőt, aki élet halál között vegetál, a lakótársa, Emmy pedig eltűnt. Se gyanúsított, se hátrahagyott nyom. Leah kénytelen szembenézni a múltjával, elővennie igazi munkájának, az újságírásnak minden fortélyát és elgondolkodnia, hogy vajon igazán ismerte-e a barátnőjét.

Leah karakterét azonnal meg tudtam szeretni, szakmából adódóan is, de Megan Miranda kimondottan ért hozzá, hogy a narráció főhősét szimpatikussá tegye. Sok kis szokásbeli kifejtés és úgy érezhetjük, ismerjük a mesélőt. A Minden eltűnt lány esetében nem csak a főszereplőt lehetett imádni, hanem a másik három hihetetlenül erős és részletesen kidolgozott nőtársát. Itt mégsem éreztem, hogy a másik két nő megkapta volna az őket megillető, személyiségbeli kifejtettséget. Sajnos kétdimenziósak maradtak, holott a cselekményben természetesen hozzájuk köthetőek az elmaradhatatlan csavarok.

Miranda sokáig játszadozik a gondolattal, hogy igazából egy személyiségzavaros nő történetét követjük végig és saját maga után nyomoz, de szerencsére nem meríti ki ennyiben az ötleteit. Viszont egy mellék történetszálon megismerjük Leah múltját, hogy mi elől menekül, ami egyrészt napjainkban az egyik legaktuálisabb és legfontosabb téma, másrészt számomra izgalmasabb volt, mint a fő cselekmény.

Az írónő a dinamikusság, nyelvezet, összeszedettség terén nem vall kudarcot, lendületesen és élvezettel olvastatja magát a könyv, a végső csavarig pedig az idegeink is megfeszülnek. Lehet, hogy nagyon sokat vártam az előző regénye után és ezért csalódtam egy kicsikét, de senkinek sem akarom elvenni a kedvét, mert ez egy jó könyv, Megan Miranda karrierjét pedig figyelemmel kell követni!

7/10

Agave | moly.hu