Murdock nem először ír az oldalunkra, viszont ez az első alkalom, amikor nem vendégíróként, hanem szerkesztőségünk tagjaként örvendeztet meg minket az írásával.

Bizonyára sok horror rajongó ismeri a 80-as évek egyik kultikus horrorfilmjét, a Démonokat, és annak második részét. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy tervben volt egy harmadik rész elkészítése is. Annyira, hogy Argentoéknak már volt egy kész forgatókönyvük, minden készen állhatott volna a forgatás megkezdésére, de aztán, ahogy az lenni szokott, elkezdődtek a gondok. Elsőnek például az új stúdió, akikkel Argento társult, hallani sem akartak Lamberto Bava-ról, aki ekkorra már kicsit megtépázta saját renoméját is. Tehát azonnal új rendezőt kellett találni, és Argento választása korábbi asszisztensére, Michael Soavira esett, aki már korábban kisebb sikert aratott a Stagefright című filmjével, hogy aztán később elkészítse a legendás Dellamorte Dellamore-t. Soavi viszont utálta a forgatókönyvet, és csak néhány változtatás ellenében volt hajlandó elvállalni a munkát, míg végül a sok átírás és huzavona következtében, úgy döntöttek, teljesen elhagyják a két Démonok film vonalát, és egy azoktól elkülönülő, független filmet hoznak össze, de az eredeti forgatókönyv néhány eleme benne maradt a kész műben. Ez lett végül, a La chiesa, vagy magyar keresztségben, a Démonok temploma.

A sötét középkor idején egy csapat teuton lovag, egy fanatikus pap vezetésével, boszorkányságra és démoni megszállottságra hivatkozva lemészárolnak egy teljes falut. Az áldozatokat egy hatalmas tömegsírba temetik, és hogy végérvényesen elzárva tartsák a gonosz erőket, ráépíttetnek a sírra egy templomot. Évszázadokkal később ebbe a templomba érkezik meg Evan, a katedrális új könyvtárosa, és már első napján szoros kapcsolatot alakít ki a gyönyörű restaurátor lánnyal, Lisával. Munkájuk során véletlenül rábukkannak egy ősi pergamenre, amit Evan szinte azonnal elkezd tanulmányozni, és hamarosan meg is fejti a szöveget. Annak segítségével pedig a templom alagsorában rátalál egy padlóba épített pecsétkőre, amit buzgón fel is feszeget, mert abban reménykedik, hogy valami csodálatos, legendás tárgyra bukkanhat, amit a teuton lovagok rejtettek el. Helyette viszont egy sokkal szörnyűbb dolgot szabadít el. Egy sötét, bosszúszomjas erőt, ami először őt szállja meg, majd hamarosan rátelepszik a többi épületben dolgozó személyre.

Egy igazán szépen felépített, ugyanakkor nem hibátlan filmmel van dolgunk. Soavi zsenije itt is megmutatkozik, de a forgalmazók eredeti akarata, és a projekt körüli sok huzavona érezhetően rányomja bélyegét a kész műre. De haladjunk csak szépen sorjában. A két Démonokkal ellentétben itt egy sokkal lassabban építkező és kicsit művésziesebb filmről van szó. A cselekmény lassú kibontakozása kellően időt hagy nekünk, hogy jobban megértsük az eseményeket, megismerjük a karaktereket, és legyen időnk belekeveredni a film hangulatába. Mert ami Soavi egyik legnagyobb érdeme, az a hangulatkeltés. Még ha a cselekmény első felét lassúnak és vontatottnak is találná a néző, az biztos, hogy a hangulat nem fogja elereszteni őt. Ezt támasztja alá a remek látványvilág és a zene. A film nagy része az események színhelyéül szolgáló gótikus templomban játszódik, ami talán az egyik legjobb helyszín, amit csak horrorfilm kívánhat. A katedrális ellenére mégis egész idő alatt ott lebeg egy sötét, gonosz erő jelenléte, ami egyre kézzelfoghatóbbá válik. A templomon kívüli jelenetek és helyszínek sem ütnek el az eddig lefektetett környezettől, sőt, még inkább megágyaznak neki. Itt érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a film nagy részét gyönyörű fővárosunkban, Budapesten forgatták. A templomot is kívülről a Mátyás-templom személyesíti meg, és egy operatőri szemszögből egy igen bravúros jelenetet láthatunk, amikor egy kocsi átszáguld a Lánchídon, egy másik jelenetben pedig magát a Parlamentet is megcsodálhatjuk messziről. És még azt mondják sosem készült nálunk említésre méltó horrorfilm.

A kiváló fényképezés és operatőri munka mellett fontos adalék a zene. Még ha nem is annyira kiemelkedő, kellően sejtelmes és vészjósló, ami igazán hátborzongató aláfestést biztosít a látottaknak. Ezeket egészítik még ki azok a rémálomszerűen szürreális és hipnotikus képsorok, amik időnként a szereplők látomásaiként jelennek meg a történetben. A borzongatás mellé pedig Soavi nem volt rest egy kis egyház kritikát is belecsempészni, ami végig átjárja a képsorokat, egészen a befejezésig. Remek példa erre a nyitány, ahol a teuton lovagok esztelen mészárlását láthatjuk. Magát a jelenetet többször a lovagok szemszögéből, szűk, kereszt alakú sisakkivágásaikból mutatják, tökéletesen ábrázolva a vallásos szűklátókörűséget. Ez a szemlélet bizonyos formában, de a modern világban is megmarad, aminek ékes példája a templom püspöke, akit Feodor Chaliapin Jr. személyesít meg, ugyanazzal a profizmussal és szigorral, ahogy a Rózsa nevében láthattuk korábban. Sajnos nem lehet elmenni a hibák mellett sem, ami egyértelműen a rendezői, és a forgalmazói szándék ütközéséből fakad. A film első fele remekül építkezik, tökéletes hangulatot teremtve, és a szereplőinket is jól sikerül bemutatni. Hugh Quarshie korrekt alakítást nyújt Gus atya szerepében, a gyönyörű Barbara Cupisti restaurátornője is igazán kedvelhető szereplő, Tomas Arana egyszerűen kiváló a folyamatosan démoni hatás alá kerülő könyvtárosként, és a kiskamasz Asia Argento is bájos és szerethető.

A film felénél viszont történik egy fontos esemény, és innentől kezdve a történet is sokkal kuszább lesz. Itt jön elő az eredeti, Démonok 3.-nak szánt forgatókönyv váza, ami a templomban bent rekedt emberekre vadászó démonok sémára épül. Ehhez mérten kapunk egy csomó új szereplőt, de míg az előbb említett karakterek rendesen és tisztességesen be vannak mutatva, addig az újonnan belépőkre feleannyi időt és figyelmet nem szentelnek. És ez még a kisebb gond, mert jó néhány bevezetett történet szál teljesen elvarratlanul marad, vagy félvállról odavetett megoldással intézik el. A film kb 100 perces, de ennek ellenére még is azt mondom, hogy egy kicsivel több játékidő nem ártott volna, hogy ezekkel a részekkel rendesen foglalkozhassanak. Ez a kreatív, és produceri szembenállás egyértelműen itt a film második felében, és az ismét csak túl hírtelen lezavart fináléban válik kézzelfoghatóvá, ami erősen nyomot hagy a végeredményen. Érezhetően a nagyobb tömegeknek szánt démonos horrort akartak összehozni, ami kompromisszumok árán, de végül teljesen összevegyült Soavi művészibb és társadalmi mondanivalókkal fűszerezett elképzelésével. A kész mű így is élvezhető, és tisztességes horrorfilm, amin még el is lehet mélázni kicsit, de talán, ha Soavi teljes szabadkezet kap, sokkal jobb is lehetett volna.

Minden hibája ellenére bátran tudom ajánlani a Démonok templomát, ami, mégha nem is vált klasszikussá, megvannak azok az erényei, amik igazi, mélyreható horrorfilmmé teszik. Igaz, nem egy egyszerű darab, és nem kevés türelem szükséges hozzá, de érdemes megbirkózni ezekkel az akadályokkal.

Értékelés:   6/10

IMDb | mafab