Lynne Ramsay Jonatham Ames könyve alapján készítette el a Sosem voltál itt című filmjét, a nagyszerű Joaquin Phoenix-el a főszerepben, akit tavaly Cannes-ban jutalmaztak is alakításáért. Nem is ok nélkül.

Joe egy veterán, volt FBI ügynök, aki édesanyjával él együtt és az a munkája, hogy eltűnt, megszökött, vagy szexrabszolgaként tartott fiatal lányokat szabadít ki és visz haza. Egy befolyásos szenátor azzal keresi fel, hogy mentse meg lányát, akit elraboltak és szexmunkásként tartják fogva. A rutinmunka azonban véres és váratlan fordulatot vesz, ezzel pedig Joe is átlép egy másik szintre.

A sztorit tekintve Ramsay készíthetett volna egy hagyományos, nagy akciókkal, vérgőzös leszámolásokkal, pörgős jelenetekkel ellátott filmet, azonban aki ismeri a rendezőnő munkásságát az tudja, hogy erre ne is számítson tőle. Pontosan ugyanazt a receptet követi ugyanis, mint az előző, nagyon megterhelő filmje, a Beszélnünk kell Kevinről kapcsán. Nem a jelenetek vizuális, vagy a leszámolás és szabadítás látványosan felpörgetett megvalósításán van a hangsúly, hanem a főszereplő lelki kálváriáján. Ettől lesz sokkal mélyebb, az alapsablonokat jól használó, ugyannakor újszerűnek ható bosszúmoziba oltott lelki utazás a Sosem voltál itt.

Mindig éppen csak annyit mutat meg nekünk, amennyit feltétlenül muszáj. Riasztó bevillanásokban fedi fel Joe iszonyatosan brutális múltjának részleteit, a férfi küzdelmeit. Joe tulajdonképpen egy igazi hős, de nem abban az értelemben, hogy dicsőség, vagy feloldozás, vagy boldogság és elismerés a jutalma. Abban amit csinál semmi dicsőséges sincsen és nem jár neki feloldozás. Helyette ott a szinte elviselhetetlen teher. Emberségében és világának darabjainak megtartásában nagyon fontos az édesanyja. Itt még azt is megengedi magának a Ramsay, hogy kicsit kikacsintson a Pszicho-ra és egy kis fricskát megeresszen.

Sokaknak eszébe juthat a film nézése közben a Bosszúvágy, vagy a Taxisofőr és ebben van igazság, ugyanakkor nem ezeknek a filmeknek az egyvelegét és újraforgatását láthatjuk. Joe lehetne olyan karakter, mint Travis Bickle, mégsem lett az. Ez pedig nagyon lényeges megállapítás a film felépítése és mondanivalója szempontjából. Joe ugyanis fortyogó indulatát, dühét, önutálatát, bűntudatát és fájdalmát képes kordában tartani. Habár a felszín alatt ez ott forrong benne végig, ami néha azért ki-ki tör, csak éppen a férfi tudja, hogyan kezelje ezt.

A film pedig egészen elviselhetetlen. Megterhelő nézni, taszít, ugyanakkor vonz is. Nem a cselekményen, hanem a megértésen van a hangsúly. Azonosulni nem lehet ugyan a főszereplőjével, de nem is kell. Nekünk az a szerepünk, hogy figyeljünk és igyekezzünk megérteni ezt a karaktert. A lelki folyamatok, a múlt jelenre való hatása és a feloldozás nélküliség pedig egy elviselhetetlen feszültséget teremt. A zene, az operatőri munka, a vágás pedig mind-mind erősíti bennünk a frusztrációt, amitől már tényleg olyan ideges lehet a néző, hogy legszívesebben üvöltene. De nem tud. Bennünk reked az a mindent felszabadítani tudó üvöltés és a film nézése közben ugyanabba a lét és nem lét közötti állapotba kerülünk, mint Joe.

Phoenix pedig egészen elképesztően zseniális ebben a szerepben. Mindig is nagy kedvencem volt a színész, akit - szerintem - méltatlanul alulhasználnak és alulértékelnek, pedig olyan átlényegülésekre képes, mint nagyon kevesen. Joe szerepében nem kellett túlzásba vinnie a szövegtanulást, de nem is hiányoztak a nagyívű párbeszédek. Sokkal többet ad nekünk a színész ennél. Hatalmas magasságokat és mélységeket mutat meg nekünk, hihetetlen mennyire összetetten és mélyről tud játszani Phoenix. Teljesen átlényegült a szerepe kedvéért.

Megvannak a film hibái, néhol elég kidolgozatlan, hiányoznak részletek, amikre jobban is oda lehetett volna figyelni és éppen ezért nem tudjuk azt mondani rá, hogy egy hibátlan darab, de a hangulat mindent feledtetni tud a nézőjével. Ez a film egy mellkasszorító, fájdalmas utazás. Éppen ezért nem is való mindenkinek, mert borzasztóan nehéz nézni, nagyon lassú és vontatott. Nem a sztori a lényeg, nem az akció, hanem egy ember lelki kálváriája és haláltusája az élettel. Egy emberé, aki ott van ugyan, de valójában sosem volt ott.

Pontszámom: 8/10.

IMDb | mafab

A filmet országosan május 17-től vetitik a mozikban. Forgalmazó: ADS Service.