Egy évvel ezelőtt indult útjára a Borzongás horrormagazin. Akkor még Fangoria emlékszámként aposztrofálták, azóta viszont eltelt már annyi idő, hogy azt mondhassuk: a Borzongás önállóan is tud majd akkora hírnevet szerezni magának, mint a legendás elődje.

Az ötödik szám színvonala maximálisan teljesített és továbbra is egyenletes, kiegyensúlyozott pályát tudhat magának a magazin. Látszik, hogy kialakították már a megfelelő arculatot és Böjtös Gáborék igyekeznek bemutatni az olvasóknak a horror műfajának sokszínűségét. Véleményem szerint a műfaj szerelmesei bőven megtalálhatják magunknak azt a részt a magazinban, ami hozzájuk a legközelebb áll. Legyen az új vagy régi film, képregény, regény, sorozat, játék, zene vagy társadalmi kitekintő. Az arányokon mindig mindenki tudna alakítani és vitatkozni, de én továbbra is állítom, hogy felesleges lenne ezt firtatni. Inkább azzal kell foglalkoznunk, hogy tartalmilag magas színvonalon teljesít a magazin, ami nem egy egyszer olvasható újság.

Éppen emiatt a hírek rész továbbra is elenyésző hangsúlyt kap, de úgy vélem az internet korában ez így van jól. Egy háromhavonta megjelenő magazin nem tud elég friss hírekkel szolgálni, különösen nem olyankor, amikor már mindenki egy kattintásra van az adott hírtől. Én kifejezetten örülök neki, hogy nem erőltetik ezt a vonalat, mert más magazinoknál nagyon szokott zavarni, hogy olyan hírekkel van tele, amiket már régen olvastam, sőt olyannal is találkoztam, ami már nem is tudta a gyorsaság miatt lefedni a valóságot.

Őszintén megmondom, hogy a Társalgó rovat eleinte nem volt a kedvencem, kicsit retrónak éreztem, ám időközben megértettem a fontosságát és különösen tetszik a levelekbe beleszőtt kommentár rész. Megmosolyogtató és sokkal közelebb érezhetjük ezáltal magunkat a magazinhoz. Jó dolog így belecsöppenni és akármennyire is úgy tartják sokan, hogy a nyomtatott sajtó jelentősége leáldozott, ez nem igaz. Jó dolog nyomtatásban olvasni ezeket a kis olvasói leveleket és biztos vagyok benne, hogy különleges élményt jelent azoknak, akiknek lehozzák a gondolataikat.

A sok-sok kritikára senkinek sem lehet panasza, minden zsáner megjelenik és külön szeretem azt is, hogy ha csak pár mondat erejéig, de egy-egy alkotást több szerző is véleményez. Én mindig is jobban szerettem azt, hogy több szerző írjon egy-egy alkotásról (itt az oldalon is találkozhattok jópár ilyen páros írással), mert így még jobban el lehet gondolkodni az adott filmről, különösen, ha már megismerted a kritikusok ízlésvilágát és látásmódját. Ez pedig bőven elmondható a Borzongás horrormagazin íróiról, hiszen mindegyiknek nagyon egyedi a hangvétele és a stílusa.

Nem szoktam ugyan kiemelni egy-egy írást, de most muszáj leszek ezt megtenni, mert ez az írás azóta is a fejemben van. A gonosz a filmvásznon mostani része zseniális. Teljesen beszippantott a téma és ki is kérdeztem róla az édesapámat, aki majdnem 5 évet élt Afrikában és látott azért ezt azt. Amikor olvastam az írást tényleg ledöbbentem, hogy még vannak ilyenek, és döbbenetemet csak fokozta, hogy édesapám megerősítette mindezt. Ő találkozott boszorkánydoktorral, akit azért választottak meg annak, mert valahogy szert tett egy úszószemüvegre, amiben nem volt üveg. Ebben járkált folyton és emiatt különleges erő birtokosának gondolták, aki alkalmas a boszorkányok felfedezésére. Azt is mesélte, hogy azért nincsenek az afrikai élményeiről képei, mert a helyiek nem engedték, hogy elhozza őket, mert féltek tőle, hogy egyszer majd gondol egyet és ártó szándékkal a távolból felhasználja a képeket ellenük. Nemcsak a személyes történet, de a horrorisztikus mozik mögött megbúvó alapok bemutatása miatt szerettem annyira ezt az írást, amit bevallom már háromszor elolvastam. Jó dolognak tartom, hogy ilyen típusú cikkek is megjelennek a magazinban.

Továbbra is örülök, hogy nem jelenik meg kevesebb retró film a magazinban. Úgy vélem, hogy ezek azok a cikkek, amik több újdonságot tudnak nyújtani az olvasóknak, mint az új megjelenések. Amellett, hogy igazi klasszikusokat is tárgyalnak benne, sok olyan filmről is szó esik, amik nem annyira ismertek és érdemes lehet utánuk nézni vagy újra elövenni. Mint ahogyan az import kiadásokról szóló cikkek is rengeteg hasznos infromációt tartalmaznak (bár megjegyzem, hogy erre mindig is figyeltek, hiszen a cikkek végén mindig megemlítik a szerzők a különböző kiadásokat), főleg amiatt, mert látszik, hogy Böjtös Gábor tényleg egy megrögzött gyűjtő és ért is ahhoz, hogyan prezentálja ezeket a kiadásokat.

Nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye arról, hogy milyen lett ez a szám. Lehet azon morfondírozni, hogy most kicsit magasabb ára vagy "csak" 98 oldal. Ugyanakkor lássuk be, hogy nagyon nehéz egy ilyen, sokak által lenézett és elutasított műfajról újságot megjelentetni. Még akkoris, ha a címlap mindig nagyon igényes és visszafogottan borzongató. Én azt mondom senki ne törődjön a rosszalló tekintetekkel és vegye le azt a magazint a polcról, vagy fizessen elő rá, mert olyan tartalmat kap, amit a későbbiekben is elő lehet venni és újra lehet lapozni. Várom a következő számot. :)