Mint azt néhányszor bemutattuk már, az AHS több karakterét valóban létező személyek alapján formálják meg. A harmadik évad egyik legkülönlegesebb szereplője, a Kathy Bates által zseniálisan alakított Marie Delphine LaLaurie sem a fantázia műve.

Marie Delphine LaLaurie az 1800-as évek elején élt és New Orleans felső tízezréhez tartozott. Mint akkoriban a tehetős polgárok nagy része, ő is házi rabszolgákat tartott. Azonban az a szóbeszéd járta, hogy még a kor szellemisége számára is elrettentő módon bánt a velük. A kegyetlenkedések először 1833-ban váltak nyilvános üggyé. Egy fiatal rabszolgalány, Leah apró hibát vétett, miközben úrnője haját fésülte, amire az éktelen haragra gerjedt. Egy ostorral végigkergette a házon Leah-t, aki elkeseredésében a tetőre menekült. Itt Marie választás elé állította, mondván, vagy a korbácsolást választja, vagy pedig leugrik a tetőről. Leah az utóbbit választotta és három emelet magasságból a mélységbe vetette magát. Az ugrás a szolgálólány életébe került, aminek következtében a családot 300 dollárra bírságolták meg, a ház úrnőjét pedig kötelezték arra, hogy megváljon rabszolgáitól.

Azonban a szerencsétlen szolgálók nem menekülhettek meg szadista gazdájuk kezei közül, hiszen rögtön vissza is vásárolta azokat. 1834-ben a személyzet egyik tagja szándékosan felgyújtotta a házat, bízva abban, hogy így segítség érkezik majd. Számításai helyesnek bizonyultak, mivel a kiérkező tűzoltók meg is találták a 70 éves konyhai szolgálót. Az asszony egy székhez láncolta magát, mivel úgy gondolta, megéri az életét kockára tenni annak érdekében, hogy szabaduljon az őrült madame karmai közül.  Könyörgött a tűzoltóknak, hogy menjenek fel a padlásra és győződjenek meg maguk arról, mi folyik a házban. Miután a padlásajtót betörték, horrorisztikus látvány tárult a szemük elé.

Úgy tartják, számos rabszolga volt bezsúfolva a padlás területére. Némelyiküket megvakították vagy megcsonkították, végtagjaikról a bőrt lenyúzták. Néhányuknak, miután állati ürüléket raktak a szájukba, bevarrták azt. Egy nő végtagjait eltörték, majd a törött csontokat groteszk pózba állították, így a csontok, miután összeforrtak, egyfajta „emberi rákot” adtak eredményül. A beszámolók nyilván az idő során változtak és a helyiek kiszínezték a történetet, hozzáadva fantázia szülte elemeket, de az elbeszélések egyes elemei a valóságot adták vissza. Miután a nyilvánosság tudomást szerzett a kegyetlenkedésekről, több ezer ember gyűlt össze a birtok előtt és reggelre lerombolták a házat. Madame LaLaurie és férje sikeresen elmenekültek, további sorsukról több verzió is létezik. Legtöbben úgy tartották, hogy Párizsba menekültek és halálukig ott éltek, azonban voltak, akik azt állították, hogy nem hagyták el az államot (sőt egyesek szerint New Orleanst sem), és más néven tovább folytatták szadista tevékenységüket.