A 2010-es Julia szemei (Los ojos de Julia/Julia's eyes) a legjobb spanyol horror, efelől nincs kétségem: sikerült elérnie, amit egyre kevesebb horrornak: rettegtem alatta.

A 2010-es Julia szemei a legjobb spanyol horror, e felől nincs kétségem, sikerült elérnie, amit egyre kevesebb horrornak: rettegtem alatta.

A nyitójelenetben egy vak nő öngyilkosságát láthatjuk, melyet ikertestvére Julia azonnal megérez, így testvére segítségére siet. Mindketten egy különös betegségben szenvednek, látásuk folyamatosan romlik, a stresszhelyzet pedig fokozza a vaksághoz vezető folyamatot. Julia furcsa dolgokat kezd észrevenni testvére, sara halálának körülményei körül, a nő meg akarta műtetni a szemét és barátja is volt, miért akarta volna megölni magát? Talán volt vele valaki halálának pillanatában? Julianak nincs mit tennie, követnie kell a nyomokat.

Ne szeretnék többet írni a történetről, mert igazán fordulatos a cselekményvezetés, én is úgy ültem le megnézni, hogy semmilyen háttér információm nem volt róla, így a filmélményen ez is dobott. Ha azt mondom, a rendező, Guillem Morales első nagyjátékfilmje A fantomlakó volt bizonyítom, hogy eredeti és feszült történetre számíthat a néző. Bevallom őszintén nem volt kedvem megnézni, pedig legalább négy éve terveztem, a nyitójelenetnél viszont már leesett az állam és két órán keresztül a képernyőre szegezte a tekintetemet. Úgy gondolom, edzett vagyok horror terén, kevés tud igazán megrémiszteni, de a Julia szemei mindent megad a horror rajongóinak. Konkrétan nem tudtam utána elaludni, olyan vérfagyasztó a történet az elejétől a végéig. Nincsenek jump scarek és más klisés ijesztgetések, kizárólag a számító és aljas jelenetek. Az operatőri munka kifogástalan, ahogy a rendezés is, vannak jelenetek, melyekben szinte a kameramozgással éreztetik az érzelmeket, illetve a megfoghatatlan, gondolati dolgokat. A cselekményvezetés nagyon jó tempójú, végig fenntartja a feszültséget, tipikusan az a film, melynek nézése közben magunk mögé pillantunk, és utána inkább lámpafénynél közlekedünk a lakásban.

Terence Young 1967-es klasszikusa, a Várj, amíg sötét lesz Audrey Hepburn főszereplésével sok inspirációt adhatott a spanyol rendezőnek, aki a forgatókönyvért is felelős volt. A klasszikus thriller előtt egy jelenet erejéig tiszteleg is. A film másik fénypontja maga a főszereplő Julia, akit a csodálatos Belén Rueda kelt életre, őt ismerhettük meg Az árvaházban. Az említett, inkább drámai filmben is magával ragadó és szívbe markoló alakítást nyújt, a Julia szemeiben is mesteri színészi játékot láthatunk tőle, egyszerűen eszelős jól alakít. Remélem foglalkoztatni fogják még és műfajon belül is marad, mert a legnagyobb színésznők közé tartozik.

Összegezve a Julia szemei a legjobb spanyol horror, amit láttam, hihetetlenül aljas alapötlettel, kiváló rendezői munkával és Belén Rueada zseniális alakításával. Ajánlom!A 2010-es Julia szemei (Los ojos de Julia/Julia's eyes) a legjobb spanyol horror, e felől nincs kétségem, sikerült elérnie, amit egyre kevesebb horrornak: rettegtem alatta.

A nyitójelenetben egy vak nő öngyilkosságát láthatjuk, melyet ikertestvére, Julia azonnal megérez, így testvére segítségére siet. Mindketten egy különös betegségben szenvednek, látásuk folyamatosan romlik, a stresszhelyzet pedig fokozza a vaksághoz vezető folyamatot. Julia furcsa dolgokat kezd észrevenni testvére, Sara halálának körülményei körül: a nő meg akarta műtetni a szemét és barátja is volt, miért akarta volna megölni magát? Talán volt vele valaki halálának pillanatában? Juliának nincs mit tennie, követnie kell a nyomokat.

Nem szeretnék többet írni a történetről, mert igazán fordulatos a cselekményvezetés, én is úgy ültem le megnézni, hogy semmilyen háttérinformációm nem volt róla, így a filmélményen ez is dobott. Ha azt mondom, a rendező, Guillem Morales első nagyjátékfilmje A fantomlakó volt, biztosítom, hogy eredeti és feszült történetre számíthat a néző.

Bevallom őszintén, nem volt kedvem megnézni, pedig legalább négy éve terveztem, a nyitójelenetnél viszont már leesett az állam és két órán keresztül a képernyőre szegeztem a tekintetemet. Úgy gondolom, edzett vagyok horror terén, kevés tud igazán megrémiszteni, de a Julia szemei mindent megad a horror rajongóinak. Konkrétan nem tudtam utána elaludni, olyan vérfagyasztó a történet az elejétől a végéig. Nincsenek jump scare-ek és más klisés ijesztgetések, kizárólag a számító és aljas jelenetek. Az operatőri munka kifogástalan, ahogy a rendezés is, vannak jelenetek, melyekben szinte a kameramozgással éreztetik az érzelmeket, illetve a megfoghatatlan, gondolati dolgokat. A cselekményvezetés nagyon jó tempójú, végig fenntartja a feszültséget, tipikusan az a film, melynek nézése közben magunk mögé pillantunk, és utána inkább lámpafénynél közlekedünk a lakásban.

Terence Young 1967-es klasszikusa, a Várj, amíg sötét lesz Audrey Hepburn főszereplésével sok inspirációt adhatott a spanyol rendezőnek, aki a forgatókönyvért is felelős volt. A klasszikus thriller előtt egy jelenet erejéig tiszteleg is.

A film másik fénypontja maga a főszereplő Julia, akit a csodálatos Belén Rueda kelt életre, őt ismerhettük meg Az árvaházban. Az említett, inkább drámai filmben is magával ragadó és szívbemarkoló alakítást nyújt, a Julia szemeiben is mesteri színészi játékot láthatunk tőle, egyszerűen eszelős jól alakít. Remélem foglalkoztatni fogják még és műfajon belül is marad, mert a legnagyobb színésznők közé tartozik. Összegezve, a Julia szemei a legjobb spanyol horror, amit láttam, hihetetlenül aljas alapötlettel, kiváló rendezői munkával és Belén Rueada zseniális alakításával és Guillermo del Toro atyáskodásával. Ajánlom!

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab