Horror, gyermek főszereplőkkel, micsoda közhely - gondolhatná mindenki, de mai ajánlóm, az 1976-os Ki képes megölni egy gyereket? (Who can kill a child/Island of the Damned/ Death is Child's Play/¿Quién puede matar a un niño?) az egyik legújítóbb és egyben legmerészebb film, mely valaha készült.

Horror gyermek főszereplőkkel, micsoda közhely – gondolhatná mindenki, de mai ajánlóm az 1976-os Ki képes megölni egy gyermeket? (Who can kill a child/Island of the Damned/ Death is Child's Play/¿Quién puede matar a un niño?) az egyik legújítóbb és egyben legmerészebb film, mely valaha készült.

Már a nyitójelenet is határokat feszeget, a koncentrációs táborok, a pakisztáni, koreai és vietnámi háborúk gyermekáldozatairól és az afrikai nyomornegyedek éhező és haldokló gyerekeiről látunk archív felvételeket. Ilyen erős felütéssel kezd, a nyomasztó hangulat azonnal könyvelhető és a néző elgondolkodhat, hogy ezeket a felvételeket bajon milyen üzenethez fogják kapcsolni a készítők.

Tom és várandós felesége Evelyn két hétre Spanyolországba érkeztek, hogy meglátogassák Almanzora szigetét, melyre a férfi gyermekkorából emlékszik vissza, mint a békés, földi paradicsom. A sziget partjához érve pár nevetgélő gyermek várja őket, készségesen és kedvesen szárazföldre segítik őket és kikötik csónakjukat. Tom és Evelyn elindul, hogy szállást kerítsenek, és megismerjék a szigeten fekvő kis település lakóit. A falucska viszont furcsán kihalt, a fagyizó, az étterem, a kisbolt, a szálloda, egy lélekkel sem találkoznak főszereplőink csak elszórtan pár gyerekkel. A szigethez közeli városban ünnepség van, így aggodalmukat ezzel próbálják magyarázni, addig, míg meg nem látnak egy kislányt, aki egy bottal agyonver egy öregembert.

Almanzora falujában nem élnek felnőttek, módszeresen és brutálisan levadászták őket a gyerekek és átvették az irányítást. Tomnak és Evelynnek az életéért és meg nem született gyermekükért mihamarabb el kell hagyniuk a szigetet, ami persze nem lesz egyszerű.

Ez a film egy olyan témát közelít meg, melyet nagyon kevesen mertek, így talán még senki sem.  Mikor készült még egyáltalán nem volt jellemző, hogy a horror konfliktus alapját a gyermek képezze, ezért talán még meglepőbb az ötlet. A legyek urában a gyerekek a felnőtt felügyelet hiánya miatt állatiasodtak el, de itt erről szó sincs. Igazából semmilyen magyarázatot nem kapunk a látottakra, nem tudjuk meg mi történt a gyerekekkel, mi váltotta ki belőlük, hogy fellógatott felnőtt hullájával pinyátázzanak. A francia Ők (Ils) ugyan ezt a témát veti fel és fogalmaz meg kérdéseket. Még a film elején elhangzik egy mondat, arról, hogy a világ összes problémája, nyomora, a felnőttek frusztrációi, gondjai mind a gyermekeken csattannak, ilyen helyzetekben mindig ők a végső áldozatok. Vajon e miatt lázadtak fel ezek a gyerekek? Tudják mi a jó és mi a rossz? Tetteiknek van célja? Ha tisztában vannak cselekedeteikkel, akkor milyen törvény vonatkozik rájuk? Hol vannak a határvonalak? Ki képes megölni egy gyermeket, hogy saját életét mentse?

Hihetetlenül kényes témát vet fel a film, meg sem válaszolja, objektíven mutatja be a történetet, a nézőtől pedig kritikai véleményt vár, a végeredményt gondolja mindenki végig maga.Horror gyermek főszereplőkkel, micsoda közhely – gondolhatná mindenki, de mai ajánlóm az 1976-os Ki képes megölni egy gyermeket? (Who can kill a child/Island of the Damned/ Death is Child's Play/¿Quién puede matar a un niño?) az egyik legújítóbb és egyben legmerészebb film, mely valaha készült.

Már a nyitójelenet is határokat feszeget, a koncentrációs táborok, a pakisztáni, koreai és vietnámi háborúk gyermekáldozatairól és az afrikai nyomornegyedek éhező és haldokló gyerekeiről látunk archív felvételeket. Ilyen erős felütéssel kezd, a nyomasztó hangulat azonnal könyvelhető, és a néző elgondolkodhat, hogy ezeket a felvételeket vajon milyen üzenethez fogják kapcsolni a készítők.

Tom és várandós felesége, Evelyn két hétre Spanyolországba érkeztek, hogy meglátogassák Almanzora szigetét, melyre a férfi gyermekkorából emlékszik vissza, mint a békés, földi paradicsomra. A sziget partjához érve pár nevetgélő gyermek várja őket, készségesen és kedvesen szárazföldre segítik őket és kikötik csónakjukat. Tom és Evelyn elindulnak, hogy szállást kerítsenek és megismerjék a szigeten fekvő kis település lakóit. A falucska viszont furcsán kihalt, a fagyizó, az étterem, a kisbolt, a szálloda; egy lélekkel sem találkoznak főszereplőink, csak elszórtan pár gyerekkel. A szigethez közeli városban ünnepség van, így aggodalmukat ezzel próbálják magyarázni, addig, míg meg nem látnak egy kislányt, aki egy bottal agyonver egy öregembert.

Almanzora falujában nem élnek felnőttek, módszeresen és brutálisan levadászták őket a gyerekek, és átvették az irányítást. Tomnak és Evelynnek az életükért és meg nem született gyermekükért mihamarabb el kell hagyniuk a szigetet, ami persze nem lesz egyszerű.

Ez a film egy olyan témát közelít meg, melyet nagyon kevesen mertek, így talán még senki sem. Mikor készült, még egyáltalán nem volt jellemző, hogy a horror konfliktusának alapját a gyermek képezze, ezért talán még meglepőbb az ötlet. A legyek urában a gyerekek a felnőtt felügyelet hiánya miatt állatiasodtak el, de itt erről szó sincs. Igazából semmilyen magyarázatot nem kapunk a látottakra, nem tudjuk meg, mi történt a gyerekekkel, mi váltotta ki belőlük, hogy egy fellógatott felnőtt hullájával pinyátázzanak. A francia Ők (Ils) ugyanezt a témát veti fel és fogalmaz meg kérdéseket. Még a film elején elhangzik egy mondat arról, hogy a világ összes problémája, nyomora, a felnőttek frusztrációi, gondjai mind a gyermekeken csattannak, ilyen helyzetekben mindig ők a végső áldozatok. Vajon e miatt lázadtak fel ezek a gyerekek? Tudják, mi a jó és mi a rossz? Tetteiknek van célja? Ha tisztában vannak cselekedeteikkel, akkor milyen törvény vonatkozik rájuk? Hol vannak a határvonalak? Ki képes megölni egy gyermeket, hogy saját életét mentse?

Hihetetlenül kényes témát vetnek fel a készítők, meg sem válaszolják, objektíven mutatják be a történetet, a nézőtől pedig kritikai véleményt várnak, a végeredményt gondolja mindenki végig maga. Bár a színészi alakítások néhol már ripacsosak, a képi világ pedig kissé avíttas, az alapötlet és a merészség miatt egy zseniális műről van szó. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta, aki pedig igen, az írja meg a filmhez kapcsolódó gondolatait.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab