Jancsi és Juliska történetét szerintem mindenki ismeri, az eredeti mese megannyi verzióban fellelhető, de mindben van egyfajta fojtott brutalitás. A korai változatokban az anya utasítja az apát, hogy vigye ki a gyerekeket az erdőbe, és hagyja ott őket. A testvérpár az erdő mélyén megtalálja a mézeskalácsházat, melyben egy boszorkány lakik, aki fel akarja falni őket, de a gyerekek leleményesek és maguk ölik meg a boszorkányt/ördögöt/Baba Jagát. Kevesen tudják, de a történet egy megtörtént gyilkosságon alapul, és Morticia Addams nézőpontja, hogy „a gonosz gyerekek a kemencébe dobták szegény, védtelen boszorkányt, aki élve elégett”, nem is áll messze a valóságtól.

A Grimm testvérek a Frankfurt közeli vidéken, a spessarti erdő mellett gyűjtötték meséiket a szóbeszédet hallgatva. 1978-ban egy tanító, Hans Traxler végigtanulmányozta a helyszínt, és könyvet is írt arról, hogy megtalálta a mesében szereplő házat, kemencét, szerszámokat, repedésekben pedig a recepteket. Wernigerodéban rátalált Katharina Schrader mézeskalácsos nő nyomára, kinek egy bizonyos Hans Metzler udvarolt (Jancsi eredeti neve Hansel). 1647-ben a nő elmenekült otthonából, és a spessarti erdőben vett egy házat, ahol mézeskalács-sütödét nyitott, portékái pedig nagyon hamar igen kelendőek lettek. Üzletét megirigyelték, és volt udvarlója, Hans feljelentette boszorkányságért. Akkoriban a puritánok között igen könnyen el lehetett hitetni valakiről, hogy éjszakánként az ördöggel üzekedik, erről vallomást pedig kínzás alapján lehet kicsikarni. Traxler könyvében írásbeli és tárgyi bizonyítékok is mellékelve vannak az 1651-es boszorkányperről, így a történet valóban megtörtént. Katharinát felmentették a boszorkányság vádja alól, melybe Hans nem tudott beletörődni, ezért testvérével, Gretellel (Juliska eredeti neve) elment, rátört Katharinára, megölte és az egyik forró kemencébe dobta. Az eset után ő tovább árulta mézeskalácsait, büntetlenül, Nürnbergben.

Az eredeti történet fényében egészen más megvilágításba kerül a mese, de a boszorkányok mindig is az ijesztgetés céljául szolgáltak, ezért nem csoda, ha a mese még ma is népszerű és több feldolgozása is készül. Ilyen, kicsit átköltött változat a 2013-as Boszorkányvadászok (Hansel & Gretel: Witch Hunters) is.

Bevallom, mikor először láttam, nem tetszett, de másodszori nézésre, már a vágatlan verziót látva rá kellett jönnöm, hogy ez a film nem akar több lenni annál, ami: bugyuta kis groteszk humorú, akciódús, hentelős mozi, mely igazi kikapcsolódást jelenthet egy szombat délutánon, teli boszorkányokkal. A nyitányban sűrítve megkapjuk az eredeti mesét, boszorkánnyal, kemencében égetéssel. A túlélő árvák a traumát feldolgozandó boszorkányvadászatba kezdtek, és Németország-szerte kaptak megbízásokat. Legközelebb már felnőttként láthatjuk őket, mikor megbízást kapnak Augsburg városának polgármesterétől, hogy kutassák fel az eltűnt gyerekeket és öljék meg a boszorkányt. Az eleinte könnyűnek tűnő feladat akadályokba ütközik, mert nem egy emberrel, hanem egy egész boszorkánysereggel találják magukat szembe, kiknek a vezetője összegyűjti a gyerekeket, hogy a vérhold idején feláldozza őket, így téve immunissá boszorkányait a tűzre.

Már a Salem évadértékelőjében leírtam, hogy nagyon kevés a jó boszorkányos horror, amiben tényleg igazi boszik vannak. Ez a film is csak részben egészíti ki ezt a kívánságot, mert a legtöbb banya eléggé ócskán van kivitelezve. Juliska szerepében Gemma Arterton van, aki nagy kedvencem; Jancsit a baltaarcú Jeremy Renner alakítja, tőle nem is vártam sokat a Bosszúállók után. A főboszorkány viszont a csodálatos Famke Janssen, benne nem csalódtam most sem. A Boszorkányvadászok nem egy kiemelkedő film, de kikapcsolódásra mindenképpen jó, emellett a kevés horrormesék sorát erősíti.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab