A zombi-téma az elmúlt években második fénykorát éli. Rengeteg feldolgozás látott és lát napvilágot a mai napig. Ám az élőhalottaknak volt egy előző generációs hulláma is. Ezt a '60-as évek végén a híres rendező, George A. Romero indította útjára. Nevéhez számtalan, a témával foglalkozó film fűződik, melyek közül a leghíresebb és legsikeresebb a Holtak hajnala. A nagysikerű 1978-as alkotás azóta megélt 2004-ben egy feldolgozást is. Jelen cikkben eme két filmmel foglalkozok, melyek meghatározó pontnak számítanak a zombifilmek között.

1978

Az eredeti film egy tévéstúdióban kezdődik, ahol éppen egy interjú keretein belül egy orvos ad tanácsot a nézőknek, hogy mitévők legyenek az éppen zajló vészterhes időszakban. A stúdióban eközben teljes káosz uralkodik, mindenki összevissza rohangál, vannak, akik leteszik a munkát, és egyszerűen lelépnek. A nagy kavalkád közepette a nézőnek lassan sikerül leszűrnie, hogy egy járvány tizedeli az emberiséget, mely a holtakat életre kelti, akik feltámadásuk után az élőket akarják felfalni. A beszélgetős műsor nyögvenyelősen halad, miközben az egész stúdióban már teljesen eluralkodott a káosz. Miközben a főnök azon igyekszik, hogy rendet tartson, Stephen és Francine eldöntik, hogy a stúdió helikopterét felhasználván kereket oldanak.

Eközben egy kommandós csoport rajtaütést hajt végre egy terroristacsoporton, akik egy háztömbnyi embert ejtettek túszul. Az akció szintén teljes káoszba fullad, s két rendőr, Roger és Peter úgy dönt, hogy lelép. Roger Stephen barátja, így Peterrel az oldalán csatlakozik a két riporterhez, és így négyen menekülnek el a helikopterrel. Ám úticéljuk nincs. Az országon átrepülve az látják, hogy mindent elleptek a zombik, a kormány összeomlott és az emberek kisebb-nagyobb csapatokba verődve próbálnak túlélni. Utazásuk során egy bevásárlóközpontot találnak, amit elfoglalnak, és itt próbálják átvészelni az egész vészterhes időszakot. A néző pedig az ő túlélésüket kíséri figyelemmel.

Az eredeti, '78-as Holtak Hajnala merőben más film, mint a manapság megszokott zombis filmek. Az, hogy a technikai oldalt erősen megrágta az idő vasfoga, gondolom senkinek sem mond újat. Nemcsak a felvonultatott csoszogó, vánszorgó élőhalottaiban, hanem cselekményében is lassabb. A filmben klasszikus, agyatlan, ráérősen csoszogó élőhalottakat láthatunk, mely a mai zombifilmekhez szokott nézőnek meglehetősen szokatlan lehet, hiszen a manapság már vígan futkározó, létrát mászó, ajtót nyitó zombikhoz mérten kissé unalmasan hathatnak. Külsejük pedig közel sem hasonlít a manapság megszokott, málló testű rokonaikra.

Emellett a cselekmény is kissé uncsi lehet egy mai nézőnek. A film nagyon lassan folyik előre a neki szánt mederben. Nem is annyira a zombik elleni küzdelemre, hanem az emberekre koncentrál. Próbálja bemutatni, hogy az ember ilyen körülmények között hogyan élné mindennapjait. Persze, horrorfilmről lévén szó, a kor adottságainak megfelelően nem kevés feszültséggel és rémülettel teli jelenetet próbáltak a készítők beletuszkolni a filmbe, melyek bizony mai szemmel igencsak bénácskán hatnak, ám aláírom, hogy annak idején biztosan ütősek voltak.

A filmben emellett egyfajta társadalomkritika is megtalálható, hiszen hiába tört ki a zombiapokaliszis, a legnagyobb veszélyt az emberre mégis saját fajtája jelenti. Tökéletesen ábrázolja a film azt a tipikusan jellemző dolgot, melyre csak mi, emberek vagyunk képesek. Mindig, mindenkor voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik magukat mindenki más elé helyezik, és céljuk elérésében mindenkit a sárba tipornak. Ez pedig egy apokaliptikus világban hatványozottan érezhető. Nos, a Holtak hajnala ezt a momentumot tökéletes sikerrel kapja el és mutatja be nekünk, nézőknek.

Ám sajnos hiába a zseniális társadalomkritika, hiába a készítők feszültségkeltő próbálkozásai, a Romero-féle Holtak hajnalát is kikezdte az idő mindent felőrlő vasfoga, s egy mai nézőnek unalmasan hathat a film. A csoszogó zombik ma már nem ijesztők, semmi félelmet nem keltenek az emberekben. Az akció minimálisra vétele a rohanó világban élő, instant szórakozásra vágyó nézőnek negatív hatást kelt. Mindezt a mára már elavult technikai megoldások is csak rontják. Sajnos a mai nézőnek a film hangulata nem úgy jön át, ahogy azt Romero szerette volna.

Így azt mondom, aki még nem látta eme alapművet, az csak is a fentebb írt jellemzők tudatában álljon neki a filmnek, különben hatalmas csalódás érheti. Aki viszont tisztában van vele, hogy a régi zombifilmek milyen jegyekkel vannak ellátva, s ezt elfogadja, az egy nagyszerű filmélménnyel lesz gazdagabb. Hiszen a Holtak hajnala mégis egy alapmű, és a maga nemében korszakalkotónak számít.

8/10

IMDb | mafab

2004

Az új évezred elején a zombis filmek újabb világhódító útra indultak. Számtalan új film és remake, folytatás, előzmény látott napvilágot. Ezen hullám egyik legerősebb zászlóshajója a 2004-ben készült, a mára már híres rendezővé vált, de akkor még kezdőnek számító Zack Snyder által rendezett Holtak hajnala-remake.

A feldolgozás teljesen máshol és máshogyan veszi fel a történetet, mint elődje. Ana ápolónőként dolgozik, egy fárasztó nap után alig várja, hogy hazaérjen és férje karjaiba vethesse magát. Ám az idilli pihenés nem tart sokáig, mivel hajnalban váratlanul betoppan hozzájuk a szomszéd kislány, kinek megcsonkított arcából vér folyik. Ana férje azonnal segíteni akar a kislányon, aki rátámad a férfira. A férfi néhány perc alatt őrjöngő vadállattá változik, és feleségére tör. Az ápoló szerencséjéré el tud menekülni a férfitól, és kocsiba szállva elhajt. Menekülése közben tapasztalja meg, hogy nemcsak férje, de a város lakosainak igen nagy része hasonló őrjöngő kreatúrává változott át.

Ana kevéssel szerencsés megmenekülése után balesetet szenved. Miután felébred, egy rendőrtiszttel találkozik, akihez csatlakozván újabb túlélőkkel futnak össze. A kis csapat úgy dönt, hogy a helyi bevásárlóközpontban próbál menedéket keresni. Itt találkoznak a helyi biztonsági őrökkel, s így együtt tesznek meg minden tőlük telhetőt, hogy túléljék az apokalipszist.

Mint olvashattátok, a két film között egyetlen összekötő kapocs van: a bevásárlóközpont. A csapat az új filmben sokkal változatosabb, hiszen az ápolónő és rendőrtiszt mellett egy helyi gettószökevényt, egy terhes nőt és biztonsági őröket is köszönthetünk. Ám nem is ez, ami igazán szembetűnő különbség. A kor elvárásaihoz mérten a remake sokkal pergősebb és akciódúsabb, mint elődje. A zombik már nem csak csoszognak, hanem egyenesen sprintelnek áldozataik után. Talán pontosan itt, a Holtak hajnala két változatában figyelhető meg tökéletesen az az "evolúció", melyen az élőhalottak keresztülmentek az évtizedek során. Hiszen ma már sehol sem lehet látni csoszogó, hörgő zombikat. Helyüket átvették a futó, mászó, ordibáló holtak. Ez talán az emberi igényeknek köszönhető. Hiszen ma már senki sem fél egy ráérősen csoszogó hullától. Mire az lép egyet, én háromszor körbefutom. Erre a filmgyártók is rájöttek, s divatos szóval élve "update-elték" őket, hogy a nézőkben ismét félelmet kelthessenek.

A "pergősebb" zombiknak köszönhetően a film is sokkal gyorsabb lett. Kevesebb benne az üresjárat, és sokkal több az akciódús rész. A készítők itt is próbálták bemutatni az emberi hétköznapokat, mint azt tette az előd is, ám itt mégis inkább az akció van előtérben. Azt kell mondanom, az kiválóra sikeredett, kevés olyan zombis filmet lehet látni, ahol ilyen adrenalindús jelenetek vannak. Sajnos az első részben oly jól ábrázolt társadalomkritikát egy az egyben kihagyták a készítők, s talán emiatt is lett rövidebb a játékidő a '78-as változathoz képest. A film hangulata, talán ezen pergősebb stílus miatt, sokkal jobban átadta számomra a posztapokaliptikus világ hangulatát, mint elődje.

S végezetül, lezárván a Holtak hajnala duóról szóló cikkemet, azt kell mondanom, hogy számomra a pergősebb kivitelezése és rémisztőbb zombijai végett a remake fölülkerekedett az eredetin. Lehet, most sokan ezért ráncolják homlokukat, de egy mai nézőnek véleményem szerint a feldolgozás egyszerűen élvezhetőbb, mint az eredeti, lassúcska Holtak hajnala.

9/10

IMDb | mafab