Köszönjük a magyarországi forgalmazónak, a Vertigo Médiának, hogy megnézhettük a filmet! Megnézheted te is, vagy elolvashatod az eredeti könyvet, ha játszol velünk! Részletek itt!

Húsz évvel ezelőtt egy gomba megfertőzte az emberiséget. A hordozók, a "kiéhezettek" zombikká változtak, emberi mivoltukat is teljesen elvesztették, és az egészséges emberek húsával táplálkoznak. A túlélők nagy része katonai komplexumokban igyekszik túlélni és megoldást keresni. Az egyik ilyen elszigetelt bázis különlegesebb a többinél: egy csoport gyereket tartanak fogva, tanulmányozás céljából. Ők is elkapták a fertőzést, de agyuk nem sérült meg, így kordában tudják tartani ösztöneiket, ha nem érzik túlságosan erősen az egészséges emberek szagát. A bázison dolgozó tudós (Glenn Close) már közel jár az ellenszer kifejlesztéséhez, ám ez az egyik legintelligensebb gyerek (Sennia Nanua) feláldozásával járna. A gyerekeket oktató és őket teljes mértékben embernek tekintő tanárnő (Gemma Arterton) a döntő pillanatban közbelép, ám nincs sok idő gondolkodni, mert ledől a bázis egyik kerítése, a komplexumot elözönlik a kiéhezettek. Alig néhányuknak sikerül megmenekülni: a tudós, a tanárnő és a gyerek biztonságára a bázist vezető szigorú őrmester (Paddy Considine) és egy katona vigyáz, ahogy elindulnak a biztonság(?) felé vezető úton.

Mike R. Carey bestseller regényéből készült a film, aminek forgatókönyvét is saját maga írta. A kritikusok által is dicsért könyvet még nem olvastam, de az adaptáció alapján egészen biztos, hogy szerzője remek munkát végzett. A társadalomkritikára építő történet jóval több, mint egy átlagos vérbő zombihorror. Kapunk persze akciójeleneteket is, de a műfajok váltogatása és mélysége egyértelműen az egyik erőssége a filmnek. Lesz bőven "kalandozás", amikor "csak úgy" rácsodálkozhatunk arra, hogy miként is fest(ene) a lepusztult London egy ilyen eseménysorozat után, mintegy a kíváncsi gyerek szemével nézelődve, bár természetesen nem csak a gyermeki lelkivilággal megáldottakat döbbenti meg, amit lát. A valósághűséget a kihangsúlyozott nappali világosság is erősíti, akárcsak az, hogy semmilyen felesleges effekt nincs (lángoló kocsik, füst, túlzott színezés stb.). Persze szó sincs teljesen kihalt környékről, lesz jó pár olyan helyzet, ahol izgulhatunk majd a karakterek sorsáért.

Mert ők azok, akik igazán naggyá teszik a filmet (és persze az őket játszó színészek is). Igazából két "táborra" oszthatjuk őket, az emberséges bánásmódot képviselő gyerek és tanárnő áll szemben a túlélést és a megoldást kereső őrmesterrel és tudóssal. Annyi hiányzérzetünk talán lehet, hogy a film központi figurája, a kislány tényleg főszereplő (szemben a könyvvel, ahol mindenki gondolataiba bepillanthatunk), azaz őrá fókuszál a cselekmény, mint a kiéhezettek és az egészségesek közti kapocsra. Így a karakterfejlődés is háttérbe szorul egy kicsit, igazából mindenki kitart a történet elején megismert álláspontja mellett (bár azért az feltűnhet, hogy a négy fal közt diktatórikus magabiztosságú őrmester odakint azért visszavesz egy kicsit, ezzel is mutatva a helyzet súlyosságát, ami még őrá is hatással van), ám aztán jön majd egy 180 fokos fordulat, ami elemi erővel döngöli belénk a film mondanivalóját. Nem szeretném elspoilerezni, hogy pontosan mi is az alapja a már említett társadalomkritikának, már csak azért sem, mert nincs is rá nagyon szükség - véleményem szerint elég egyértelműen jelzi a mondanivalót a film, több téren is. Aztán, hogy egyetértünk-e a befejezéssel? Lehet rajta gondolkodni, de... És hogy közhelyes lenne? Talán igen, de attól még alapvető kérdés.

Szóval akinek van kedve egy kicsit moralizálni, feltétlenül üljön be rá! Nem fogja megbánni.

8/10

IMDb | mafab