Az 1958-as, Christopher Lee és Peter Cushing főszereplésével készült klasszikus kapcsán már említettük, hogy a brit Hammer Film Productions összesen nem kevesebb mint kilenc filmet szentelt Drakula grófnak, néhány esetben jócskán továbbgondolva az eredeti történetet. Tematikus hetünk lezárásaként lássuk hát, milyen alkotások születtek ebben a franchise-ban, kiemelve kettőt, melyeknek véleményem szerint megéri kitüntetett figyelmet szentelni.

Maga a stúdió 1934-ben alakult, és mind a mai napig létezik, hírnevét azonban nem kizárólag aktív évei számának köszönheti. Számos science fiction, thriller, film noir és vígjáték mellett az 50-es, 60-as és 70-es években szinte egyeduralkodó volt a horrorfilmek piacán; ezen időszakban készült filmjeik napjainkban is legendásnak tekinthetők. A stúdió az 50-es években három klasszikus rémtörténet feldolgozásával alapozta meg hírnevét: ezek sorrendben a Frankenstein átka, a Drakula és A múmia voltak. E három mozinak köszönhetően kezdett magasra ívelni a két színészóriás, Lee és Cushing pályája is; a filmek olyan sikeresek voltak, hogy a következő években mindegyikhez számos folytatás készült.

Drakula történetének első öt folytatása, név szerint a Drakula menyasszonyai (1960), a Sötétség hercege (1962), a Drakula feltámadt sírjából (1968), a Drakula vérének íze (1970) és A sebhelyes Drakula (1970) direkt módon kapcsolódik az eredeti történethez, míg a Drakula A.D. 1972 (1972) és a Drakula sátáni ünnepe (1974) modern környezetben játszódik. Az utolsó film, a The legend of the 7 Golden Vampires (1974) arról nevezetes, hogy a gróf szerepében itt Christopher Lee helyett John Forbes-Robertsont láthatjuk (Lee nem szerepelt a Drakula menyasszonyaiban sem, de ebben a filmben maga Drakula karaktere sem tűnt fel).

Most pedig lássuk azt a két filmet, amelyet személy szerint a legjobbnak tartok a sorozatból. A Drakula vérének íze pontosan ott kezdődik, ahol az előző film, a Drakula feltámadt sírjából véget ért – igaz, kissé eltérő környezetbe helyezve az eseményeket. Az utazó kereskedő, Weller véletlenül szemtanúja lesz Drakula halálának, majd magához veszi a gróf köpenyét, csatját, gyűrűjét és megszáradt vérét. Valamivel később találkozunk három előkelő, konzervatív úriemberrel, Hargooddal, Paxtonnal és Seckerrel, akik látszólag egy jótékonysági körhöz tartoznak. Valójában kis tömörülésük célja, hogy titokban bordélyházakba járjanak, és elmerüljenek a világ minden züllött örömében. A sok obszcenitástól kiégve azonban érdeklődésük egyre extrémebb dolgok felé kezd irányulni, végül pedig az ördögi figura, Lord Courtley vezetésével elhatározzák, hogy a Wellertől vásárolt ereklyék segítségével életre keltik a sötétség hercegét, Drakula grófot. Mindeközben szerelmi szál is bonyolítja a történetet: Hargood vad dühvel próbálja megakadályozni lánya, Alice és Paxton fia, Paul kapcsolatát. Minden szereplőnek megvan a maga jól kidolgozott háttértörténete; maga a film a gótikus horror egyik remeke.

A Drakula sátáni ünnepe a modern korba helyezi át mindazt a rémséget, amit a klasszikus történetből megismerhettünk. A főcím alatt Drakula egyre növekvő sötét árnyéka vetül a városra, előrebocsátva, hogy talán az ördögi játszma tétje is nagyobb lesz, mint néhány ember élete. Ezután egy különös vámpírkultuszt ismerhetünk meg, akik fekete miséhez hasonló szertartásokon mutatják be áldozataikat a sötét erőknek. Miután a Scotland Yard egy különleges nyomozót állít a csoport megfigyelésére, kiderül, hogy a körhöz számos prominens személyiség tartozik, köztük egy neves baktériumkutató, aki egy új, minden korábbinál pusztító pestistörzset hozott létre. Megkezdődik tehát a halálos versenyfutás, melyben egybemosódik a tudomány, az okkultizmus és Drakula kultusza. Christopher Lee keveset szerepel a filmben, viszont olyankor annál karizmatikusabb: fél óránál is több idő telik el első belépőjéig, ami viszont szerintem a Drakula-filmek egyik leghatásosabb momentuma. A film már csak azért is különleges, mivel ez az utolsó alkotás, amelyben Lee-t láthatjuk a gróf szerepében.

Nem csak ezt a két filmet érdemes azonban megnézni a felsoroltak közül, hiszen az egész sorozat egyedülálló a maga nemében, nem véletlenül vált fogalommá a „Hammer-horror” és a Lee-Cushing páros játéka.