London, VII. Eduárd uralkodásának idején. A megözvegyült ügyvédbojtár, Arthur Kipps (Daniel Radcliffe) az Eel Marsh házban a nemrégiben elhunyt Alice Drablow iratait rendezi, leveleit tekinti át, hogy eleget tegyen főnöke kérésének és megtarthassa munkáját. Nemrég özvegyült meg, a munkájára pedig óriási szüksége van, hogy 4 éves fiát eltarthassa. Ebben az isten háta mögötti faluban egyáltalán nem fogadták tárt karokkal, a lakók bizalmatlanok, még éjszakai szállást sem akartak neki adni, alig várják, hogy távozzon.

Még szerencse, hogy találkozott Samuel Dailyvel (Ciarán Hinds), talán az egyetlen közvetlen és segítőkész emberrel a községben. Mr. Daily is gyászol, feleségével nemrég temették el kisfiukat. Nem ők az egyetlenek, szinte minden család elvesztette gyermekét rejtélyes körülmények között. A faluban sorra lesznek öngyilkosok a kisgyerekek, akik vagy kiugranak az ablakon, vagy lúgot isznak, vagy megfulladnak. Az Eel Marsh ház úrnőjének is meghalt a fia, belefulladt a birtokot körülvevő mocsárba. Rendkívül nyomasztó ez a hely - bár Arthur próbál a munkára összpontosítani, folyamatosan megzavarja valami, suttogások, sikolyok, mocorgó tárgyak, s mintha valaki mindig figyelné. A bevezető úton a ködben lovak patáinak kopogását és egy nő kétségbeesett sikolyait hallja, kinek fogata felborult, és gyermekét próbálja kimenteni, mielőtt végleg elnyeli a mocsár. Arthur segíteni akar, de semmit nem lát, így inkább a faluban kér segítséget. Senki sem hisz neki, senki nem segít neki, ezért inkább visszatér a birtokra, hogy befejezze Drablow iratainak rendezését. A furcsa zajok és segítségkérő kiáltások nem hagyják nyugodni, a fel-feltünedező fekete ruhás nő alakja pedig egyre jobban nyomasztja…

Daniel Radcliffe évek óta próbálkozik azzal, hogy végre kilépjen Harry Potter karakterének árnyékából, melynek karrierjét köszönheti, így inkább elvontabb darabokban és horrorokban játszik. Tehetséges színésznek tartom, mindig hitelesen játssza szerepeit, karaktereit könnyen meg lehet kedvelni. A fekete ruhás nő (The Woman in Black - 2012) a Harry Potter-franchise lezáró darabja után készült, és máris bemutatta, hogy a fantasyn kívül milyen műfaj áll jól a színésznek. A viktoriánus Anglia látképe és hangulata szívem egyik borongós csücske, imádom az ebben a korban játszódó filmeket, bár sajnálatomra igen kevés van. Bár már a századforduló után játszódik, mégis áthatja az egész filmet a nyirkos, ködös, borongós atmoszféra, aminél nincs jobb hangulatkeltő. Nyomasztó, szürke, és a ködbe az ember bármit képes odaképzelni. Remek alap egy szellemtörténethez.

Töménytelen mennyiségű paranormális, szellemjárásos film érkezik, szinte ezek korát éljük, ahogy a felújításokét is. Nekem nincs gondom a remake-ekkel, hisz új perspektívával, kreatívan van, hogy jobban sikerülnek, mint az eredetijük. A fekete ruhás nő is felújítása egy azonos című, 1989-es tévéfilmnek, mely Susan Hill könyvéből készült. Bár egyáltalán nem rossz az eredeti sem, mégsem fogott meg annyira, mint a remake, ami szerintem sokkal sötétebbre, nyomasztóbbra és nem utolsósorban rémisztőbbre sikeredett. Jump scare-ek mellőzésével sikerült a véremet is megfagyasztaniuk a készítőknek, akik új életet leheltek minden idők egyik legijesztőbb szellemébe. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek a filmet, nem lesz csalódás.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab