2008-ra a harmadik, Teljes pusztulás alcímmel rendelkező mozifilmmel Jovovich kisasszony és kedves férjura, Paul W.S. (WideScreen?) Anderson jócskán elkanyarodott az eredeti Resident Evil (a japán piacon Biohazard néven fut a sorozat) történetétől. A Kaptár filmek elkezdtek a horror és akció műfajától a vígjáték irányába terelődni. Ezt nem nézhették tétlenül a Capcom fejesei, így, hogy megmentsék a széria renoméját a teljes pusztulástól :), és persze nehogy a rajongókat a játék negyedik részének kirobbanó fogadtatása után cserben hagyják, az animációs részlegükhöz fordultak, és megalkották a Degeneration… khmm, Bioterror című epizódot, amely sikeresen visszaterelte a mederbe a hardcore rajongókat, és új életet lehelt a mozgóképes franchise-ba.

A számítógéppel generált animációs filmek azidáig elég kevés számban szerepeltették magukat (nem a Pixar-féle kaptafákról van szó), ám a 2001-es Final Fantasy – A harc szelleme sikerét látva megmutatkozott az igény az efféle szórakozásra. Az időzítés remekül működött, hasonló formátum még nem volt a piacon, így nem is volt kérdés, hogy a legújabb Kaptár kaland sikerre lesz ítélve. Külön ki kell emelni, hogy szerencsére a Bioterror a hagyományos, eredeti sztorivonalat viszi tovább, időrendileg a második és ötödik játék történései között játszódik, egyfajta hídként funkcionálva. Hét évvel a Raccoon City-beli események után a T-vírus elszabadul, és ismét Leonra vár a feladat, hogy Claire-rel karöltve útját állja a terjedésnek. Egy újfajta kutatásnak köszönhetően felcsillan a remény, hogy megtalálják az ellenszert, ám annak megszerzése nem várt nehézségeket okoz főhőseinknek.

Aki játszott a Resident Evil 4-gyel, annak ismerős lesz az animációs film grafikája, ugyanis azt mintha a játékkal együtt fejlesztették volna, szinte ugyanaz a színvonal köszön vissza, mint amiket az átvezető videókban is láthattunk. Mai szemmel persze már megmosolyogtató a megvalósítás, a darabos és irracionális mozgáskidolgozás, de van pár olyan jelenet, amik első megtekintéskor is azonnal belénk ivódnak. Ilyen például a film elején látható repülőteres jelenet, amelynek kidolgozottsága és hangulata azonnal megfogja az embert, és megdöbbentő hatással bír a nézők érzelmeire. A továbbiakban is lenyűgöző képsorokat láthatunk, az akkori CGI-színvonalból kiemelkedik a látványvilág, és az atmoszférateremtésre sem lehet panasz. Ellenben a történet a szokásos sablonokat követi, aki egy kicsit is ismeri az alapszituációt, az nagyjából az elején tudhatja a végkimenetelt, meglepetésfaktorra ne is számítsunk.

Aki egyszer látta, tuti nem felejti el – a híres repteres jelent egy kockája

Mivel japán alkotásról van szó, a szigetvilágra jellemző népszerű mangavilágot nyomokban itt is megkapjuk, a női karakterek babaarcszerű ábrázolása dominál, még a főszereplő hölgyikénk se tagadhatná le őseit, sőt, az első fegyverhasználata is a műfaj védjegyének tekinthető erotikus mozdulatsort tartalmaz. Tovább árnyalja a képet, hogy bár főszereplőink arcának kidolgozottságára nagy figyelmet fordítottak, ez nem mondható el a mellékkarakterekről és a digitális statisztákról, némelyek egyenesen elmosódott papírmasénak hatnak a képernyőn. Az pedig a hab a tortán, hogy a szereplők valami különleges dialektust beszélnek, mivel mind a japán, mind az angol hangsávnál a szájmozgás köszönő viszonyban sincs a szinkronnal.

Manga-effektus és tökös akcióhős, ronda mellékszereplőkkel

Ellenben a környezet lemodellezése és a digitális effektek (pl. füst, robbanások, villámlások) poligonszáma igen szemet gyönyörködtetőre sikeredett, a nagyfokú realisztikusság elérésére való törekvés elismerésre méltó, amely erőteljes módon érződik az alkotás egészén. A különféle szörnyetegek kellően undorítóak, a mellékszereplők se vészesek, de kicsit jobban is kidolgozhatták volna őket. Az audio vonal szintén rendben van, 5.1-ben is igen erőteljes hanghatások szólalnak meg, fülbemászó dallamokban sincs hiány, a szinkront viszont már említettem. Külön fájdalom, hogy a szereplők orgánumát mind a magyar, mind a külföldi verzióban elbaltázták, szerencsére a folytatásokban már más szinkronszínészeket castingoltak.

„Nem érted meg, hogy nem adom neked a fülbevalómat?”

Habár a Kaptár – Bioterror nem váltotta meg a világot, de már a puszta jelenléte is üdítően hat a sok filmes feldolgozás közt, a kevés CGI-animációk közül így is rendkívüli módon kiemelkedik. A rajongók megkapták, amire vágytak, a bevétel ennek megfelelően bőven nyereséges volt (a kétmillió dolláros büdzséből a japán mozipremierekkel és a nemzetközi DVD-forgalmazásokkal együtt 15 millió jött vissza). Számíthattak erre a stúdiónál, hisz’ az animáció lezárása nem meglepő módon nyitva hagyta a kiskaput egy esetleges második részre.

Pontszám: 6/10.

IMDb | mafab