Ahogy ígértem, visszatérek újonnan felfedezett régi kedvencemmel, A mesemondó (The Storyteller - 1987) részeinek ismertetésével. Az előző cikkben olvashattatok a sorozatról, hogy mennyire meglepően jó még évtizedekkel később is, ami nem jellemző a hasonló kaliberű művekre.
Az előző három epizód szerintem az évad legrémisztőbbjei voltak, ma pedig folytatom a sort, de a téma, mely köré a részeket gyűjtöttem, az az árvaság és a károkozás külső tényező által mint mesei elem.
Az igazi menyasszony az évadzáró epizódja volt, gyerekkoromban pedig rettegtem a főszereplőt sanyargató szörnytől. Anja árvaként senkire nem számíthat az égvilágon, egyedüli kapcsolata az őt rabszolgasorban tartó trollal van. A lány kissé Stockholm-szindrómás, a folyamatos testi-lelki bántalmazások ellenére apjaként szereti a trollt. A szörny minden alkalmat megragad arra, hogy bánthassa a lányt, ezért olyan munkákat ad ki neki, melyek teljesítése lehetetlen, így büntetést von maga után. Egy ilyen munka alkalmával tűnik fel Anja „Gondolatoroszlánja”, aki, míg a lány alszik, elvégzi helyette a munkát. Az árva sorsa kezd egyre jobbá válni, titokzatos segítőtársának köszönhetően, de a trollal és annak lányával talán még így sem tudja felvenni a harcot.
Emlékszem, mennyire szerettem ezt a részt és egyben mennyire féltem tőle. Mindig meglep, mennyire jók a maszkok ebben a sorozatban, szinte teljesen élethűek bármiféle CGI nélkül. A történet nyomasztó, igazi mesés fordulatokkal, a „szörnyember lánya” pedig nálam azóta is egy állandó jelző. A főszereplők között Sean Bean is feltűnik.
A Mimóza királykisasszony a Hamupipőke eredeti változata, még a Grimm-feldolgozás előttről. Bár a Grimm-verzió eredetije alapból rémisztő, a megkínzott árvával és öncsonkító mostohatestvéreivel, A mesemondó-féle változat is tartogat nyomasztó pillanatokat. Mimóza együtt él mostohanővéreivel, akik minden pillanatot kihasználnak, hogy a lányt egzecíroztassák, apjuk tudta nélkül. Apjuk újra nősülni készül, a megfelelő nő kiválasztásához pedig egy gyűrűt hív segítségül: azt fogja nőül venni, kinek az ujjára tökéletesen illik az ékszer. Szerencsétlenségére Mimóza ujjára mintha ráöntötték volna a gyűrűt, így az ígéret nevében hozzá kell mennie saját apjához. Hogy húzza az időt, mágikus ruhákat készít magának, majd az esküvő napján, állatbundában elrejtőzve, megszökik. Évekkel később állatbundájában szolgál egy szomszédos hercegséget, egyetlen öröme pedig a herceg által megrendezett bálokon való részvétel, mikor csodálatos ruhákban tölthet pár órát szerelmével. Sorsa kilátástalannak tűnik, míg az egyik bálról való menekülés közben el nem veszíti fél pár cipellőjét.
Ez az epizód a legkevésbé ijesztő, mégis nyomasztó a lány megpróbáltatásainak köszönhetően. Hamupipőke történetét így nagyon kevesen ismerhetik, ezért mindenképpen érdemes megnézni, ez egy különösen szép rész.
Az egyik legsötétebb tónusú mese az évadban egyértelműen a Hans, a sündisznó. Ez a rész annyira bizarr és rémisztő, hogy gyerekként csak egyszer mertem megnézni. Egy tanyasi házaspárnak évek óta nem lehet gyereke, bár az asszony nagyon vágyik rá. Meggondolatlanságában véletlenül varázskívánságot mond ki, és hamarost gyermeke is születik. A gyermek viszont nem emberi, hanem egy sündisznócsecsemő. Anyja, férje és a falu megvetése ellenére imádja csemetéjét és mindent megad neki. Mikor Hans kamaszkorba ért, apja engedélyével elindult szerencsét próbálni, hogy válaszokat találjon kérdéseire. Évekkel később látjuk viszont Hansot, aki az állatok királya lett. A palotájába tévedt emberkirály megígéri Hansnak, élete megmentéséért cserébe nekiadja az első dolgot, ami először köszönti őt hazaérkeztekor. Balszerencséjére nem a kutya fut elé először, hanem egyetlen leánya, ígérete pedig kötelezi…
Nagyon ijesztő volt gyerekként, de még most is beleborzongtam a sündisznó látványába, ami eszelős jól van kivitelezve. A történet maga szerintem az eredeti A Szépség és A szörnyeteg, mindenkinek ajánlani tudom. Jövő szombaton az utolsó három epizóddal jelentkezem ebből a zseniális sorozatból, addig is jó nosztalgiázást!