Október 10-én, vagyis holnap kerül a mozikba a Prédák / Haunt című horror. A történet egy hatfős baráti társaságról szól, akik halloween ünnepén vérfagyasztó kísértetházra bukkan, amely állítólag legsötétebb félelmeikből táplálkozik. A fiatalok az egyre több áldozatot követelő éjszaka során fokozatosan rádöbbennek, hogy egyes rémálmok képesek valósággá válni.

A filmet Scott Beck és Ryan Woods írta és rendezte. Főszereplők: Katie Stevens, Will Brittain, Lauryn Alisa McClain, Andrew Caldwell, Shazi Raja.

A készítők így nyilatkoztak a Prédákról: "A mienkéhez hasonló kreatív kapcsolatban az a jó, hogy két filmet is írhatunk egymással párhuzamosan. 2016-ban ez a két forgatókönyv a Hang nélkülé és a Prédáké volt, amelyek gyakorlatilag a horror műfajához címzett szerelmesleveleink. Ha a Hang nélkült „presztízshorror”-nak szántuk, amivel igyekeztünk életet lehelni a megfáradt műfaji klisékbe, akkor a Prédák pont az ellenkezője: szemléletes példa arra, hogy nem mindig kell életet lehelni valamibe ahhoz, hogy az csodálatos lehessen. A film a klasszikus slasherhagyományhoz nyúl vissza, amely olyan hőseink nevéhez köthető, mint John Carpenter és Tobe Hooper: ezek a rendezők olyan filmeket készítettek, amelyek hátborzongató hullámvasutazásra viszik a nézőket, akiket jóval a vetítés után is kísérteni fognak a rémálmaik.

A Prédák forgatókönyvének írásakor két dolog vezérelt minket: az egyszerű, B-kategóriás filmek iránti szeretet, és az Iowában való felcseperedés közös élménye, hogy kamaszkorunkban rendszeresen ugyanazokra a helyekre jártunk. Ez alatt nem az olyan, pénzzel kitömött, csilli-villi rendezvényeket kell érteni, mint a Universal Horror Éjszakák, hanem inkább hátborzongató, elhagyatott gyárépületeket. Ezektől a helyi közösség rettegett, annyira lerobbantak voltak, minden csupa rozsda volt bennük, minden helyiségben sötétség uralkodott, és az ilyen lecsupaszítottság csak még jobban feltüzelte az emberek képzeletét. Az efféle, korai élményeink teljesen meghatározták a filmkészítéshez való hozzáállásunkat: megtanultuk, hogy „amit nem látunk, az ijesztőbb”. Ez mindkét említett forgatókönyvünket áthatja, amelyeket egyébként úgy írtunk, hogy semmi garancia nem volt rá, hogy valaha is filmet forgatnak belőlünk. De nagy meglepetésünkre és szerencsénkre mindkettő egyidőben zöld utat kapott.

A Prédák kapcsán az egyik legfontosabb közreműködőnk Eli Roth volt. Mindketten úgy nőttünk fel, hogy rajongva szerettük a filmjeit, és a DVD-s audiókommentárjait úgy hallgattuk, mintha filmsulis órákra ültünk volna be. Amikor tudomásunkra jutott, hogy Elinak tetszik a forgatókönyvünk, és szeretne producerként részt venni a munkában, nagyon izgatottak lettünk, de közben ott motoszkált a fejünkben a közismert bölcsesség: „Jobb, ha az ember nem találkozik a hőseivel.” De óriási megkönnyebbülésünkre Eli nemcsak fantasztikus ember és mozibolond: a munka során végig rengeteg hasznos tanáccsal szolgált, már a forgatókönyvvel kapcsolatban is. Ahhoz képest, hogy Eli rendezőként inkább a véres-brutális jeleneteiről ismert, mindkettőnket meglepett, mennyire karakterközpontú a megközelítése. Ez tetszett nekünk, mert a saját meggyőződésünket igazolta vissza: olyan figurákat kell teremteni, akikhez a nézők tudnak kötődni, így amikor elkezdenek hullani, a jelenetek érzelmi tétje is nagyobb.

Amikor a realisztikus csoportdinamikára kerestünk jó filmes példákat, olyan produkciókat néztünk újra, mint a Green Room és a Richard Linklater-féle Everybody Wants Some!!, de semmire sem mentünk volna a ragyogó színészgárdánk nélkül. Katie Stevens, Will Brittain, Lauryn McClain, Andrew Caldwell, Shazi Raja és Schuyler Helford egytől egyig rétegzett, hiteles karaktereket formáltak meg, hálásak vagyunk a lehetőségért, hogy együtt dolgozhattunk velük. Gonosztevőinket is hihetetlen nagy tehetségek alakították, például Chaney Morrow és Damien Maffei, és az egyik legrégebbi alkotótársunk, Justin Marxen, aki már a legelső, gyerekként forgatott filmjeinkben is szerepelt.

Több héten keresztül forgattunk ősszel, Kentuckyban (ami a Wikipedia szerint a kísértetházak nemhivatalos fővárosa), egy elhagyatott tejüzemben, ahol a leleményes kreatív csapatunk – a látványtervező Austin Gorg vezényletével – működőképes kísértetházat épített nekünk. Hétvégéken bejártuk a stábbal az összes fontos helyszínt, nemcsak azért, hogy tanulmányozhassuk, hogy néznek ki, meg hogy erősítsük a csoportdinamikát, hanem azért is, hogy egyszerűen kiélvezzük a halloweent, mint annak idején gyerekkorunkban.

A forgatás egyik legvarázslatosabb napja az október 31-ei volt. Úgy alakult, vagy a puszta véletlennek vagy valamiféle tervnek köszönhetően, hogy épp halloween ünnepén sikerült forgatunk egy ilyen kísértetházas, halloween tematikájú filmet. Ahogy egyre több színész jelent meg a jelmezében, valami egészen különleges energia töltötte fel a forgatást. Még pár producerünk, sőt mi is horrorfilm-figuráknak öltöztünk be. Olyan nap volt ez, amit biztosan nem felejtünk el egyhamar: újra emlékeztetett minket arra, miért is vágtunk bele anno ebbe az őrült karrierbe… Azt is mondhatnánk, hogy a halloween lényegében maga a filmkészítés: sok maszk és jelmez, bőséges szemfényvesztés, egy kis horror és rengeteg szórakozás."

A filmet a Big Band Média forgalmazza.