A közelgő ünnepekre készülve jöjjön egy kis karácsonyi gyilkosság a krimi nagyasszonyának tollából.

Simeon Lee egy milliomos öregúr, aki az ünnepekre elhívja népes családját. Sok mindenki gyűl egybe Gorston Hallban, többek között megjelenik a család fekete báránya, Lee egyetlen unokája és Dél-Afrikából betoppan az öreg egykori társának fia is. Az öreg azonban nem azért hívja össze a családját, mert szentimentális, hanem mert imádja az intrikát és a feszültséget. Szépen egymásnak is ugrasztja az embereket, miközben belebegtetni, hogy megváltoztatja a végrendeletét is. Szentestén, a vacsora után azonban eléri a vég az öreg Lee-t, aki végül a padlón végzi átvágott torokkal, hatalmas vértócsában. A gyilkos azonban nem dőlhet nyugodtan hátra, mert Hercule Poirot pont a közelben van, a megyei rendőrfőnöknél vendégeskedik, így beleveti magát az ügy felgöngyölítésébe.

Agatha Christie az ajánlást sógorához intézte, aki azt a kritikát fogalmazta meg az írónőnek, hogy nem elég véresek a gyilkosságai. Christie így fogalmazott a könyvben: "Kedves Jamesem, mindig is leghűségesebb és legkedvesebb olvasóim egyike voltál, éppen ezért komolyan nyugtalanított a kritikád. Azt kifogásolod, hogy a gyilkosságaim kezdenek túlságosan kifinomultakká – hogy azt ne mondd –, vérszegényekké válni. Egy jó kiadós gyilkosságot szeretnél már, lehetőleg rengeteg vérrel. Olyan gyilkosságot, amely minden kétséget kizáróan gyilkosság. Így hát ezt a történetet kifejezetten a te számodra írtam. Remélem, meg fogja nyerni a tetszésedet. Szerető sógornőd: Agatha"

Nem is tett másképpen tényleg egy nagyon izgalmas és véres gyilkosságot kapunk. Nem elég, hogy maga a tett brutális, de még az is nehezíti a dolgot, hogy a szoba belülről zárva volt, így nem tudni, hogyan jutott be és ki a gyilkos. Klasszikus felállás. Christie szokásához híven rengeteg indítékot bemutat nekünk, sok szálon fut a történet és szinte mindenkinek van oka arra, hogy végezzen a kicsit sem szimpatikus Mr.Lee-vel. Már az is nagy kérdés, hogy egy ilyen ember, hogy maradhatott eddig életben?! Egészen elképesztő személyiség, bicskanyitogató, amit csinál. Kegyetlen, önző és bosszúálló. Egyáltalán nem csoda, hogy így végezte.

Nagyon sokan szerepelnek a történetben, de mindenki megkapja a kellő figyelmet és a motivációt is, így tényleg senki sem áll a gyanú felett. Sokféle személyiséget vonultat fel a történet, mindenki megtalálhatja a neki kedves szereplőt. Nagyon izgalmas az ügy, nem lehet tudni, hogy ki lesz a következő áldozat (mert ugye az mindig van), ugyanakkor az is tény, hogy a gyilkos kiléte talán most nem annyira rejtélyes, mint az eddigi regényeiben. A hogyan viszont már sokkal izgalmasabb és persze mindig vannak olyan infómorzsák, amik elterelik a figyelmünket.

Poirot kifejezetten szórakoztató ebben a könyvben, Sugden főfelügyelővel folytatott eszmecseréi sziporkázóak, főleg amikor a bajusz a téma. Mert ugye az egy nagyon fontos ékkő a mi drága, hiú detektívünk számára. A pszichológiai vonal ismét nagyon erősen, okosan felépített és teljesen logikus az egész történet. Igaz ugyan, hogy Christie azt ígéri, hogy véres gyilkosságot kapunk, ami valamilyen szinten igaz is, de ettől még nem tért el a szokott sémáitól, de szerintem ez nem is baj. Elegáns, okos, agykarbantartó, szórakoztató karácsonyi krimi. Kell ennél több?