Gyerekkorom óta rajongok Agatha Christie munkásságáért, a Poirot sorozata pedig egyszerűen a kedvencem. Mindegyik könyvet olvastam, amiben a kis belga detektív szerepelt és egyszerűen lenyűgöz az a könnyed elegancia, ami ezekből a regényekből árad. Két nagy kedvencem van, amiben Poirot szerepel, ma az egyiket mutatom be. Ez az 1942-ben megjelent Öt kismalac.

A történet középpontjában a fiatal, csinos és okos Carla áll. A lány a huszonegyedik születésnapjára egy levelet kap. Egy levelet a régen meghalt édesanyjától, amiben leírja a lányának, hogy nagyon szereti és akárki, akármit mond, nem ő ölte meg az édesapját. Carla tudni akarja az igazságot. Itt jön a képbe a híres detektív Hercule Poirot, akinek nem kisebb feladat jutott, mint megtudni: Carla édesanyja hidegvérű gyilkos volt, vagy áldozat? A nyomozás során felkeresi azokat, akik a végzetes napon a házban voltak: a tőzsdést (aki piacra járt), az amatőr botanikust (aki otthon ült), a nagyvilági nőt (aki sok húst evett), a nevelőnőt (aki hoppon maradt) és a fiatal archeológusnőt (aki meg visított: ui, ui, ui).

Nem tudok jobb szót mondani, mint azt, hogy engem ez a kötet valósággal lenyűgözött. Már alapból a kiindulópont sem szokványos, hiszen egy olyan bűntényben nyomoz ezúttal Poirot, aminek ügyében már ítélet született. Ebből kifolyólag azt is lehet tudni, hogy ennek a történetnek egyszerűen nem lehet boldog vége. Akkor sem könnyebbülünk meg, ha kiderül, hogy az anya volt a gyilkos, hiszen így a lányának ezzel a tudattal kell együttélnie, de akkor sem kapunk feloldozást, ha az derül ki, hogy mégsem ő tette, mert ez azt jelenti, hogy ártatlan volt és így végezték ki.

Mint ahogyan az Agatha Christie regényekben lenni szokott, itt is mindenki lehetséges elkövető, mindenkinek megvannak a maga titkai és senki nem akarja, hogy ezekre fény derüljön. A karakterek nagyon izgalmasak és a közöttük lévő kapcsolati háló pedig nagyon érdekes. Mint ahogyan az is, hogy az áldozat, vagyis Amyas Crale személyisége, mennyire áthatja az egész történetet. Ennek a mozzanatnak nagyon fontos szerepe van, hogy megértsük az egész bűntény hátterét. Ugyanakkor az anya, Caroline Crale is borzasztóan izgalmas karakter és a kettőjük közötti dinamika meg egészen kiválóan van megírva.

Mint mondtam: nekem ez az egyik kedvenc Poirot történetem, még pedig azért, mert egy olyan kicsi, többször szóbakerülő, lényegtelen dolog világít rá az igazságra, hogy mind a mai napig előttem van az a döbbenet, amit először átéltem a regény olvasása közben. Amikor Poirot elmondja az ügy nyitját és hogy végig ott volt a bizonyíték az egyszerűen elképesztő fordulat, mert olyan rohadt egyszerű volt. Aztán, ahogyan megvan ez a bejelentés, a kis mozaikdarabok elkezdenek a hirtelen a helyükre kerülni és minden összeáll. Nagyon szeretem, ahogyan az írónő mindent elénk rak, végig ott vagyunk a megfejtésnél, de egyszerűen nem vesszük észre a nyilvánvalót és bámulunk bambán, mint Hastings kapitány.

Az Öt kismalac egy nagyon érzelmes darab, amiben mégis az egyszerűség dominál. A karakterek egytl-egyig nagyon érdekesek és a végkifejlet pedig igazán drámai. Csak imádni lehet.

Pontszámom: 10/10