Szöul. Éjszaka. Két autót követünk, akik egymás mögött haladnak a neonfények tengerében, mígnem egy sötét, kihalt helyre érkeznek. Ekkor az egyik autó a másikba megy. Akibe belementek, kiszáll az autóból és gyanútlanul nekifog a kár fényképezésének. Nem tudja ugyanis, hogy kivel hozta össze a balsors. Egy elvetemült gyilkos szedi áldozatait és most is ennek lehetünk szemtanúi. Jung Tae-seok nyomozó ered a gyilkos nyomába, de nem tud sokat tenni, mert főnökei nem hiszik el neki, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik az utcákon. Egészen addig a gyilkosnak áll a zászló, amíg pechére rossz alanyt nem talál magának. Jang Dong-soo rettegett alvilági figura, akivel nem jó kikezdeni. A gyilkos ezt nem tudja, megtámadja, de ezúttal emberére akadt. A támadás lavinát indít el, végül a gengszter összefog a zsaruval az ördög ellen. A móka pedig itt kezdődik csak meg igazán.

Ezt már többször leírtam, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire nagy rajongója vagyok a koreai filmművészetnek. Mindig nagyon erős és/vagy beteg darabokat szállítanak, melyek stílusosak, érzelmesek, magával ragadóak. Nincs ez másképpen jelen cikkünk tárgyával sem (bár itt most nem az érzelmen van a hangsúly). Nagyon pörgős, dögös és kifejezetten erőszakos filmet raktak össze a készítők. Won-Tae Lee írta és rendezte a filmet, akin látszik, hogy nem csak tiszteli a hagyományokat, hanem sikeresen újítja is meg azokat. A rabló-pandúr üldözéses felütésnek nagy hagyománya van a koreai akciófilmek történetében és ezt itt nagyon jól használják. A párbeszédek csípősek, mindent áthat a macho stílus, az akciójelenetek pedig nagyon precízek és feszesek. Már a nyitány képsorai beszippantják a nézőt és megmutatják, hogy egy dögös filmet fogunk kapni a lehető legjobb értelemben.

Vannak váratlan pillanatok, a cselekmény csak úgy repül, egyetlen kihasználatlan perc sincsen. A zsaru és a maffiózó kapcsolata pedig ad az egésznek egy külön élvezeti és feszültségfaktort. Nem csak a késes gyilkossal versenyeznek, hanem egymással is. A céljuk ugyan egy, de az, hogy mit akarnak kezdeni az ördöggel, na az már egészen más és nem mindegy, ki kapja el előbb a gyilkost. Ez pedig még izgalmasabbá teszi a látottakat. Ehhez azonban kellenek a jó karakterek és színészek. A film pedig itt is kiválóra vizsgázott.

A zsarut Kim Mi-yeol kelti életre, aki egy kicsit ugrálósra sikerült, de ettől még kifejezetten szerethető karakter, csak nem annyira karizmatikus, mint azt elvárnánk. Egy kicsit az ő felnövéstörténetéről is szól a film, ami megmagyarázná a karakter ábrázolását, de az ő szempontjából sajnálatos, hogy túl jó a párja. Mellette ugyanis ott van a gengszter szerepében Ma Dong-seok, aki igazi nagyágyú és bizony ő az egész mű fénypontja. Tudom, hogy ő a véreskezű alvilági nagyfőnök, de basszus, én végig neki szurkoltam. Hiába tépett ki fogakat puszta kézzel, annyira karizmatikus volt és badass, hogy én bevallom, behódoltam neki és nagyon bíztam benne, hogy majd a végén péppé zúzhatja a sorozatgyilkost (hogy sikerült-e neki azt nem árulom el, nézzétek meg!). Na de ha már a gyilkosnál vagyunk, akkor beszéljünk róla is egy kicsit. Kim Sungkyu alakította K-t, és baromi jó munkát végzett. Sajnos háttérbe szorult a karaktere, pedig tényleg eszelős volt a szerepben. Szerencsére a végére azért nagyobb teret kapott, ahol igazán meg tudta mutatni, milyen egy rohadék.

A játékidőt nagyon jól osztották be, pont akkor és úgy kellett véget érnie, ahogyan kifutott a történet. Volt egy-két mozzanat,leginkább az elején, ami kicsit zavaró volt, de ez tényleg elenyésző hiba. Nyilván vannak benne kis furcsaságok és a humort, meg a folytonos ordibálást is meg kell szokni, de persze csak azoknak, akik nincsenek képben a koreaiak stílusával. Az viszont külön pontot érdemel, ahogyan a zsaruk korrupt és sokszor működésképtelen világát állítják szembe a komoly rendszerben és pontosan emiatt gördülékenyen és hatékonyan működő alvilággal. A történet egyébként megtörtént eseményeken alapul, bár ezt nem nagyon erőltetik és tényleg csak vázlatosan mennek ebbe bele.

Összességében tehát nagyon rendben van A gengszter, a zsaru és az ördög. Az üldözések élvezetesek, izgalmasak és ha kell nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Persze itt most nem ezen van a hangsúly, hiszen nem egy durva, elborult horrort láthatunk, hanem egy thrillert, de azért nem félnek a vértől a koreaiak, így nem maradunk erőszak nélkül. Baromi szórakoztató alkotás, amit csak ajánlani tudunk mindenkinek, aki szereti a keményebb ázsiai akció-thrillereket.

IMDb | mafab