Állítólag az igazán különleges filmek azok, amik elgondolkodtatnak minket és kérdéseket vetnek fel bennünk. Ez a filmművészet számtalan klasszikusáról elmondható, viszont ugyanezzel a tulajdonsággal a jóval kisebb léptékű, a nagyközönségnek szánt filmek is rendelkeznek. Igaz ez jelenlegi alanyunkra, a Halálos bújócskára is, ami a megtekintése után valóban rengeteg kérdést, és gondolatot vetett fel bennem. Többek között például azt, hogy még is mi a fene volt ez? Ki gondolta komolyan, hogy ez jó lesz? Ki engedte át a rostán ezt a forgatókönyvet? Egyáltalán miért történik ez a sok indokolatlan hülyeség? Mit követett el Asa Butterfield és Natalia Dyer, hogy el kellett vállalniuk ezeket a szerepeket? Összesen hány klisét is tudtam összeszámolni a játékidő során? Megannyi kérdés, de a válaszokkal már problémában vagyok.

Az úgynevezett történet, pontosabban az alibi, végtelenül botegyszerű, ameddig még van benne valami logika. Salem városában járunk (hol máshol). Főszereplőnk három testvér, Marcus (Asa Butterfield), Billie (Natalia Dyer) és Jonah (Benjamin Evan Ainsworth), akiket édesanyjuk egyedül nevel. Egyik nap Johnt az erdőben sétálva, holmi ismeretlen sustorgások arra késztetik, hogy betérjen egy elhagyatott kis faházba, ahol megtalálja a jogdíjmentes Necronomicont és a jogdíjmentes Kandariai tőrt, vagyis egy régi naplót és egy csontból készült kést. A sustorgások továbbra sem hagyják békén a kis Johnt, akit aztán a késre vésett átok révén megszáll egy démon, aminek egészen véletlenül pont olyan látása van, mint a Gonosz Halottban látott démoni erőnek. Az ezután démonizált John ráveszi testvéreit, és az ő barátaikat, hogy játszanak valamilyen játékot. A buli itt hamar megszakad, ám a démoni entitás átigazol Marcusba, aki már sokkal hatásosabban kényszeríti játszani barátait. Csak a jól ismert bújócska, fogócska, akasztófa, és hasonló játékok kerülnek terítékre. Természetesen annyi módosítással, hogy a vesztes itt tényleg meghal.

Édes jóságos Pazuzu! Hol is kezdjem? Hol tudnám megfogni ezt a kreatúrát? Mert, hogy épkézláb és logikusan felépített történet az nincs. Kapunk valami alapot a film elején, ahol felvázolják nekünk papírmasé szereplőinket, akiknek az égegyadta világon semmi karakterük nincs. Cserébe viszont hallgathatjuk a nagyon kínos és teljesen lusta módon megírt párbeszédeiket. A szövegkönyv túlzás nélkül kritikán aluli. Akár csak a karakterekben, a párbeszédekben sincs egy fikarcnyi élet vagy hitelesség sem. Általában leszedált nyugdíjasok beszélhetnek így egymással, akik egyébként utálják is titokban egymást, és szívük szerint teljesen máshol lennének. Szép lassan beindul a „történet” a baljós sutyorgásoknak köszönhetően, amik aztán a játékidő hátralévő részében egy percre sem képesek elhallgatni. De tényleg, ezek a semmiből jött démoni suttogások mozgatják előre az eseményeket. Konkrétan ők veszik rá a szereplőket mindenre, ők mondják meg, hogy mi hol van, és mit csináljanak, ez a csapat félcédulás pedig még hallgat is rájuk. Ezután szép lassan megkezdődik az őrület, ami igazából abból áll, hogy folyamatosan ezerszer látott, unásig agyonismételt kliséket dobálnak egymásra mindenféle logika és átkötés nélkül. Bármi amit láttunk már horrorfilmben, azt itt megkapjuk egy jóval gagyibb és lustább kivitelezésben. Viszont a miértek azok ne érdekeljenek minket, mert jól láthatóan a készítőket sem érdekelték. Minden esemény jóformán azért történik meg... mert csak. Ennyi! Ennél több magyarázatot nem kapunk semmire. Miért akarja a démon, hogy ezeket a játékokat játsszák? Mert csak! Miért tette ezt ez a bizonyos karakter? Mert csak! Neki igazából miért is kellett meghalnia? Mert csak! Miért is történik most ez az érthetetlen, nagyon gagyin felvett természetfeletti jelenség? Mert csak!

A legrosszabb az, amikor tényleg meg is akarják magyarázni a dolgok hátterét, és, hogy honnan is ered ez a démoni erő. A kínos ötlethiány és a lusta forgatókönyvírás mintapéldányát kapjuk meg. A háttérsztori, amit egy régmúltban boszorkánynak titulált nő megkínzott fia körül körvonalazódik, végtelenül bugyuta és feleslegesen túltolt. Az a jelenet pedig különösen kínos és röhejes, amiben erre szereplőink rájönnek. A folyton sustorgó hangok a szélben követelik a szereplőktől, hogy olvassanak a naplóból. Majd az egyikük elkezdi felolvasni belőle az előbb említett háttérsztorit, majd amikor már nem hajlandó ezt tovább olvasni, megjelenik a halott boszorkány szelleme, és ő meséli tovább a sztorit. Mintha a forgatókönyvírók pisztolyt tartottak volna a szereplők tarkójához. Ritkán látok ennyire lusta forgatókönyvet, de ez itt mindent vitt, és ez elmondható a film utolsó harmadáról is, ami abszolút katarzis és feszültségmentes, cserébe viszont rohadt kiszámítható. Ami viszont a film előnyére válik, hogy a rengeteg röhejes klisén, és az átgondolatlan hülyeségek garmadáján nagyon jókat lehet röhögni. Néha amikor már a fejemet fogtam az előttem zajló jeleneten, nagyon felszabadító volt egy jót nevetni a jó ízlés határait feszegető marhaságon. Ez egy jó társaságban még jobban ki tud jönni, szóval legalább ennyi előnye van. Illetve szerencsére a játékidőt sem húzták túl feleslegesen. A film eléggé rövid, és viszonylag nagyon gyorsan el is telik a játékidő. A készítők legalább ezt jól megérezték, hogy maximum mennyi időbe fér bele ez a baromsághalmaz, és azt nem is kell tovább húzniuk. Így készítettek egy gyorslefolyású szemetet, ami a haverokkal közös sörözésre, illetve a klisékereső játékokra tökéletesen alkalmas, de ennél többre már nem. Tényleg, a pénzmosáson kívül sajnos semmilyen épkézláb indítékot nem tudok elképzelni, hogy mi értelem volt leforgatni és moziba küldeni ezt a fércművet. Leginkább a színészeket tudom csak sajnálni, akik már szerepeltek ennél lényegesen színvonalasabb produkciókban.

Egyáltalán nem ajánlom ezt a filmet senkinek, és mindenkit lebeszélnék a megtekintéséről. Moziban legalább is semmiképpen ne nézzétek meg, és ne akarjátok erre pazarolni a pénzeteket. Ha majd elhagyta a mozikat, és elérhető lesz streamingen, akkor a barátokkal együtt marhulós, iszogatós estekre tudom javasolni, de amúgy egy maszek lobotómiával jobban jártok.

IMDb