Furcsa volt számomra még múlt héten, hogy az ötödik évad, ahogy az első, csupán 12 részes. Az előző epizód nekem rendkívül tetszett, izgalmas volt, csavaros, és minden megvolt benne, amiért én szeretem a sorozatot, és adva volt a potenciál egy igazán ütős fináléra. Nem gondoltam volna, de sajnos csalódnom kellett, és, frissen az utolsó rész megnézése után, úgy gondolom, lehet, hogy elég lett volna csak 11 rész a Hotelből.

Furcsa volt számomra még múlt héten, hogy az ötödik évad, ahogy az első, csupán 12 részes. Az előző epizód nekem rendkívül tetszett, izgalmas volt, csavaros és minden megvolt benne, amiért én szeretem a sorozatot, és adva volt a potenciál egy igazán ütős fináléra. Nem gondoltam volna, de sajnos csalódnom kellett, és, frissen az utolsó rész megnézése után úgy gondolom, lehet, hogy elég lett volna csak 11 rész a Hotelből.

Történetileg nem is igazán tudom, mit írjak, mert a szálak teljes elvarrásáról kellett volna, hogy szóljon a rész, de végül egy végeláthatatlan, állandó folyamattá nőtte ki magát. Liz (Denis O’Hare) és Iris (Kathy Bates), miután megpróbálták megölni a Grófnőt, majd, miután ez a tervük balul sült el és ezért ráeresztették a boszorkány vérrel feltuningolt exét, Ramonát (Angela Bassett), nem gondolták volna, hogy a szerelem, vagy a szeretet erősebb lesz a gyűlöletnél és a Grófnő még így is túlélheti mindezt. Szerencséjükre a Tízparancsolat gyilkosságok befejeződtek azzal, hogy a vámpír feje üveg búra mögé került, így örökre a hotel folyosóira száműzve őt, a Cortez vezetőivé válhattak. Az új érában, hogy végre tisztára mossák a múltat befejezték a renoválást, és készek voltak az új vendégek fogadására. Csakhogy a vért kimoshatják a lepedőkből, elégethetik azokat, átfesthetnek minden egyes falat, a fájdalmat, a szellemeket nem tudják eltüntetni a több mint 100 éves múltból, ezért a kísértetek szépen, módszeresen folytatják eddig bevált szórakozásukat: a gyilkolást. A helyen talán egy valami tud segíteni, az összefogás, vagy esetleg egy médium, a szakmában neves Billie Dean Howard (Sarah Paulson).

Igazából már ez az egy bekezdés megírása is nehezemre esett, mert részletességében nem szeretnék beszámolni a záró epizódról, de összességében tényleg annyira semmilyen volt, ahogyan az hangzik. A nyitójelenet bizakodásra adott okot, a gyilkolászó szellemekkel, de ez az ügy is hamar megoldódott, és folydogálhatott tovább a játékidő a maga, furcsán unalmas, és kicsit érdektelen voltjában. A karakter szálak nem zárultak le, ami végül is betudható annak, hogy szinte mindenki halhatatlan, és voltak is megható pillanatok, mint Sally, vagy Liz sorsának alakulása, és jó volt viszont látni Billie-t is, akit az első évad óta nem láttunk, ahogy az Ördög éjszakájának sorozatgyilkosai is visszaköszöntek. De nem örültem, hogy John és a családjának érdektelen története, ami már úgy gondoltam lezárásra került, inkább volt bemutatva, mintsem, hogy visszaköszönt volna Jessica Lange, vagy a Grófnő rendezett volna egy véres leszámolást lezárva, és megbosszulva ezzel mindent.  Ennél többet nem szeretnék írni a fináléról, és az évad értékelőre nem most kerül sor, hanem jövő héten, mert újranézem, egyben az egész évadot, hogy egy egészként lássam át, és megpróbáljak objektív értékelést írni.Furcsa volt számomra még múlt héten, hogy az ötödik évad, ahogy az első, csupán 12 részes. Az előző epizód nekem rendkívül tetszett, izgalmas volt, csavaros és minden megvolt benne, amiért én szeretem a sorozatot, és adva volt a potenciál egy igazán ütős fináléra. Nem gondoltam volna, de sajnos csalódnom kellett, és, frissen az utolsó rész megnézése után úgy gondolom, lehet, hogy elég lett volna csak 11 rész a Hotelből.

Történetileg nem is igazán tudom, mit írjak, mert a szálak teljes elvarrásáról kellett volna, hogy szóljon a rész, de végül egy végeláthatatlan, állandó folyamattá nőtte ki magát. Liz (Denis O’Hare) és Iris (Kathy Bates), miután megpróbálták megölni a Grófnőt, majd miután ez a tervük balul sült el, és ezért ráeresztették a boszorkány vérrel feltuningolt exét, Ramonát (Angela Bassett), nem gondolták volna, hogy a szerelem vagy a szeretet erősebb lesz a gyűlöletnél, és a Grófnő még így is túlélheti mindezt. Szerencséjükre a Tízparancsolat gyilkosságok befejeződtek azzal, hogy a vámpír feje üvegbúra mögé került, így, örökre a hotel folyosóira száműzve őt, a Cortez vezetőivé válhattak. Az új érában, hogy végre tisztára mossák a múltat, befejezték a renoválást, és készek voltak az új vendégek fogadására. Csakhogy a vért kimoshatják a lepedőkből, elégethetik azokat, átfesthetnek minden egyes falat, a fájdalmat, a szellemeket nem tudják eltüntetni a több mint 100 éves múltból, ezért a kísértetek szépen, módszeresen folytatják eddig bevált szórakozásukat: a gyilkolást. A helyen talán egyvalami tud segíteni: az összefogás, vagy esetleg egy médium, a szakmában neves Billie Dean Howard (Sarah Paulson).

Igazából már ez az egy bekezdés megírása is nehezemre esett, mert részletességében nem szeretnék beszámolni a záróepizódról, de összességében tényleg annyira semmilyen volt, ahogyan az hangzik. A nyitójelenet a gyilkolászó szellemekkel bizakodásra adott okot, de ez az ügy is hamar megoldódott, és folydogálhatott tovább a játékidő a maga furcsán unalmas és kicsit érdektelen voltjában. A karakterszálak nem zárultak le, ami végül is betudható annak, hogy szinte mindenki halhatatlan, és voltak is megható pillanatok, mint Sally vagy Liz sorsának alakulása, és jó volt viszontlátni Billie-t is, aki az első évad óta nem tűnt fel, ahogy az Ördög éjszakájának sorozatgyilkosai is visszaköszöntek. De nem örültem, hogy John és a családjának érdektelen története, ami már úgy gondoltam, lezárásra került, inkább előtérbe került, mintsem hogy megjelent volna Jessica Lange, vagy a Grófnő rendezett volna egy véres leszámolást, lezárva és megbosszulva ezzel mindent. Ennél többet nem szeretnék írni a fináléról, és az évadértékelőre sem most kerül sor, hanem jövő héten, mert újranézem egyben az egész évadot, hogy egy egészként lássam át, és megpróbálhassak objektív értékelést írni.