„Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni.”

55 éves lett a világ egy legbotrányosabb regénye, amit több országban betiltottak arra hivatkozva, hogy semmi másról nem szól, mint az erőszak éltetéséről, és éppen ezért káros a tinédzserek lelkére. Anthony Burgess 1962-ben írta meg a főművének számító Gépnarancs című regényét, amiből 1971-ben Stanley Kubrick készített egy igazán felkavaró filmet, Mechanikus narancs címmel. A filmről is hamarosan fogunk közölni egy kritikát, én most a könyvet szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

Alex de Large élete kimerül az erőszakban, a szexben és a komolyzenében. Bandájával nem tisztelnek sem embert, sem istent. Nőket erőszakolnak meg, lopnak, rongálnak, és terrorizálnak mindenkit, aki a közelükbe kerül. Saját nyelvet beszélnek, saját törvényeik szerint élnek, az együttérzés és a bűntudat szikrája sincsen meg bennük. Alex azonban saját agresszivitása és bandája „áldozata” lesz, ezért hamarosan börtönben köt ki. A történetünk pedig itt válik igazán érdekessé. Alex ugyanis önként jelentkezik egy kísérletre, annak reményében, hogy így előbb szabadulhat. A kísérlet célja, hogy kiölje az erőszakra való hajlamot az emberekből. Alex cinikusan fogadja az elgondolást, látszólag akar csak együttműködni, ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy hatalmas csapdába került, amiből esélye sincsen kikeveredni, és örökre megpecsételi a sorsát.

Nos, akik úgy vélték, az erőszak éltetéséről van szó ebben a könyvben, azoknak javaslom, hogy ugorjanak neki még egyszer, mert súlyosan félreértették a mondanivalót. Burgess saját élményeiből merített a regényhez. Első feleségét brutálisan megverték és megerőszakolták fiatal katonák, amit a nő sosem tudott kiheverni. Nem véletlenül van egy olyan jelenet a regényben, melyben egy író feleségét támadják meg Alexék. Ez a háttérinfó talán már segít kicsit felkapcsolni a lámpákat, és talán rávilágít arra a tényre, hogy esélytelen, hogy Burgess erőszakéltető történetet alkotott meg.

A könyv fiataljai teljesen a társadalmon kívül élnek. A szüleik beletörődtek a sorsukba, már minden erejüket és tekintélyüket elveszítették, ezért teljes rezignáltságban, meghunyászkodva figyelik, mi lett a gyerekeikből. Alexék pedig megvetik ezért a felnőtteket, a nemtörődömségük ellen lázadnak, melyhez eszközük az erőszak lesz. Annyira kivonták magukat a világból, hogy még egy saját nyelvet is megalkottak, amit Nadsatnak hívnak, és az angol, valamint az orosz sajátos keverékéből jött létre. Az erőszak eszközzé válik, egy olyan eszközzé, ami akkor kap szerepet, amikor az állati ösztönöknek kell eluralkodniuk a tudaton, hogy az ember legalább az embertelenségben ember maradhasson. Az erőszak egy döntés, ami mellett és ellen is vannak érvek, a különbség abban van, hogy mi dönthetünk arról, mikor alkalmazzuk és mire. Nem az erőszakon vagy annak szükségességén van a hangsúly, hanem a döntésen.

A Gépnarancs tehát nem az erőszakról, hanem az elidegenedésről, a kiszolgáltatottságról és a szabadság elvesztéséről szól. Kezdjük ott, hogy 1962-t írunk, tombol a hidegháború (nyilván nem véletlen, hogy pont az említett két nyelvből alkották meg Alexék a Nadsatot), túl vagyunk a koreai háborún, az emberek félnek, és ki vannak szolgáltatva a hatalomnak. A hatalom pedig feláldozza a fiataljait valami nagyobb „jó” elérése céljából, legitimizálja az erőszakot, teljesen elidegenedik az állampolgáraitól, akiket elvileg képviselnie kellene. Az Alexen lefolytatott kísérletek pontosan ennek a példázására szolgálnak. Az pedig, hogy a fiú önként vállalja a kísérletben való részvételt, azt mutatja, mit jelent, ha az emberek saját akaratukból lemondanak a szabadságukról, és asszisztálnak egy őrült világ őrült cselekedeteihez. Ha pedig elveszítjük a szabad akaratunkat, akkor nem leszünk mások, mint egyszerű, lélek nélküli, csak a szükségleteinek élő gépek. Erre utal a könyv címe.

Burgess három magyarázattal is élt a cím eredetét illetően. Azt mondta, hogy egy kocsmában ült, amikor hallotta az “as queer as a clockwork orange" cockney mondást, ami nagyon megtetszett neki. Az orang maláj eredetű szó, és embert jelent (Burgess sokáig élt Malajziában). A harmadik magyarázat szerint pedig ez egy metafora az orange és az orang szavak összemosásából, ami magába foglalja az organikus egészet, ami tele van élettel, zamattal és nedűvel egészen addig, amíg a rendszer rá nem telepszik, teljesen mechanikussá téve az embereket.

Nem egy hosszú, de annál nehezebb olvasmány a Gépnarancs. Az egész könyvet áthatja a kettősség, amit Alex karaktere is csak erősít. A fiú egyszerre taszító és végtelenül vonzó. A nyelvezete nagyon nehéz a kitalált nyelv miatt, amiben szintén a kettősség eszmeisége mutatkozik meg. Mint ahogyan az erőszakhoz való viszonyulásunk is változik a regény végéhez érve. Borzasztó komplex, örök érvényű és újító történetet alkotott meg Burgess, ami 55 év elteltével sem vesztett az erejéből.

10/10