A Netflix hivatalos oldalán a következő leírást kapjuk: "A sérült videószalagokat helyreállító levéltáros rejtélyek örvényébe keveredik, amiben szerepet kap egy eltűnt igazgató és egy démoni kultusz is." Nagyjából erről is van szó. Dan azt a feladatot kapja, hogy állítson helyre pár kazettát 2020-ban. A másik történetszál pedig 1994-ben játszódik és Melody napjait követhetjük nyomon. Ő az, aki a Dan által helyreállított felvételeken szerepel. Az egész középpontjában pedig a kísérteties múltú Visser társasház és annak lakói állnak.

Vegyes érzéseim vannak a 81-es számú archívumra keresztelt sorozattal kapcsolatban. Kicsit átverve érzem magam, de erre még visszatérünk. A sorozat készítői a found footage alműfajt vették elő, ami ugye okozhat csalódást. Szerencsére itt nagyon okosan nyúltak hozzá. Elvégre nem lenne túl kellemes, ha folyamatosan rázkódó képeket kellene néznünk. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az milyen vicces, hogy az adott egyén mindig úgy ragaszkodik a kamerájához még akkor is, amikor már mindenki elhajította volna azt a vacakot, hogy mentse az életét. Egy szó, mint száz ezeket a zavaró problémákat úgy oldották meg, hogy a found footage részek flashback jelenetként szerepelnek.

A sztori egyébként nagyon érdekes (egy horrorpodcasten alapszik), a történetvezetése pedig a misztikus thrillerek sémáját követi. Tehát egy nyomozós történetet kapunk, némi misztikummal, idősíkok közötti átjárással, szektával és egy démonnal. Nagy meglepetéseket azért nem tudnak okozni, elég sok mindent láttunk már. Természetesen ez nem von le a széria értékéből. Az alapszituáció nagyon érdekes, a hangulatteremtés pedig kifejezetten profi. Okoznak libabőrös pillanatokat és igazán különleges, hátborzongató és hideg atmoszféra lengi be az egészet. E téren kifejezetten jól teljesítenek az alkotók és ez a széria legnagyobb érdeme. Tényleg felkeltik az érdeklődésünket és nagyjából sikerül is ezt fenntartaniuk.

Az egyébként, ahogyan Dan nekifog a nyomozásnak, egyre inkább belevonódik az eseményekbe azt nagyon jól építették fel. Melody karaktere is szerethető, bár azért nem mindig érthető, hogy miért marad, miközben már régen el kellene pucolnia a Visser házból. Érdekesség, hogy mind Dan, mind pedig Melody legjobb barátja képes ellopni a főszereplőktől a showt. Sokkal izgalmasabb karakterek, ráadásul Dan néha kifejezetten idegesítő. Vele nehezebb egy húron pendülni. Viszont a karakterdráma az nagyon jól működik és érdekes a két főszereplőnk élete és annak egybefonódásai. A nagyobb gond a mellékszereplőkkel és azok motivációival van. Ez elég haloványka lett, felületes munkát végeztek velük. Nem is mindig érthető, hogy kerülnek oda, ahová, hogyan jutnak el bizonyos pontokig...

A környezet megválasztása, a különleges hangulat és az előttünk kibontakozó rejtély képes arra, hogy lekösse a figyelmünket, de sajnos vannak zavaró dolgok. Sokszor túl hosszúak a részek és vontatott a cselekmény. Ez különösen a széria közepére igaz. Folyton azt éreztem, hogy nem tudják megtölteni élettel a cselekményt és csak húzzák az időt. Ez amúgy azért is bosszantó, mert vannak logikai bukfencek és kidolgozatlan szálak. Olyan szálak, amik több figyelmet érdemeltek volna és általuk a sorozat is sokkal ütősebb lehetett volna. Ám mégsem ez a legnagyobb baj. A gond a fináléval van. Az előtte való két rész nagyon magasra tette a lécet. Az egész széria két legjobb részét láthattuk, tele misztikummal, szektával, kegyetlenséggel. Aztán elérkeztünk az utolsó részhez és végig az volt az érzésem, hogy átvertek. Hogy az egész felvezetés szemfényvesztés volt, és ez a lufi bizony kipukkadt a végére. Ez a lezárás, így ebben a formában csalódást keltő volt. Ennél sokkal több volt ebben, de valahogy azt éreztem, hogy nem tudják, milyen irányba menjenek és a legkönnyebb utat választották.

Összességében egy teljesen jó szériát rittyentettek nekünk, ami bőven megéri a figyelmet és az időt. A misztikus, rejtélyes, nyomozós vonal nagyon jól működik (a kegyetlenkedés viszont elmarad). A karakterek is rendben vannak, a cselekmény is érdekes és minden hibája ellenére le tudja kötni a figyelmet. Ha a végére is annyi figyelmet fordítottak volna, mint a felvezetésre, és húztak volna egy merészet, akkor ez bizony az év egyik legjobbja lehetett volna. Sajnálom, hogy a lendület nem tartott ki a végéig.

IMDb | mafab