Az ember gyermeke – Children of men (2006)

Rendezte: Alfonso Cuarón

Nem, nem feledkeztünk meg róla, mint látjátok. Ezt sokat emlegetett világvégét bemutató drámát csak mostanság láttam először, ugyanis eddig nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, ám akaratlanul is belebotlottam a tematikus héten. És hogy milyen élmény volt az ember gyermeke?

2027-ben járunk, Londonban, ahol a város éppen egy meggyilkolt fiatal fiút gyászol, aki az úgy nevezett „legfiatalabb ember a földön”, 2009-ben ugyanis minden nő meddő lett így csak idő kérdése, mikor hal ki az emberiség. Emellett a világ szépen lassan kifordult magából, és Anglián kívül minden ország a pusztulás szélén áll, Anglia viszont nem hajlandó bevándorlókkal foglalkozni, így bárki megpróbál bejutni az országba, azt azonnal foglyul ejtik, a Channel Tunnelt pedig lezárták. A rengeteg kormányellenes terrorcselekmények pedig csak hab a tortán.

Főszereplőnk, Theo (Clive Owen – Sin City, Golyózápor) éli  a mindennapokat, ám szemmel láthatóan retteg az elkerülhetetlen végtől. Egyik nap egy csapat terrorista, élén volt feleségével Juliannel (Julianne Moore) felkeresik őt, hogy vigyenek ki az országból biztonságban egy fiatal bevándorló lányt, akit mindennél fontosabbnak tartanak. A lány megszöktetését követően azonban kiderül, hogy miért olyan fontos az épsége: 18 év után ő az első terhes nő.

Innentől nem nehéz kitalálni, miről fog szólni a cselekmény. Míg Theo szét akarja kürtölni a világban, hogy van remény, addig a terroristák a gyereket eszköznek akarják felhasználni a kormány megdöntéséhez. A dolgok természetesen bonyolódnak, így Theo és a lány megpróbálnak bejutni a városba, ahol világra jöhet a kicsi, és amivel remélhetőleg sikerül békére buzdítani az embereket.

A film nézése közben sok nagyon jó tulajdonság is feltűnt, és sok bosszantó is, így, ha nem bánjátok vázlatpontokban mutatnám be.

Történet és cselekmény

Pozitívum: Maga a történet kifejezetten nyomasztó. Maga a tudat, hogy az emberiség száz éven belül kihal, olyan depresszív állapotot indít el az emberben, amire nagyon kevés film képes, emellett nagyon valósághűen ábrázolja ezt a világot.

Negatívum: A közel két óra alatt bántóan nagyon kevés érdemi cselekmény történik. Persze a film gyönyörű látványvilága, és a világvége hangulat bemutatása kárpótol mindezért, de elég zavaró, hogy a fent leírt történetvázolás voltaképpen a film háromnegyede. A csavarok emellett kifejezetten súlytalanul lettek tálalva, ami leginkább annak köszönhető, hogy nincs semmilyen felvezetése.

Technikai oldal

Pozitívum: A látványvilág zseniálisan lett megalkotva. Londont sikerült olyan mocskosnak, és sötétnek ábrázolnia, amilyennek a fejlődő országok városait tudjuk csak elképzelni. Zenéből bár kevés van, amikor szól, az tökéletesen illik a filmhez. Szomorú, tragikus hangvételű dallamok szólnak, amelyek éreztetik az emberrel a világvégét. Emellett az operatőri munka szinte zseniális. Több akció dús jelenetet vágatlanul vettek fel, így ezeket képeket úgy követhetjük nyomon, mintha mi is részesei lennénk a világnak, amiben játszódik. Nagyon ötletes, és sok munkát igénylő megoldás, ami már önmagában is magasra emeli a film értékét.

Negatívum: Bár a kamerakezelés a vállra rögzített kamerával kifejezetten működik itt, sajnos valamikor ez a technika pont a visszájára sül el. Theon elrablós jelenetét például távolról vették fel, úgy, hogy a főszereplő hátát láttuk. Így, mikor a két terrorista betuszkolja a kocsiba, a néző (legalábbis én) hirtelen azt sem tudja, hogy a férfi, akit látunk az a főszereplő, vagy egy másik ember. Elhiszem, hogy az ilyen jelenetekkel is azt akarják éreztetni velünk, hogy mi is egy utcán sétáló ember vagyunk, viszont nálam ez kifejezetten bosszantó szokott lenni.

Karakterek és színészek

És ennél a pontnál kerülök bajba. Bármennyire is jó az Ember gyermeke hangulata, bárhogy is igyekszik megteremteni a földi poklot, a szereplők csak rontják a színvonalat. Clive Owent számomra mindig is az a B-kategóriás színész marad, aki próbál több lenni, ám nem tud. Érthetetlen számomra, mégis hogyan sikerült kiharcolnia a főszerepet, ugyanis botrányosan rossz. A karaktere sem valami nagy szám, de Owen olyan unottan adja elő magát, már rossz volt nézni. És sajnos pont ő szerepel a legtöbbet a vásznon. Köré írták a filmet. Így konkrétan az egész filmet rontja.

De ez csak egy szereplő, nézzük akkor a többit is. Julianne Moore még tartogatott számomra valami reményt, de ő olyan keveset szerepel, hogy elgondolkodtam azon, mégis miért kellett, ehhez pont Julianne Moore? Michael Caine sem jutott tovább két jelenetnél, ráadásul az ő szerepe is papírmasé. Az egyetlen valóban értékelhető a szereplők, és a karakterek között, az a terhes lányt alakító Clare-Hope Ashitey. Ő neki kellően sok jelenet jutott, és a színésznő is teljes mértékben helytállt.

Az ember gyermeke sajnos keserédes volt számomra. Egyfelől egy határozottan működőképes poszt-apokaliptikus mozi, azonban a történet és a karakterek bántóan primitívek, ami leginkább annak is köszönhető, hogy ezeknek nem jutott kellő mélység. Így viszont sajnos felszínessé válik. Ajánlom mindenkinek megtekintésre, de számítsatok arra, hogy nem lesztek maradéktalanul elégedettek.

7/10

Rendezte: Alfonso Cuarón

Nem, nem feledkeztünk meg róla, mint látjátok. Ezt a sokat emlegetett világvégét bemutató drámát csak mostanság láttam először, ugyanis eddig nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, ám akaratlanul is belebotlottam a tematikus héten. És hogy milyen élmény volt az ember gyermeke?

2027-ben járunk, Londonban, ahol a város éppen egy meggyilkolt fiatal fiút gyászol, aki az úgynevezett „legfiatalabb ember a földön”. 2009-ben ugyanis minden nő meddő lett, így csak idő kérdése, mikor hal ki az emberiség. Emellett a világ szépen lassan kifordult magából, és Anglián kívül minden ország a pusztulás szélén áll, Anglia viszont nem hajlandó bevándorlókkal foglalkozni, így bárki megpróbál bejutni az országba, azt azonnal foglyul ejtik, a Channel Tunnelt pedig lezárták. A rengeteg kormányellenes terrorcselekmény pedig csak hab a tortán. Főszereplőnk, Theo (Clive Owen - Sin City, Golyózápor) éli  a mindennapokat, ám szemmel láthatóan retteg az elkerülhetetlen végtől.

Egyik nap egy csapat terrorista, élén volt feleségével, Juliannel (Julianne Moore) felkeresi őt, hogy vigyenek ki az országból biztonságban egy fiatal bevándorló lányt, akit mindennél fontosabbnak tartanak. A lány megszöktetését követően azonban kiderül, hogy miért olyan fontos az épsége: 18 év után ő az első terhes nő. Innentől nem nehéz kitalálni, miről fog szólni a cselekmény. Míg Theo szét akarja kürtölni a világban, hogy van remény, addig a terroristák a gyereket eszköznek akarják felhasználni a kormány megdöntéséhez. A dolgok természetesen bonyolódnak, így Theo és a lány megpróbálnak bejutni a városba, ahol világra jöhet a kicsi, és amivel remélhetőleg sikerül békére buzdítani az embereket. A film nézése közben sok nagyon jó tulajdonság is feltűnt, és sok bosszantó is, így, ha nem bánjátok, vázlatpontokban mutatnám be.

Történet és cselekmény

Pozitívum: Maga a történet kifejezetten nyomasztó. Maga a tudat, hogy az emberiség száz éven belül kihal, olyan depresszív állapotot indít el az emberben, amire nagyon kevés film képes, emellett nagyon valósághűen ábrázolja ezt a világot.

Negatívum: A közel két óra alatt bántóan nagyon kevés érdemi cselekmény történik. Persze a film gyönyörű látványvilága és a világvége-hangulat bemutatása kárpótol mindezért, de elég zavaró, hogy a fent leírt történetvázolás voltaképpen a film háromnegyede. A csavarok emellett kifejezetten súlytalanul lettek tálalva, ami leginkább annak köszönhető, hogy nincs semmilyen felvezetése.

Technikai oldal

Pozitívum: A látványvilág zseniálisan lett megalkotva. Londont sikerült olyan mocskosnak és sötétnek ábrázolnia, amilyennek a fejlődő országok városait tudjuk csak elképzelni. Zenéből bár kevés van, amikor szól, az tökéletesen illik a filmhez. Szomorú, tragikus hangvételű dallamok szólnak, amelyek éreztetik az emberrel a világvégét. Emellett az operatőri munka szinte zseniális. Több akciódús jelenetet vágatlanul vettek fel, így ezeket a képeket úgy követhetjük nyomon, mintha mi is részesei lennénk a világnak, amiben játszódik. Nagyon ötletes és sok munkát igénylő megoldás, ami már önmagában is magasra emeli a film értékét.

Negatívum: Bár a kamerakezelés a vállra rögzített kamerával kifejezetten működik itt, sajnos valamikor ez a technika pont a visszájára sül el. Theo elrablós jelenetét például távolról vették fel, úgy, hogy a főszereplő hátát láttuk. Így, mikor a két terrorista betuszkolja a kocsiba, a néző (legalábbis én) hirtelen azt sem tudja, hogy a férfi, akit látunk, az a főszereplő vagy egy másik ember. Elhiszem, hogy az ilyen jelenetekkel is azt akarják éreztetni velünk, hogy mi is egy utcán sétáló ember vagyunk, viszont nálam ez kifejezetten bosszantó szokott lenni.

Karakterek és színészek

És ennél a pontnál kerülök bajba. Bármennyire is jó Az ember gyermeke hangulata, bárhogy is igyekszik megteremteni a földi poklot, a szereplők csak rontják a színvonalat. Clive Owen számomra mindig is az a B kategóriás színész marad, aki próbál több lenni, ám nem tud. Érthetetlen számomra, mégis hogyan sikerült kiharcolnia a főszerepet, ugyanis botrányosan rossz. A karaktere sem valami nagy szám, de Owen olyan unottan adja elő magát, hogy rossz volt nézni. És sajnos pont ő szerepel a legtöbbet a vásznon. Köré írták a filmet. Így konkrétan az egészet elrontja. De ez csak egy szereplő, nézzük akkor a többit is. Julianne Moore még tartogatott számomra valami reményt, de ő olyan keveset szerepel, hogy elgondolkodtam azon, mégis miért kellett ehhez pont Julianne Moore? (Van egy tippem.) Michael Caine sem jutott tovább két jelenetnél, ráadásul az ő karaktere is papírmasé. Az egyetlen, valóban értékelhető illető a szereplők és a karakterek között az a terhes lányt alakító Clare-Hope Ashitey. Őneki kellően sok jelenet jutott, és a színésznő is teljes mértékben helytállt.

Az ember gyermeke sajnos keserédes volt számomra. Egyfelől egy határozottan működőképes posztapokaliptikus mozi lehetne, azonban a történet és a karakterek bántóan primitívek, ami leginkább annak is köszönhető, hogy ezeknek nem jutott kellő mélység. Így viszont sajnos felszínessé válik. Ajánlom mindenkinek, de számítsatok arra, hogy nem lesztek maradéktalanul elégedettek.

Értékelés: 5/10

IMDb | mafab