Karácsony van. Minden feldíszítve, kivilágítva és az ünnepre hangolva. Éneklés, ajándékok és minden ami kell. Egy leánykollégiumban a lakók készülődnek haza, nagy a sürség-forgás. Az egészen idilli hangulatba két dolog rondít bele. Az egyik a folyamatos telefonhívások, melyeket egy őrült intéz a lányok felé. Roppant kedves dolgokat mond nekik a telefonba. Az egész először inkább nevetséges, majd egyre zavaróbb lesz, hogy aztán kitörje a csajokat a frász. Különösen azok után, hogy megjelenik egyikük apja és a lányát keresi. Clare elvileg hazautazott, de a valóságban soha nem érkezett meg. Ez pedig csak a kezdet...

Nagyon sokan a legjobb és leghatásosabb slashernek a Halloweent tartják. Isten őrizzen engem, hogy vitába szálljak velük, mindenkinek megvan a maga kedvence, de azt azért megjegyezném, hogy Carpenter igen sokat kopintott Bob Clark 1974-es mesterművéből. Sőt, maga a rendező sem tagadja ezt. A Fekete karácsony jelentőssége pedig tagadhatatlan tény. Nem csak a Halloweent ihlette meg, hanem bizony a Sikoly is utalgat rá rendesen (hogy csak kettőt említsünk).

Bob Clark kanadai filmes olyan filmeket rendezett, mint a Dead of Night vagy a Deranged, tehát érzi és érti a horrort. Ráadásul mesterének Mario Bava-t nevezte meg (ezért külön jár neki egy hatalmas ölelés) és a munkáiban észre is lehet venni az olasz horrorok jegyeit. Ezt egyébként már a színe használatában is fel lehet fedezni. A piros és a zöld uralkodó filmben, ami ugye különösen jól passzol a karácsony témájához. A képlet pedig egyáltalán nem bonyolúlt: adva van pár, zárt közösségben élő fiatal, meg egy őrült gyilkos. Kifejezetten szeretem, ahogyan Clark bánik a gyilkosával és annak jelenlétével. Azzal, hogy nem mutogatja nekünk igazán fenyegetővé és félelmetessé válik a jelenléte. Billy pedig figyel, mindenütt ott van és rohadtul őrült. Szerintem az egyik legjobb gyilkos, pontosan az eszelőssége miatt.

Ha pedig slasher és gonosz, akkor kell vele szemben egy sikolykirálynő. Ő nem más, mint Jess, vagyis Olivia Hussey. Igen, az édes kis Júlia a zseniális, Franco Zeffirelli által készített Rómeó és Júliából. Tehát a fene se gondolná róla, hogy szembe tud szállni egy őrült gyilkossal. Pedig de! Nagyon jó karaktert kapott a színésznő, melyben sikerült megmutatni a komplexitást, a drámát és a kor változásait. Ezáltal sokkal mélyebb és kidolgozottabb karakterré válik, mint ahogyan ezekben a filmekben megszokhattuk. Azonban, hiába Hussey erős játéka, az én kedvencem a nagypofájú Barb, Margot Kidder alakításában. Nem is kell ezt tovább ragozni, ő ennek a filmnek a legüdítőbb, legszórakoztatóbb színfoltja. A feminista szemléletmód egyébként nagyon benne van a filmben (Jess terhessége, a fiújával való kapcsolata, Barb karaktere vagy az, ahogyan a rendőrök kezelik őket, amikor bejelentést tesznek), pontosan úgy, olyan erős női karaktereket bemutatva, ahogy azt kell (már csak ezért is felejtsük el, hogy egyáltalán létezik egy újrázás...).

Clark jól adagolja a feszültséget, egy percig sem lazít és bizony a gyilkos személyével is játszik. Kifejezetten szeretem, hogy mindig más szemszögből látjuk az eseményeket: vagy a gyilkos, vagy annak áldozata. Ezt a szemléltető eszközt egyébként a Peeping Tomban használják a legkirályabban (majd pedig a Mániákusban). A rendező a helyszínt is okosan használja. Elég nehéz, egy szinte egy helyen játszódó filmet érdekessé tenni, de Clark megoldotta ezt is. Az operatőri munka mesteri, mindig új oldalról mutatják be a házat és sikeresen átültetik a paranoiás, klausztrofób hangulatot a képernyőről a nézőkbe.

A Fekete karácsony, tényleg nagyon sötét darab, bravúros megoldásokkal, jó karakterekkel és egy elvetemült gyilkossal, na meg egy kiváló lezárással. A végéért külön csillagos hatos jár nekik. Mint ahogyan Billyért is, meg azokért a telefonhívásokért. Egyáltalán nem öregedett rosszul a film és a minimalista kaszabolásnak és megoldásoknak köszönhetően mind a mai napig élvezetes és hátborzongató darab. Egy fekete, örök csillag a horror egén.

IMDb | mafab