A horrorműfajt kicsit jobban ismerőknek nem kell bemutatni a Troma nevű amerikai stúdiót. A cég profilja abból áll, hogy független filmeseknek kis költségvetésből lehetőséget adnak műveik elkészítésére, hasonlóan ahhoz, amit manapság a Blumhouse csinál. 1974-es alapítása óta, vagyis közel 50 év alatt a Troma olyan, mára kultstátusznak örvendő alkotásokat eredményezett, mint a zászlóshajójukként ismert Toxikus Bosszúálló-franchise, a Blood Sucking Freaks vagy épp a Combat Shock. A stúdió filmjei jellemzően a nagy blockbusterek kiparodizálásának foghatóak fel, amelyek agyatlan történetükkel, groteszk megvalósításukkal egyfajta egyedi ízt képviselnek a műfaj berkein belül. A Troma néhány alkotása joggal került be megkerülhetetlenül a horrorok pantheonjába, és ezen művek számos ismert rendezőnek és producernek adtak ihletett későbbi műveik során (Tarantino, Kevin Costner, Peter Jackson). Jelen alanyunk bár a stúdió kevésbé ismert művei közé sorolandó, mégsem mehetünk el szó nélkül mellette. A golfklub rejtélye, vagyis első címén a Halál a fűben azon kevés, hazánkban megjelent Troma-alkotások közé tartozik, amely a megjelenésétől számítva nagyon hamar került fel a magyar tékák polcaira (igaz, először csak feliratos változatban), és az egyetlen olyan produkció, amely nem sokkal később szinkront is kapott, méghozzá a sárga VHS-kazettáiról elhíresült kiadó, a VICO által. FIGYELEM! A CIKK EGY-KÉT HELYEN SPOILERT TARTALMAZ.

Történetünk egy átlagos amerikai golfpályán játszódik, ahol egy igazi exbajnok játékos, Roy Kent (Robert North) készül betölteni vezetőedzői állását. Belépése azonban nem sikerül zökkenőmentesre: egy szerelmespárt találnak teljesen szétaprítva a pálya területén, ami érthetően felforgatja a klub idilli békéjét. A tulajdonos, Norman Osgood, médiaszereplési vágya és a közelgő golfversenyből remélt bevétele miatt nem meri lezárni a klubot, ám mikor újabb brutális gyilkosságok történnek, és a média felkapja az ügyet, hajtóvadászatot szervez a gyilkos felkutatására. Az egyetlen szóba jöhető ember egy régi alkalmazott, Deke Slade, akit sikeresen el is kapnak, azonban a gyilkosságok még ezután sem szűnnek meg. Roy, az oldalán a gyönyörű segédedzővel, Kellyvel (Victoria Scott) nyomozásba fog. Hamarosan rájönnek, hogy az elkövető nem ember, hanem egy öntudatra ébredt, éles pengékkel felszerelt fűnyíró. Az időközben kiengedett Slade-del együtt hármasban neki vágnak a gép elpusztításának.

A tartalomból kiderül, hogy egy elszabadult fűnyíró legalább annyira elborult ötlet, mint egy féltékenységből gyilkoló autó (khm... Christine). A mai napig ténykedő rendező, Thomas R. Rondinellára nagy hatással lehettek Stephen King könyvei, ugyanis filmjéhez nem csupán az említett piros Plymouth Fury, hanem a Maximális túlhajtás és az Éjszakai műszakban található A mángorló is ihletett adhatott, az ámokfutó kertigép története ezen könyvek mindegyikéből merít egy keveset. A kezdetben még apuci kedvenc fűnyírójából lett öntudatra ébredő, vérszomjas és kontrollálhatatlan gyilkológép megvalósítása azonban nem éppen sikerült olyan fenyegetőre, mint hihetnénk. Amellett, hogy a filmben látható nagytotálokon jól kivehetjük, hogy egy elég közepes méretű géphez van szerencsénk, a három, széles pengékkel rendelkező karon kívül csupán a teljes vasból készült felépítése különleges benne. A gyorsasága sem tekinthető kiemelkedőnek, bárki könnyedén el tudna futni előle, csupán a rendkívüli manővereinek (és persze a gyorsan forgó, rendkívül éles pengéinek) köszönhetően tud vajmi fenyegetést kiváltani. A stáb, hogy azért mégis egy borzasztó „dögnek” állítsa be a „monstrumot”, különbféle, A cápából vett technikai elemeket vetett be a siker érdekében. Nem titkoltan hajaz az egész film Spielberg klasszikusára: a történet kronológiai sorrendben majmolja az említett alkotást, csupán itt strand helyett golfklub, víz helyett fű szerepel, és vízi ragadozó helyett egy gép szedi az áldozatokat. És ha ez nem lenne egyértelmű utalás, segít benne a megvalósítás: a főcím alatti jelenet, a fűnyíró szemszögéből készített képsorok és főleg az utolsó harmad, a „szörnnyel” szembeszállás levezetése is kompletten a kultfilmet koppintja. Hárman veszik fel a harcot, csakúgy, mint a cápában. Egyikük elmeséli a történetét, majd nem sokkal áldozatul esik, mint a cápában. A gépet háromszor próbálják eltalálni, amelyből az utolsó sikerül, csakúgy, mint a Cápában. A gép felrobban és elsüllyed, csakúgy, mint A cápában. És még sorolhatnánk a párhuzamokat.

Horrorhoz képest sem tündököl fényes csillagként, kifejezetten vérszegény a Golfklub rejtélye: nincsenek tömeges mészárlások, csupán néhány esetben látunk némi emberi torzót, maradványt vagy vérpatakot, amik eléggé nevetségesen néznek ki: a szerelmespár csonkolt karjánál például tisztán lehet látni, hogy egy sima szivacsdarabból lett kialakítva, de a labdaszedő srác halálakor feltörő vérsugár is inkább hajaz egy ketchuposüvegből spriccelő híg valamire. Azonban hiába blőd a sztori és vérszegény a produkció, nem beszélve a (nem létező) színészi játékról, a filmet végigkíséri egyfajta aranyos báj, amely ügyesen lavírozik a humor és a totális elmebaj között, ezáltal egészen nézhetőre sikeredett a végeredmény. Érezni rajta a pénztelenséget, a helyszínek puritánságát, ám mentségére legyen szólva, az a kevés kis gore jelenet hozza a Troma-színvonalat: nagyon korrektül néznek ki, a darálós-trancsírozós képsorok kellően gusztustalanok, illetve a hangokra és aláfestő zenékre sem lehet panaszunk, remekül illenek a film alá. Ezen kívül a fényképezés sem sikerült kimondottan rosszra, akad pár szép pillanat, amiért megéri megtekinteni a Halál a fűbent. Habár egyértelműen a Cápában látott perspektívák dominálnak, míg így is képes meglepetést okozni egy-két szép beállítás (amikor a lemenő nap fényében eltávolodó fűnyírót láthatjuk, az valami csodálatosan felvett jelenet lett).

A filmben szereplő színészek és színésznők többségének ez volt az egyetlen filmje, (néhányuknak még akadt pár kisebb szerep), és utána még a direktor is inkább átpártolt producerkedni. Egyben nézve pedig nincs nagyon okuk szégyenkezni, a Birdemic és hasonló alkotások szintjét messze fölülmúlják. A stáblista utáni jelenet (merthogy ilyen is van) nyitva hagyja a folytatás lehetőségét, bár ezt inkább tekinthetjük egy utolsó gegnek a film részéről.

A cikk elején említettem, hogy hozzánk viszonylag hamar, 1990-re eljutott a film, először az InterVideo forgalmazta még magyar égetett feliratos változatban, Halál a fűben címmel (lásd a korabeli Video Magazin és egy műsorújság ajánlójának képét), majd rá egy évvel a VICO már szinkronos változatban pakoltatta a tékák polcaira, megkapva a végleges A golfklub rejtélye címet (anno még „golfclubnak” írva). Magyarországon nem is jelent meg azóta semmilyen más módon, ám külföldön kapott egy felújított, rendezői változatban megjelent DVD-kiadást, illetve megjelent a Troma Triple-B-Header sorozaton belül is, másik két filmmel egybecsomagolva. Érdekesség továbbá, hogy a németek anno kivágtak összesen 7 másodpercnyi (!) explicitebb jelenetet a VHS kiadás során, majd a DVD megjelenésekor ezeket visszapakolva elnevezték rendezői változatnak (szerencsére nálunk ez utóbbi lett kiadva már alapban is). Mindkét kiadás megvásárolható online, előbbi 10-12 dollárért, utóbbi 25 dolláros áron.

A golfklub rejtélye méltán merült a feledés homályába. Színészi játékról és számottevő brutális vérengzésről nem beszélhetünk, a Troma-filmek őrültségét közel sem hozza, és Spielberg klasszikusának ilyen pofátlan koppintásához sem volt még szerencsénk. Egyszeri megtekintésre alkalmas a helyenkénti szép kamerakezelés és jelenetsorok miatt, sőt, kellő hozzáállással még élvezni is fogjuk, viszont továbbra is megmarad az, aminek szánták: egy felejthető trashhorrornak.

A film megtekinthető ezen a linken.

4/10

IMDb