Emlékeztek még az Ovizsarura? Arra a filmre, ahol Schwarzenegger, alias John Kimble nyomozó óvóapunak kénytelen állni egy megbízatás kedvéért. Nos, ebben az ikonikus és sokak gyermekkorát meghatározó filmben tűnt fel egy Richard Tyson nevű férfi, hosszú, lófarokba fogott hajjal, rezzenéstelen arccal, és bizony ő volt az, aki megkeserítette hősünk életét. Soha nem gondoltam volna, hogy egy Bound to Vengeance-hez hasonló vérbő horrorban fogom viszontlátni, pedig így történt.

Az első képsorok found footage jellegben üdvözölnek minket, ám mielőtt ez bárki kedvét elvenné (vagy épp meghozná), hamar kiderül, hogy az alkotás nem ebben a stílusban készült, mindössze néhányszor szakítják meg rövidebb időkre a történetmesélést ezek a jelenetek, amik egyébként később bírni fognak bizonyos jelentőséggel.

Tehát, a bevezetőben megismert Eve-et - akit egy Tina Ivlev nevű ismeretlen, ámde szép és tehetséges lány alakít - egy vidéki ház pincéjében találjuk leláncolva, embertelen körülmények között. Eve azonban nem hagyja magát, és csakhamar kiszabadul, így fogvatartója, az Ovizsaru főgonosza kerül most szorult helyzetbe. Hősnőnk először menekülni próbálna, ám elrablója fészkében talál néhány fényképet, amik vele hasonló sorsú nőket ábrázolnak, így a szőkeségben felébred a heroikus véna, és úgy dönt, hogy kiszabadítja sorstársait. Igen ám, csakhogy fogalma sincs, merre kéne keresnie őket, és elrablója (akinek neve is van egyébként, mégpedig Phil) szerint a környéken vannak szétszórva, nélküle pedig sosem fogja megtalálni őket. Nincs mit tenni, Eve nyakörvet vet Phil nyakába, és a cseppet sem elveszett lány hamarosan már úton is van, hogy segítsen, akiken csak tud… Álmában sem gondolta volna, hogy nagyobb dologba nyúlt bele, mint egy őrült ember beteg játékába.

Először megijedtem, mert mikor elérnek az első lányhoz, akit ki kéne szabadítani, a nyakamba zúdítottak egy szerintem teljesen irreális baromságot, aminek mindörökre kitalálója agyába kellett volna bezárva maradnia, és kissé el is ment a kedvem az egész filmtől, ám alapelvem, hogy ha már elkezdtem nézni valamit, akkor kibírok másfél órát (legalábbis általában), így tovább folytattam, és milyen jól tettem… Kellemes meglepetések következtek!

Az első és talán legnagyobb pozitívum a főhős és megelevenítője, Ivlev kisasszony. Egyrészt teljesen jól játszik, nem számítottam ilyen fokú színészi játékra egy ismeretlen film ismeretlen színészétől, de a pozitív csalódásokra eddig még nem volt rossz szavam. Maga a karakter a tipikus erős nőt jeleníti meg, ám ügyeltek arra, hogy túlzásokba azért ne essenek, és Eve-nek megvannak a maga jól behatárolható határai (ezeknek a határoknak a semmibe vétele miatt van nekem problémám rengeteg filmmel, például A Kaptárokkal). Phil, azaz Richard Tyson is jól teljesít, de ha kettejük munkáját kéne összevetnem, plusz hozzáveszem, ki mióta űzi az ipart, akkor egyértelműen női nyertest hirdetek.

A történet kellőképp pörgős és izgalmas, és habár van benne – főként az elején – néhány kevésbé jól sikerült ötlet, végeredményben teljesen elégedett vagyok mind a cselekménnyel, mind a végkifejlettel. Habár a főszereplő „megszállottságát” többen negatívumként élték meg, én el tudtam fogadni a „már csak azért is” hozzáállását, szerintem ez nem volt ez annyira a valóságtól elrugaszkodó, mint egyesek állítják. A technikai részletekről is - nyilván laikus szemmel mint egyszerű néző – csak jót tudok mondani. A vágások jók, a fények szintúgy, a kamera-beállítások egyszerűek, de látunk mindent, amit látnunk kell.

Ezek fényében a Bound to Vengeance, vagy Bosszúvágy, ha úgy tetszik, egy teljesen jó és élvezhető történet. Véres, amikor kell, nincs túlbonyolítva, tehetséges színészek jelenítik meg, hozzáértő csapattal a hátuk mögött. Lehet, hogy nem lesz közönségkedvenc, de mindenképpen jó kikapcsolódás.

Értékelés: 7/10

IMDb | mafab