Adott pár kalandvágyó fiatal, akik európai körúton vannak. Egyikük testvére kitalálja, hogy az utazás fénypontja lenne, ha elmennének egy csernobili kirándulásra. Uri pont ebben utazik, így befizetnek hozzá egy túrára, csatlakozik hozzájuk még két delikvens és már indulhat is a kaland. Persze edzett horrorosok jól tudják, hogy hőseink életének legnagyobb kalandja hamarosan a legrosszabb rémálmukká válik.

A mockumentary műfaja kifejezetten jól tud működni, ha olyanok készítik el, akik értenek hozzá. Ugyanis ennél a zsánernél tényleg szükséges a kreativitás és az atmoszférateremtés, mert ennek hiányában pusztító középszerűségbe tudnak fulladni a művek. Sajnos Bradley Parker rendező nem volt elég jó ahhoz, hogy ebből a nagyszerű alapanyagból valami igazán értékelhetőt kihozzon.

Pedig ha valami, hát Csernobil és Pripjaty szellemvárosa igazán jó alapanyaga lehetne egy mockumentarynak. Már maga a helyszín megadja az alaphangulatot, hozzá sem kell nyúlni és már kirázza tőle a nézőt a hideg. Csikorgó, rozsdás óriáskerék, elhagyott, romlásnak indult épületek, kibelezett autók, a földön árválkodó játékok, elvadult kutyák... és persze maga a valós események láncolata azért kiáltanak, hogy filmre vigyék őket, ráadásul még erőlködni sem kell, a hangulat már adott. Ezzel a részével amúgy nem volt baj, na de ott volt nekünk ez a hat idióta, aki sikeresen rontotta minden egyes perccel az összképet.

A karakterek papírvékonyak, sablonosak és rohadt irritálóak. Még a nevüket sem érdemes megjegyeznünk annyira érdektelenek, akikért egy percig nem lehet izgulni, azonosulni meg pláne nem lehet velük. Ez akkor nem lenne baj, ha adnának egy érdekes történetet. Ám nem adnak. Addig működik jól a film, amíg Pripjaty szellemvárosára fókuszálnak, ám egyből szétesik az egész, amikor már történéseket kellene produkálni. Pedig tudnak ám az ilyenek működni, elég csak a Halálhegyre gondolnunk, ahol hasonló a koncepció, ám Renny Harlin pontosan tudta, mit és hogyan akar megvalósítani, míg Bradley Parker csak az előkészítésig jutott. Vannak értékelhető jelenetek (a kutyák, a medve, a húszabálók, a föld alatti világ), fel-felcsillan a remény, de aztán elvesztik a fonalat.

Sok irányba elindulhattak volna a készítők és egyébként a megoldás, amit választottak nem volt rossz. Ám nem dolgozták ki, nem vezették fel. Pedig baromi hosszúra sikerült a bevezetés, a filmnek több mint a feléig szinte semmi sem történik (fura módon ez még működik valahogy). Aztán megindulnak az események, aminek a felét nem is látjuk (ez persze nem lenne baj, ha jól nyúlnának a műfajhoz), hogy aztán rákapcsoljanak, majd hirtelen véget érjen a film. Mi meg nézünk, hogy most ezt így hogy?!

Nem baj a feszes tempó, én kifejezetten szeretem, amikor pörgetik a dolgokat, ám ehhez kellő hangulatkeltés meg alapozás szükséges. Mint mondjuk az Ideglelés esetében. Amit egyébként alapul vettek a készítők, csak éppen a lelketlen másoláson kívül nem tudtak kezdeni vele semmit. Nem fogták fel, hogy az Ideglelés ereje a hangulatában és az egyszerűségében van. Na meg a szereplőiben, akikről tényleg elhittük, hogy veszélyben vannak és halálra vannak rémülve. Ezzel ellentétben itt semmit nem lehet elhinni ezeknek a színészeknek, a dialógok meg bántóan idióták.

Parker megnézte a mockumentary zsánerébe tartozó filmeket, összedobáltak belőle valamit és Pripjaty városába helyezték mindezt remélve, hogy működni fog. Hát nem fog. Egy dolog volt értékelhető és az a helyszín, meg a rejtély. Ebből meg max a vége a készítők keze munkája, ám ezzel se kezdtek semmit, a helyszín és annak súlyos atmoszférájához pedig semmi közük. Ennél még az is sokkal megterhelőbb és idegtépőbb lett volna, ha nem tesznek mást csak lefilmezik Pripjaty-ot. Az biztos érdekes lett volna. Ez a film viszont nem az, pedig nálunk is forgatták és tényleg volt benne potenciál.

IMDb | mafab