A Waverly Hills Szanatórium története a XX. század legelejéig nyúlik vissza. 1910-ben egy egészségügyi létesítményként lett bejegyezve, amely két emeletnyi területen tudta ellátni betegeit. Azonban a TBC-járványnak köszönhetően a kezdetben 130 beteget elszállásolni képes intézmény hamarosan kicsinek bizonyult, így szükség volt egy új, nagyobb befogadóképességgel rendelkező épületre. Mivel a kezdeti, fából készült tartószerkezetet nehéz lett volna bővíteni, az egész intézményt újraépítették, ezáltal 1926-ra egy vadonatúj, a korban modernnek számító kórház nyitotta meg kapuit. Azonban ez a korszerűség viszonyítás kérdése, hiszen a ’20-as, ’30-as években még mai szemmel szinte primitívnek nevezhető módszerekkel próbálták a TBC-t gyógyítani. Az orvosok úgy vélték, hogy a betegek gyógyulását elősegíti a napfényben gazdag környezet és a természet közelsége, így ennek megfelelően próbálták az intézményt kialakítani. Ebből természetesen semmilyen negatívum nem származott, hiszen a mai szanatóriumok jelentős részét is hasonló helyeken tartják fenn.

Azonban ezek mellett akadtak kevéssé barátságos kísérleti módszerek a kórság gyógyítására. Mivel általánosan bevált ellenszer nem akadt, így a személyzet minden létező módszert bevetett a páciensek szenvedésének enyhítésére, azonban sokszor ezek a procedúrák fokozták a betegek kínjait. A „gyógymódok” közé tartozott a betegek bordái közül néhány kioperálása, homokzsákok ráhelyezése a tüdőre, bizonyos területek eltávolítása a tüdőlebenyekből és hasonló eljárások. Természetesen ezek hatástalanok voltak, így az elkövetkező két évtizedben a halálozási arány az egekbe szökött. A helyzetet fokozta, hogy Kentucky államnak ezen a részén volt a járvány epicentruma, így a megbetegedések száma hatalmas méreteket öltött. A helyzet 1943-ban vett fordulatot, amikor a streptomycin alkalmazásával sikerült megfékezni a betegséget. Ennek köszönhetően a helyet a drasztikusan csökkenő betegszám miatt 1961-ben bezárták.

1962-ben újra megnyitotta kapuit a Waverly Hills, hivatalosan idősek otthonaként. Azonban ez a név nem teljesen fedte le az intézmény valódi funkcióját, hiszen sok esetben mentális betegeket is elhelyeztek a Waverly Hills falai között. Ebben az időszakban rengeteg panasz érkezett a betegek részéről a kegyetlen bánásmódot illetően, sokan az őket ellátó személyzet kegyetlenkedéseinek voltak kitéve. Ennek az érának 1982-ben szakadt vége, majd 18 éven keresztül többször is gazdát cserélt a hely, míg 2001-ben akkori tulajdonosa végleg eladta, azóta az épület elhagyatva áll, kitéve a vandálok és a természet hatásainak.

Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy miként vált a hely az egyik legismertebb kísértetjárta épületté. A problémáknak több forrása van, ezek közül tekintsük át a legfőbb pontokat:

Tömeges halálozás

A fent ismertetett helyzet tükrében sejthető, hogy a Waverly Hills falai közt rengetegen lelték halálukat. A számok persze mindenhol változóak, a helyi legendák 60-70 ezer halottról beszélnek, azonban ez költői túlzás, a reális becslések valahol 6 és 8 ezer közé teszik az elhunytak számát. A rengeteg szenvedés és halál, ami két-három évtized alatt felgyülemlett ezen a helyen, ideális táptalaját képezi a paranormális jelenségeknek és kísértethistóriáknak. Sokan számolnak be a klasszikusnak nevezhető történetekről. Kísérteties hangok, maguktól mozgó tárgyak, bizarr és nehezen megindokolható fényjelenségek, fényképeken és videokon megörökített furcsa alakok, fantomok, a látogatókat inzultáló, láthatatlan entitások.

Az 502-es szoba

Az intézmény leghírhedtebb pontja az 502-es számmal ellátott szoba. 1928-ban egy főnővér felakasztott holttestére leltek a helységben. A 29 éves nő terhes volt, halálának oka pedig a mai napig tisztázatlan. Sokak szerint a megfogant gyermek egy, a kórházban dolgozó, egyébként házasságban élő doktortól volt, így nem zárható ki annak idegenkezűsége sem, bár a helyi halottkém öngyilkosságnak könyvelte el az esetet.

1932-ben egy újabb nővér lelte a szobában halálát, ő az ablakon kivetve vetett véget életének, ennek oka a mai napig nem ismert. A két haláleset óta a szobába lépő emberek furcsa jelenségekről számolnak be. Sokan hangokat hallanak, amik távozásra szólítanak fel, egyesek pedig látni vélik a két nővér szellemképét. Ezek közül az egyik fotó, amelyet sokan bizonyítékként mutatnak fel, az alábbi látható. A kép valódisága viták tárgyát képzi.

A halálcsúszda

A járvány idején a felhalmozódó holttestektől egy 500 láb hosszú csatornán keresztül szabadultak meg, mivel nem akarták, hogy a rengeteg halott látványa tömeghisztériát váltson ki a betegek körében. A hely manapság szintén megmagyarázhatatlan jelenségek központjává vált.

Az idős hölgy

Többen számoltak be egy idős hölgy szellemképéről, amint a bejárati ajtón kiszaladva segítségért kiáltozik. A szemtanúk szerint a nő végtagjairól láncok lógnak, csuklóiból pedig vér csöpög.

Mary, Timmy és a többi gyermek

Mivel a kórház rengeteg gyereket is ellátott, így azok kísértettörténeteiből sincs hiány. Ezek közül a leghíresebbek a folyosókon kísértő Mary, akinek állítólag nincsenek szemei, Timmy, aki labdázásra invitálja az odalátogatókat (az állítólagos mozgó labdáról videók is készültek), valamint a tetőn dalokat éneklő gyerekek.

A rengeteg parajelenségnek köszönhetően 2004 óta rendszeres, szervezett látogatásoknak ad helyszínt, több ezzel foglalkozó műsor is forgatott itt, valamint elárasztották az ide zarándokoló parapszichológusok, szellemvadászok. Tucatszámra születnek a különféle bizarr videók és fotók, amelyek minduntalan vitát képeznek a szkeptikus és a parajelenség-hívő oldal közt. Akármi is az igazság a történetek mögött, a Waverly Hills még kísértethistóriák nélkül is hátborzongató hely, torz emléke egy letűnt kornak.