1851-ben Massachusetts állam vezetése új elmegyógyintézet megnyitásáról döntött, mivel a térség egyetlen ilyen célra létrehozott intézménye, ami Worcesterben volt található, az utóbbi időkben rohamosan kezdett túlterheltté válni. Az új állami tébolyda 1854. áprilisában nyitotta meg kapuit, olyan környezetben, amely az akkori előírásoknak - melyeket a Kirkbride-tervezet foglalt össze - megfelelően elősegítette a mentális betegek gyógyulásának folyamatát. Mondhatni tehát, hogy idilli, ligetes, erdős környezet vette körbe az épületet, valamint a hely kellemes, tavaszias időt garantáló klímája is kedvező volt a nyugodt körülmények megteremtéséhez. Az intézmény több bővítésen esett később át, 1870-ben, 1886 és 1906 között, valamint a ’30-as évek során kiegészült nevelőintézettel, sürgősségi betegellátó központtal is.  Az intézmény építészetileg valódi remekműnek bizonyult kupolás, dómszerű épületeivel, egyedi megjelenést kölcsönözve a külső szemlélő számára. Az intézmény infrastruktúrája korát meghaladó, rendkívül fejlett volt, rendelkezett saját mosodával, kápolnával, színházzal, a betegek egy részét többágyas, némelyikét egyágyas szobákban helyezték el.

Természetesen az itt felsorolt történet nem lenne önmagában túlzottan érdekes, ha nem egészülne ki bizarr történetekkel, amik nem csupán az intézetet, hanem magát annak környékét is érintik. A paranormális jelenségek egyik központja ugyanis a tébolydát körbevevő erdő. Az erre járók gyakran számolnak be sikolyokról, furcsa mormogásszerű hangokról, különös jelenségekről. A helyi történetek okkult rituálék helyszínéül jelölik meg az erdőt, sokak szerint ezek a szertartások okolhatóak az itt észlelt anomáliákért. Maga az intézmény sem mentes hasonló történetektől. Rengeteg beszámoló érkezett a rituálékról, amiket a Taunton State Hospitalban tartottak, még annak fennállása alatt. A mendemondák szerint a személyzet egy része a Sátánt próbálta megidézni, ehhez pedig az olykor magatehetetlen betegeket használták, néhány történetben még emberáldozatokról is szó esik. Mivel a XIX. század végén illetve a XX. század elején a pszichiátriai betegek megítélése javában más volt, mint napjainkban, a betegek nyilvántartása is finoman szólva hiányosnak volt mondható, így számos ember tűnt el ezen intézményeknek az útvesztőjében. Valóban volt alapja annak az akkortájt elfogadott vélekedésnek, miszerint ha valaki egyszer bekerül egy ilyen intézetbe, korántsem biztos, hogy valaha kijön onnan. Megemlítendő továbbá, hogy azokban az időkben természetesen olyan problémákért is könnyen egy ilyen helyre kerülhetett valaki, mint a depresszió vagy a kényszerbetegség. Ironikus módon statisztikailag a Taunton State Hospital kiváló eredményeket tudhatott maga mögött az öngyilkosság-prevenció és a depresszió kezelése terén.

A szertartások és az okkult tevékenységek által teremtett légkörnek mindenki kárát látta, a betegek és az ápolók is ijesztő jelenségekről számoltak be, árnyakról, ismeretlen eredetű jelekről a falakon, valamint a páciensek körében terjedő legendák tovább fokozták a beteg elmék tévképzeteit. Külön kiemelendő az egész intézet számára ismert fantom, akit csak Figyelőnek neveztek. Ez az árnyszerű alak éjjelente jelent meg, sokszor a betegek szobájában.
Ezen felül a páciensek kezelése a kor eljárási metódusainak köszönhetően felért egyfajta kínzással. Javában zajlottak ekkoriban még a sokkterápiás, vízbemerítéses technikák. A személyzet egy része vélhetően szintén komoly zavarokkal küzdhetett, mivel nem voltak ritkák a büntető célból kivitelezett módszeres verések, kínzások azon szerencsétlenek számára, akikről úgy tartották, hátráltatják a remekbeszabott gyógyító kezelések menetét, a legengedetlenebbeket pedig egy apró ketrecbe zárták. Szó esik még kísérletező kedvű doktorokról, akik olykor horrorisztikus módszereket próbáltak ki azokon a betegeken, akikkel végképp nem tudtak mit kezdeni.

Adalékképpen a Taunton State Hospital több, hírhedt sorozatgyilkost is tudhatott „vendégei” között. Egyikük Lizzie Borden, a legendás baltás gyilkos, másikuk pedig Jane Toppan, aki 31 embert ölt meg pályafutása során. Toppan ambiciózus módon fogott hozzá az emberek gyilkolásának, eltökélt szándéka volt, hogy saját elmondása szerint annyi magatehetetlen embert öl meg, ahányat még eddig senki sem.

A kórház bezárását követően az ide látogatók is érdekes jelenségekről számoltak be. Kigyulladó fényekről az elektromos áram nélküli szobákban, furcsa sikolyokról, dobolásszerű hangokról, árnyalakokról. Külön izgalmas pontja a komplexumnak az épületeket összekötő alagútrendszer, ahol annak idején az elhunytakat tárolták, az ide betérők hideg fuvallatokat, ijesztő hangokat észleltek.

A Taunton State Asylum hanyatlása az 1970-es években indult útjára, ’75-ben szinte az épület egészét bezárták, ’99-ben a kórház fölé magasodó dóm beomlott, az utolsó csapás pedig 2006-ban érte a komplexumot, amikor jelentős részében kár keletkezett egy tűzeset miatt. 2009-ben a veszélyessé vált, omladozó részeket állami határozat hatására lebontották.