„Arrête! C'est ici l'empire de la Mort!" (Állj! Ez itt a Halál Birodalma!)

Párizsban járva nemcsak a Louvre-t, a Diadalívet vagy a Notre Dame-ot érdemes felkeresni, hanem a katakombákat is (bár ehhez kell egy kis vonzalom a creepy helyek iránt). Az ember nem is gondolná, hogy a „Fények Városának” nevezett, 12 milliós Párizs alatt egy közel 6 millió ember maradványának otthont adó barlangrendszer lapul.

A katakombák története egészen az ókorig nyúlik vissza. A rómaiak kezdték el építeni, de akkoriban még csak mészkőbányaként működött. A mészkőmezők kiváló alapanyagul szolgáltak Párizs ódon kastélyainak felhúzásához. Az első temetőt a Merovingok hozták létre, amelyet még számos sírkertalapítás követett. A népesség az évszázadok során hihetetlen mértékben megnövekedett, Párizs terjeszkedni kezdett, és természetesen az elhunytak száma is nőtt, hiszen a hosszú évszázadok alatt rengeteg betegség és háború tizedelte a lakosságot. A XVIII. században a számos, higéniailag meglehetősen problémás tömegsír, valamint a nem megfelelően üzemeltetett, zsúfolt temetők miatt járványok ütötték fel a fejüket.

Megoldást kellett találni a problémákra, méghozzá minél előbb. A város vezetése úgy döntött, hogy a már használaton kívüli barlangrendszerbe helyezik át a holttesteket. Az 1770-es években – a részletes feltárások után – megindult a járatrendszer gyenge pontjainak támfalakkal való megerősítése. Miután ezzel végeztek, indulhatott a buli: 1786. április 7-én érkeztek meg az első hullatranszportok. 18 temető, 600 templom, 100 kolostor és 45 vallási közösség temetkezési helyét számolták fel. Az újratemetésekkel már 1814-ben végeztek, de a nagyszámú halálozások miatt a katakombatemetéseket 1860-ig nem függesztették fel.  A Charles-Axel Guillaumot építész vezetésével kialakított osszáriumokban a csontokat ömlesztve és összekeverve hantolták el újra. A hatmillió egykori párizsi maradványait őrző katakombák bejáratánál egy-egy gravírozott kőtáblát is elhelyeztek, amelyeken az átadás időpontjain kívül a temetőforrásokat, valamint ókori és francia filozófusok jeles idézeteit is feltüntették. A milliónyi halott csontja között találjuk Danton, Marat és Robespierre maradványát is. Természetesen a katakombák még jó pár híres ember testét őrzi, de hogy melyik koponya melyik személyhez tartozik, az ma már lenyomozhatatlan. Az államférfi Montesquieu, a fantasztikus író Moliére, és a remek matematikus Blaise Pascal - mind itt nyugszanak.

A föld alatti nekropolisz a kezdetektől fogva érdekelte az embereket. A Holtak Birodalmába először 1787-ben X. Károly tett egy hosszabb vizitet. A következő évben Mária Antónia királyné és bizalmasai ereszkedtek le a kamrákba. Az első rendszeresen szervezett túrákat 1806-tól Héricart de Thury irányította, aki még azt is elérte, hogy az összezsúfolt koponyákból és lábszárcsontokból igazi műalkotásokat emelhessen a kriptákban. Franciaországi látogatása során kereste fel a járatrendszert I. Ferenc osztrák császár. 1860-ban itt járt III. Napóleon és fia, majd 1867-ben II. Oszkár svéd király és Otto von Bismarck német kancellár is.

A XX. században jelentős változások jöttek. A 1200 km hosszú barlangrendszer kétharmadát életveszélyre hivatkozva betonnal feltöltötték. Maradt 300 kilométer, ebből egy 1.7 kilométeres felújított szakaszt nyitottak meg a turisták előtt, azonban ez 2009 szeptemberében vandalizmus miatt bezárt. Később, még ugyanabban az évben, december 19-én újra kitárta kapuit. A többi járatba 1955. november 2-től szigorúan tilos a lejárás, aki mégis lenyomul, az egy nem túl baráti, 3000 eurós büntetésre számíthat. Igen, a francia rendőrség a föld alatt is jelen van.

{spoiler} A nem egészen normálisaknak vállalkozó szelleműeknek:

Egy nem túl régi írás szerint az utcákról 90, a kertekből és a pincékből 44 lejáraton lehet alászállni. {/spoiler}

A fenyítések ellenére a ’60-as évektől kezdve elég komoly szubkultúra alakult ki a tiltott járatokban. Először a diákság tette tiszteletét, majd jöttek az igazi „keményfiúk”: a punkok, a drogosok és az őrültek is, de a legérdekesebbek az újságírókból és képzőművészekből álló, katafiloknak nevezett csoportok, akik kipingált falakat hagynak maguk után. A barlangrendszert felfedezték maguknak a különféle okkult társaságok is, akik szeánszokat és vad orgiákat tartanak… Mármint állítólag. 2004-ben a rendőrök egy horrorfilmekkel megpakolt titkos mozit is találtak! (Esküszünk, semmi közünk a dologhoz.) A termet egy videókamera-rendszerrel és egy kutyaugatást lejátszó magnóval védték a betolakodóktól. Eszméletlen. Egy neve elhallgatását kérő személy így nyilatkozott: *„Fogalmatok sincs, hogy mi zajlik odalent!”
*

Rengeteg legenda merült fel a hely túlvilági hangulata miatt, sokan úgy tartják, hogy valahol itt található a bejárat a Pokolba, valamint gyakran hallani, hogy sok ember, aki bemerészkedett a lezárt járatokba, sosem tért vissza. Én is temérdek sztorival találkoztam. Egy fiatal srác 1793-ban tűnt el, a holttestét 11 évvel később találták meg, mindössze két méterre az egyik kijárattól. 2010-ben egy lányt halálra rémített egy rejtélyes, csuklyás alak, aki amilyen gyorsan felbukkant, olyan hamar el is tűnt. Létezik azonban egy videó, amelyet semmi sem überel:

Egy férfi járja az alagutakat, majd valami miatt megijed, futásnak ered, és elhajítja a kamerát. A szakértők szerint a felvétel valódi, a készítő pedig valószínűleg halott, hiszen a kamerája volt az egyetlen fényforrása. Lehetetlen, hogy kitalált a vaksötétben. De ki találta meg a tárgyat? Mitől ijedt meg a férfi?  Az eset máig megoldatlan. Hátborzongató.

Mit gondoltok a katakombákról? Ki kapott kedvet egy kis túrára?

„A halált nem Isten teremtette.”