Rolling Hills 1827-ben nyitotta meg kaput a nagyérdemű előtt. Az évek folyamán aztán rengeteg funkciót kapott az épületegyüttes. Működött árvaházként, szegényházként, tüdőklinikaként és elmegyógyintézetként. Állítólag 1700 holttest fekszik itt jeltelen sírba temetve, akik visszajárnak az épületbe kísérteni. Rengeteg megmagyarázhatatlan eseményt jegyeztek fel, furcsa hangokat és zajokat lehet hallani, felbukkannak különös árnyalakok és a tárgyak pedig maguktól mozognak.

Akik elmentek megnézni az épületet arról számoltak be, hogy odabent sokkal hidegebb a levegő, hirtelen széllökéseket éreztek, minden nyikorog és nyirkos és valami megmagyarázhatatlan szomorúság lengi be a helyet.

Az épületetkomplexumot egyfajta mindenesként fogták fel, hiszen ahogyan említettem árvák mellett foglalkoztak itt elszegényedett családokkal, özvegyekkel, öregekkel, mentális betegekkel, sőt még bűnözőkkel is. 1974-es bezárásáig rengeteg embernek nyújtott menedéket, adott otthont a Rolling Hills és a jelek szerint ezek a lelkek azóta sem hagyták el az épületet. Azzal magyarázzák, hogy ilyen sok lélek kering az épület falain kívül és belül, hogy ezeknek az embereknek sok esetben nem volt senkijük és semmijük, csak a Rolling Hills, ezért itt rekedtek, mert itt érzik otthon magukat, ezt érzik magukénak. A történetek nagy része nem is erőszakos, vagy idegtépő jelenségekről számol be, sokkal inkább a magányos lelkek jelenléte, kóborlása érezhető meg ezen a helyen.

Hatti szobája

A keleti szárnyban az első emeleten található meg ez a szoba. Állítólag otthagytak egy magnót, hogy rögzítsék a jelenségeket és amikor meghallgatták a felvételeket, akkor furcsa zajokra és hangokra lettek figyelmesek. Később pedig egy idős nő hangját lehetett hallani, aki jól kivehetően azt mondta, hogy „helló”. A gondnok úgy véli, hogy az udvarias kísértet nem lehet más, mint a szoba korábbi lakója, aki vak volt és gyakran igyekezett úgy felhívni az ápolói figyelmét, hogy helló-val rájuk köszönt. Akadt is olyan, aki jól ismerte a hölgyet és azonosította a hangját a felvételt meghallgatva.

Roy szobája

Roy Crouse több mint két méteres volt, aki egy tumor miatt nőtt meg ekkorára. Valószínűleg a betegsége és annak kezelése bekavart a férfi hormonjaiba és ennek köszönhetően nőtt ilyen nagyra. Mindenki csak árnyékembernek hívta, hiszen a legtöbben mindig az árnyékát vették először észre. Élete nagy részét a Rolling Hills falai közt töltötte, itt is halt meg 1942-ben, 52 éves korában. Sharon, az épület gondnoka, amikor beköltözött megijedt egy patkánytól. Másnap megtalálta az állat tetemét a lépcsőn, a patkánynak kitörték a nyakát. A falon pedig, a patkány felett egy óriási véres kézlenyomat éktelenkedett. Sharon úgy gondolja, hogy Roy meghallotta a sikolyait és bosszút állt a patkányon.

A keleti szárny, második emelete

Az öregemberek hálóterme volt itt megtalálható, amit mindenki úgy nevezett, hogy „Shadows Hallway”, vagyis az „Árnyékok folyosója.” Itt lehet a legtöbb árnyékot látni, állítólag világos és sötétszürke, valamint szurokfekete színekben jelennek meg. Vannak közöttük normális és eltorzult alakúak egyaránt. Járkálnak a folyosókon, ki-be jönnek a szobákból, néha még meg is piszkálják az oda tévedőket. Ezek az árnyak ott vánszorognak az emeleten és nem igazán érdekli őket, hogy ki jár arra, egyszerűen neki mennek.

A szellemi visszamaradottak és elkülönítettek szárnya

Talán ez az intézmény eddig legrettenetesebb helye. Itt kicsi, sötét, nyirkos szobákat lehet találni, amiket vaskapcsokkal zártak le az elmegyógyintézet pincéjében. Nehogy azt higgyük, hogy csak igazi elmebetegeket tartottak itt elzárva. Sajnos a korai orvostudomány idesorolta azokat is, akik Alzheimer kórban, epilepsziában szenvedtek, de elég volt a bekerüléshez az is, ha valaki makacsabb, visszafeleselősebb feleség volt… Szóval, ha a férj nem tudta kezelni az asszonyt (értsd: beszélgetnie is kellett volna vele), akkor egyszerűen közölte, hogy a felesége elmebeteg és bezáratta ide. Kedves igaz?

A hullaház

Belátható, hogy egy ilyen jellegű intézménynek szüksége volt halottasházra is, ami két hatalmas hűtőládával rendelkezett. Ebben a helyiségben is tapasztalhatóak paranormális jelenségek szép számmal. Kísérteties hangokat lehet hallani és a tárgyakat pedig valami láthatatlan erő időről-időre elmozdítja. Az embereket pedig valami(k) gyakran elgáncsolják, meglökik idelent.

A sírkert

Ha hullaház működött, nyilván kellett lennie temetőnek is a területen. Nagyon sok embert temettek el ide, mert a megyében azokat is itt földelték el, akiknek nem volt családja, hogy gondoskodjon a halottról. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan mekkora is volt a sírkert területe, hiszen az évek folyamán átvette a civilizáció helyét a természet és mindent benőtt a fű és az erdő. Senki nem is gondozta rendesen a sírokat, nem foglalkoztak vele, csak letettek egy kőtáblát (néha még azt sem) és hagyták, hogy mindent ellepjen a gaz. Nincsenek hivatalos papírok, jegyzetek sem, így nem lehet tudni pontosan, hogy hány embert és kiket temettek el ide.

Mint említettem elég nyugodt lelkekről van ebben az esetben szó, mégis rengetegen járnak ide felfedezni a paranormális jelenségek meglétét. 2007-ben egy dokumentumfilmes csapat a pincében, a „Karácsony szobának” elnevezett helyiségben akart véghezvinni egy kísérletet. Nem használtak lámpákat, semmilyen fényforrásuk nem volt, kivéve egy rószaszín, fluoreszkáló fénybotot. A rendező leült egy székre a szoba közepére, a többiek körülállták őt és letettek mellé egy hintalovat és egy labdát. A rendező elkezdett beszélni a szellemekhez és minél tovább társalgott velük, annál több furcsa jelenség történt a szobában. A fénybot gurulni kezdett, a hintaló megmozdult, többen láttak egy test nélküli kezet, ami elragadta a labdát. Nem halt meg senki a kísérlet közben, de azt mondják, hogy a csapat tagjainak élete nagyon szerencsétlen fordulatot vett, mintha elátkozták volna őket. Nos ez az eset nem gátolja meg a szellemturizmus híveit, ahogyan a mellékelt videó is mutatja. Ha nagy kedvet éreznétek egy kis kiruccanásra a Rolling Hillsbe, vagy csak jobban el szeretnétek merülni a számtalan paranormális jelenségben, akkor itt körbenézhettek, ugyanis az épületnek van saját weboldala is, amire fel lehet tölteni az itt készült képeket, felvételek és történeteket.