Ezúttal egy olyan helyet szeretnék bemutatni nektek, amely – kicsit eltérő módon – érdemi valójában már nem felkereshető, hiszen sok-sok évvel ezelőtt lebontották, de emléke örök nyomot hagyott Chicago városának történelmén.

1893-ben Chicago világkiállításnak adott otthont. A rendezvény és az azt megelőző előkészületi időszak természetesen rengeteg embert vonzott, akik értelemszerűen szállást kerestek maguknak, ott tartózkodásuk idejére. Ezt a lehetőséget szerette volna többek közt kihasználni Dr. H. H. Holmes is, aki felépíttetett egy hatvanszobás kastélyt Englewoodban (Chicago egyik része), amelyet hivatalosan hotelként kívánt üzemeltetni. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi ezzel a probléma, azonban a válasz önmagáért beszél, ha tisztázzuk, ki is volt H. H. Holmes valójában. Születési neve szerint Herman Mudgett életpályája cseppet sem mondható hétköznapinak. Európai telepesek leszármazottjaként, 1860-ban született, apja erőszakos alkoholista, anyja pedig visszahúzódó, szerény asszony volt ebből kikövetkeztethető, hogy nem volt felhőtlen gyermekkora. Holmes élete során számos kétes hírű alakkal vette körbe magát, homályos eredetű üzleti ügyei voltak, ezek mellett pedig elvégezte az orvosi egyetemet. Több felesége is volt (egy ideig egyszerre, mivel még fennálló házassága mellett vett el egy másik nőt), akik mellett szeretőket tartott. Holmes bizarr hajlamoktól és szokásoktól sem volt mentes, azonban igazi „karrierje” az 1800-as évek végén kezdődött.

A „hotel” megépítésének szándéka mögött ugyanis elsősorban nem financiális okok húzódtak, hiszen Holmes elhatározta, létrehozza saját kis birodalmát, ahol kényére-kedvére gyilkolhat. A többszintes komplexum a tetszetős felszín mögött valójában igazi horrorlabirintust rejtett. Holmes ugyanis nem a legegyszerűbb módjait választotta a gyilkosságoknak, hanem különféle, változatosabbnál változatosabb eszközöket agyalt ki mások legyilkolásához. 1890-ben el is készült a nagy mű, innentől kezdve pedig Holmes négy éven keresztül tevékenykedett. 1894-ben, amikor a hatóságok kezére került, az oda érkező sokat tapasztalt és látott rendőrök és nyomozók elszörnyedve szembesültek azzal, mit rejtett valójában az impozáns épület.

A labirintusszerűen kialakított rendszerben csapóajtók, azok alatt megbújó savas kádak, zsákutcák, vermek, önmagukba visszaforduló lépcsők voltak. Az áldozatokat Holmes sokszor erre a helyre kényszerítette, így a kiutat kereső emberek halálát általában a furmányosan elhelyezett csapdák okozták. Azonban nem mindenki végezte így, egyeseket Holmes a saját maga által megtervezett, megfelelően hangszigetelt kínzókamrában vett kezelésbe, ahol megtaláltak egy középkori mintára megépített kínpadot is.  A kastély rejtett zugaiban megtalálható volt egy úgynevezett fullasztókamra, amely mérgező hatású gázok segítségével tette el láb alól az ide bezárt szerencsétleneket.  Ezek mellett működtek a falakba beépített korabeli lángszóró-szerű szerkezetek is. A szökést szinte lehetetlenné tették a külön erre a célra beépített riasztóberendezések, ennek köszönhetően senki sem hagyta el élve a pokoli labirintust. Holmes nem bízta a véletlenre a testek eltüntetésének módját sem, így saját krematóriumot is üzemeltetett, de előfordult, hogy a holttesteket megnyúzta, majd a csontvázakat értékesítette. A hotelben zajló szörnyűségekről természetesen senkinek nem volt fogalma, az ide látogató vendégek nem sejtették, hogy a szomszédban mi is zajlik pontosan.

Ironikus módon Holmest nem a hotel üzemeltetése, hanem egy biztosítási csalás és egy ezzel kapcsolatban elkövetett gyilkossági ügy során kapták el a hatóságok. Összesen kilenc gyilkosságot tudtak rábizonyítani, ő maga huszonnyolcat vallott be, de a feltételezések valahol harminc és kétszáz közé teszik az áldozatok számát. A tárgyalás után Holmesot halálra ítélték, majd kérésére egy betontömbben temették el. Az iszonyatos épületet 1930-ban lebontották, helyére egy máig üzemelő irodaházat építettek, ahol csupán az épület alapjai őrzik az egykori földi pokol helyét.