A kísértetvárosok önmagukban kellően bizarr és szokatlan látványt nyújtanak ahhoz, hogy az emberek fantáziáját életre keltsék és sokszor olyan történetekkel vagy tulajdonságokkal ruházzák fel őket, amelyek olykor már javában eltérnek a hely eredeti történetétől. Nincs ez másképpen a Chilében található bányavárosok talán leginkább közismert eseteiben sem. La Noira, Humberstone, Santa Laura és Pisagua történelmében a közös pont, hogy mindegyik település bányászati tevékenységek központja volt hajdanán. Az 1800-as évek második felében az ipari tevékenységek megállíthatatlan fejlődésével hatalmas igény volt az olyan anyagokra, mint például a salétrom.

Ennek köszönhetően azok a helyek, amelyek megfelelő adottságokkal rendelkeztek a nyersanyagok szempontjából, hamarosan virágzó és rohamosan fejlődő városokat emeltek ki, szinte a semmiből. La Noirát 1872-ben, Humberstone-t 1862-ben alapították, Pisagua pedig szintén a XIX. század közepén vált fejlődő településsé. Érdekességképp megemlítendő, hogy Pisagua neve nem jelent mást szoros fordításban spanyolul, mint „húgyvíz”, köszönhetően a terület magas nitráttartalmú vizének.

Az irdatlan mennyiségű bányászati tevékenység azonban rengeteg emberéletet követelt, a helyiek úgy tartják, hogy ezeknek a településeknek az alapköve az emberi szenvedés volt. A munkások és családjaik éhbérért robotoltak, a hatalmas gazdasági profitból gyakorlatilag semmit sem látva. A korabeli feljegyzések szerint a bányászvárosok inkább emlékeztettek rabszolgatelepekre, mint modernkori településekre, a rossz körülmények miatt egész családok és rengeteg gyerek vesztette életét. Ennek köszönhetően a települések óriási kiterjedésű temetőkkel rendelkeznek, amelyek már persze turistalátványosságokká és a sírrablók közkedvelt célpontjaivá váltak. A ’30-as évek tájékán a salétrompiac hanyatlásnak indult, a ’60-as évekre pedig az összes, egykor virágzó bányászváros elnéptelenedett. Az addig is szerencsétlen sorban élő családok munkanélkülivé váltak és még nagyobb nyomorba süllyedtek.

A helyiek úgy tartják, a rengeteg szenvedés a mai napig kihatással van a táj atmoszférájára. Sokan úgy gondolják, az egykori települések gonosz, nem evilági lények tanyájává váltak, a rengeteg gyötrelem hatására. A mai napig tartó sírrablások is megosztják az ottani közvéleményt, egyesek szerint paranormális jelenségek bizonyítékai a felnyitott koporsók és sírgödrök, a racionálisabban gondolkodók szerint mindez csupán a sírrablók ténykedéseinek köszönhető. Az egyébként is kevéssé vidám történelemmel rendelkező települések közül Pisagua „büszkélkedhet” némi bónusszal. A város ugyanis a XX. század során több rezsimet kiszolgáló börtönnel rendelkezett. A del Campo-féle uralom alatt a homoszexuális férfiakat gyűjtötték ide, később pedig a Pinochet-éra alatt volt politikai foglyok tábora. 1990-ben egy tömegsírt fedeztek fel a hatóságok, amelyben húsz holttestre bukkantak, amelyeken kínzások nyomai látszanak, némelyiküket meg is csonkították.

A nyomasztó történetű bányászvárosok mára már turisztikai látványosságnak számítanak. A települések maradványait egyfajta múzeummá alakították át, Santa Laurát és Humberstone-t pedig 2005-től az UNESCO világörökségi területté nyilvánította.