A rovat mai fejezetében ezúttal az USA-ba látogatunk, azon belül is Pennsylvania államba, egy olyan épület romjaihoz, amelyről hajdani működésének utolsó évtizedei során horrorisztikus, közfelháborodást okozó részletek láttak napvilágot.
1903-ban a pennsylvaniai törvényhozói testület engedélyezte egy olyan intézmény létrehozását az állam keleti régiójában, amelynek elsődleges feladata a fogyatékkal élők és epilepsziával küzdők ellátása lett volna. A szándékot hamar tett is követte, hogy felmérjék, mekkora férőhellyel bíró létesítmény szükséges, felbecsülték a területen azok számát, akik a fent említett kategóriába sorolhatók, így speciális ellátásra szorulnak. Az építkezés még a határozat megszületésének évében elkezdődött, a több száz holdnyi területen zajló munkálatok 1908–ra fejeződtek be, és ebben az esztendőben, november 23-án a Pennhurst State School and Hospital megnyitotta kapuit. Hogy lássuk a vállalkozás grandiózus mértékét, néhány adatot érdemes átolvasni, ami a Pennhurst paramétereit ismerteti. A 120 holdnyi földön elterülő 62 nagy épületet egy külön csatornahálózat kötötte össze, Pennsylvania állam pedig külön vonatállomást hozott létre, Pennhurst Station néven, amely biztosította az épületek működtetéséhez szükséges nyersanyagok zökkenőmentes szállítását.
A Pennhurst fő célja főként a mentális, idegrendszeri és/vagy pszichés megbetegedésekkel küzdő felnőttek és gyerekek megfelelő elszállásolása, ellátása és oktatása volt. Az első pácienst nem sokkal a nyitás után befogadták, négy év múlva pedig a Pennhurst már túlzsúfolt volt, különböző okok miatt. A helyi államigazgatási szervek nyomásának kénytelen-kelletlen engedve ugyanis az intézet befogadott menekülteket, árvákat, valamint börtönbüntetésüket töltő egyéneket is. A bentlakókat három részre osztották, az átláthatóság kedvéért: külön csoportot képeztek a mentálisan, a fizikálisan sérültek, valamint - bizarr módon - a fogászati problémákkal küzdők. Ennek értelmében például az ide kerülő gyerekek nagy része komoly testi és/vagy szellemi fogyatékkal élő volt. Fontos tudni azonban, hogy a Pennsylvaniában akkor érvényben lévő törvények szerint a szellemi fogyatékosokra afféle potenciális bűnözőként tekintettek, így ennek megfelelően is kezelték őket.
Az idők során a Pennhurst egy valódi földi pokollá változott, amelyekre az évtizedek elteltével fokozatosan derült fény. A végső leleplezés pedig 1968-ban következett be, az NBC-n bemutatott Suffer the Little Children című dokumentumfilm sokkolta a közvéleményt. Az embertelen körülmények közt tartott páciensekről készült képsorok bemutatták, miként tengetik napjaikat azok, akiket rossz sorsuk az intézmény falai közé vetett. 1977-ben a hajdan itt élő Terry Lee Halderman teregette ki a szennyest egy bírósági eljárás során, ezek után azonban még kilenc évnek kellett leperegni, mígnem 1986-ban a Pennhurst végleg bezárta kapuit.
A rengeteg dokumentáció, a bírósági eljárások alapján összeállított leírások valódi kínzókamrát tárnak fel az olvasó számára. Mint kiderült, az itt dolgozó személyzet pszichotróp szerekkel kezelte a pacientúra egy részét, a személyzet brutális büntetésekkel és elrettentő erejű módszerekkel tartotta rettegésben a betegeket. A beszámolókban szó esik komoly fizikai bántalmazásról (nem volt ritka a szíjjal való verés, de sokszor a betegeket úgy összeverték, hogy néhány csontjuk vagy foguk látta kárát), nemi erőszakról, lelki terrorról egyaránt. A higiéniai viszonyok is elrettentőek voltak, emellett már szinte csak hab a tortán, hogy egyeseket madárkalitka-jellegű ketrecekben tartottak, mivel úgy gondolták, ott nem okoznak több gondot senkinek.
Bár napjainkban a Pennhurst már rég nem üzemel, a helyiek közvéleményében rossz helyként van számon tartva, sok szülő megtiltja gyerekeinek, hogy az egykori kórház romjai közé merészkedjenek, mondani sem kell, hogy rengeteg bizarr eseményről számolnak be, különös hang- és fényjelenségek kíséretében - bár ezeknek a történeteknek a valódiságáról a vélemények megoszlanak. Mivel a hasonló, groteszk történettel rendelkező helyek mára már a szórakoztatóipar részeivé is váltak sok esetben, így a Pennhurst is látogatók százait vonzza, hogy borzongató élményeket éljenek át az egykor nagyon is kézzelfogható kínokat rejtő épület maradványai közt.
A fent említett dokumentumfilm, az 1968-as Suffer the Little Children itt elérhető, aki érez magában késztetést és elegendő lelki erőt, megtekintheti.