Rovatunk harmincadik epizódjában Poveglia után ismét Olaszországba látogatunk. Gaiola (olaszul Isola La Gaiola) egyike azon szigeteknek, amik Dél-Olaszország partjai mellett találhatók, és amelyek évről évre rengeteg látogatót vonzanak a Campania tartományához tartozó területekhez. A festői szépségű tájból is kiemelkedik Gaiola, ami különleges megjelenésének köszönhetően egyből felkeltheti az érdeklődők figyelmét. A turistaparadicsom kis szigete azonban rendkívül kétes hírnévvel rendelkezik, aminek köszönhetően kiérdemelhette az elátkozott sziget kevésbé megtisztelő címét.

Gaiola története egészen a római időkig nyúlik vissza, akkoriban még Euplea néven vált ismertté, amely hasznos segítséget nyújtott az arra közlekedő hajósok számára, akiknek a sziget egyfajta navigációs pontként működött. A Vénusznak szentelt templom romjai mellett ennek köszönhetően a mai napig más ókori romokat és maradványokat lehet itt találni. Érdekesség, hogy a sziget már akkor sem volt mentes a különös mondáktól. Úgy tartják, hogy Vergilius – akitől, sokan úgy tartották, nem álltak távol az okkult(nak mondott) tudományok – állítólag ezen a szigeten ismertette meg tanítványaival mágikus tanait.

A XVII. század során Gaiola stratégiai fontosságú volt Nápoly védelmi vonalát illetően, emellett számos korabeli gyárépület is megtalálható volt itt. A XIX. században egy rejtélyes figura, akit csak a Varázsló néven emlegettek, jó ideig itt élt. A Varázslóról senki sem tudta pontosan, hogy kicsoda valójában, a helybéli halászok azonban jóindulattal viseltettek irányában, és gyakran látták el élelemmel a titokzatos alakot. A remetének azonban egyik napról a másikra nyoma veszett, senki sem látta többet, innentől kezdve pedig Gaiola szigetén megsokasodtak a bizarr események, és egyre inkább úgy tűnt, a sziget nem tűri meg túl hosszú ideig, hogy valaki birtokolja.

Visszapörgetve a sziget modernkori történelmét, elmondhatjuk, hogy a manapság átokként ismert jelenségsorozat valamikor az 1900-as évek elején vette kezdetét, Gaiola akkori tulajdonosával, Luigi de Negrivel. A szigetre való költözése után ugyanis rövidesen, meglepő fordulatok sokaságával teljesen csődbe ment de Negri üzlete. Őt egy svájci, igen tehetős üzletember követte a sorban, Hans Braun az itt felépített villába költözése után rövidesen egy gyilkosság áldozata lett, aminek háttere és motivációja teljesen ismeretlen volt.

Holttestét egy szőnyegbe csavarba találták meg, rövidesen ezután felesége pedig belefulladt a tengerbe szintén zavaros körülmények között, hiszen a nőről köztudott volt, hogy kiváló úszó, azokban a napokban pedig a víz teljesen nyugodt volt, viharról szó sem lehetett. Ezek után következett az új tulaj, Otto Grunback, akit egy szívinfarktus vitt el, természetesen a szigeten tartózkodva. Nem tartogatott szebb sorsot a sziget a gyógyszeriparban tevékenykedő Maurice-Yves Sandoz számára sem, aki a beruházást követően megőrült, és egy svájci elmegyógyintézetben kioltotta saját életét. A groteszk lánc következő szeme Karl Paul Langheim báró volt, akit szintén elért a gazdasági csőd, elveszítve ezzel teljes vagyonát.

Ezek után is akadtak lelkes önként jelentkezők, akik úgy gondolták, jó ötlet igába hajtani Gaiola szigetét, közéjük tartozott Gianni Agnelli is. Agnelli a mindenki számára ismert Fiat cég feje volt, a sziget megvásárolása után elvesztette egyetlen fiát, aki öngyilkosságot követett el, unokatestvére, Umberto Agnelli pedig tragikusan fiatalon, 33 évesen hunyt el, miután egy rendkívül ritka előfordulási aránnyal rendelkező rákos megbetegedést diagnosztizáltak nála. A multimilliárdos Paul Getty fiát azon nyomban elrabolták, miután megvette a szigetet, az utolsó tulajdonos, Gianpasquale Grappone biztosítási cége hamarosan becsődölt, őt magát pedig börtönbe zárták csalás vádjával.

Napjainkban Gaiola Campania tartomány, vagyis az állam tulajdonában áll. Bár sokan tagadják az ilyen paranormális jelenségek, rejtélyek valódi mibenlétét, mindent csupán a véletlen számlájára írva, ennek ellenére a sziget évek óta gyakorlatilag elhagyatva áll, mivel a morbid eseménysorozat után úgy tűnik, senki sem hívja ki maga ellen a sorsot, és nem próbálja meg uralni a különös kis szigetet.