Mussorie már régóta a turisták egyik kedvelt városa Indiában. A település szélén, egy völgyben találhatók a Lambi Dehar bányák, amikről a Mussorie-ba látogató ezrek közül alig néhányan hallottak. Még a helyiek közt is vannak olyanok, akik csak elnevetnék magukat, ha arról kérdeznénk őket, hogy tényleg kísértetek járnak-e arrafelé. A többség azonban óva intene minket attól, hogy odamerészkedjünk, főleg azok, akik közel laknak a bányákhoz, mert állítólag a hely most egy boszorkány otthona, aki korábban több ember halálát okozta.

A világ többi, kísértetjárta helyszínéhez hasonlóan a Lambi Dehar bányáknak is megvolt a maguk balsorsa, több évtizeden keresztül. Bár ezzel szinte minden bánya esetén számolni kell: a bányászat és a balesetek kéz a kézben járnak, legyen szó súlyos vagy éppen végzetes szerencsétlenségről. A hiedelmek, állítások és tények aztán később a babonák végett idővel elferdülnek.

Vannak helyszínek, amikről azért terjed el, hogy kísértetjárta, hogy több turista látogasson oda. Másokra azért illesztik ezt a címkét, mert véres és erőszakos történelmük van. Van azonban egy harmadik kategória is: nem annyira turistacsalogató, nem haltak meg sokan, kizárólag maga a helyszín miatt gondolják, hogy szellemek otthona. A Lambi Dehar bányák is ebbe a kategóriába tartoznak.

Képzeljünk el egy sor bányalejáratot, a sötét alagutakat, ahogy elterülnek a hatalmas Himalája csúcsai között. Sűrű erdő veszi őket körbe, a felhők szinte a völgyet súrolják. Ez a horrorfilmekre jellemző atmoszféra hozta meg a bányák hírhedtségét.

Nem lehet tudni biztosan, mikor építették a bányákat. Ellentmondásos válaszokat kapunk, ha utána próbálunk járni. Egyesek szerint legalább 50 éves, mások szerint a telep alig 10 évig üzemelt, mielőtt rejtélyes halálesetek következtében bezárták. Egyesek azt állítják, már a brit uralom alatt is zajlott a kitermelés. Ha hihetünk a legendáknak, mondhatni a bányák miatt alapították Mussorie-t is, mert a helyszín ideális volt, hogy az angolok a perzselő indiai hőség elől elmenekülve itt töltsék a nyarat.

A hivatalos adatok valamikor a ’70-es évekre teszik a bányák beindításának idejét. Az viszont egészen biztos, hogy a legfelsőbb bíróság 1996-ban záratta be. Hogy miért, az megint csak viták tárgyát képezi. A hatóságok a termelés jelentős csökkenése mellett földrajzi okokkal indokolták a bezárást. Az erős indiai monszun hatása jól ismert, 2013-ban például majdnem olyan tragédiát eredményezett, mint a híres cunamikatasztrófa. De még a bányák üzemelése idején is előfordult, hogy egyes területek beomlottak vagy elárasztotta őket a víz, és a munkások lent rekedtek. Néhány esetben életeket is követelt az időjárás.

De ezek csak a hivatalos magyarázatok, a helyiek egészen másként látják a dolgot. Szerintük a környéken annak idején több mint 50000-en laktak. Elképzelhetetlen, hogy bírt ennyi ember összezsúfolódni ilyen közel a bányákhoz, ilyen kis helyen, főleg hogy a bányákhoz kapcsolódó egészségügyi és környezetvédelmi kockázatok itt is ugyanúgy megvoltak. De ettől még nem lenne igazán hírhedt a helyszín. Arról a legendák gondoskodnak.

Az első és egyben a leghihetetlenebb történet szerint szörnyű baleset történt a bányában, ami a falu teljes népességét elpusztította. Mind az 50000 ember itt halt meg, és szellemeik azóta is itt vannak. Ez a baleset volt az oka annak is, hogy oly hirtelen leállították a kitermelést. Kézenfekvő a kérdés: lehetséges ez egyáltalán? 1996 volt, nem 1496. Ha ekkora katasztrófa történt volna, miért nincs sehol írásos nyoma? 50000 ember halála minden idők egyik legnagyobb tragédiáját jelentette volna. Magát Mussorie-t is megrázta volna egy ekkora horderejű esemény, ám a település azóta is lakott.

Egy másik legenda szerint egy katonatiszt szelleme járja a bányajáratokat. Ez a férfi annak idején Mussorie-ban élt szép feleségével. Azt nem tudni, hogy az indiai vagy a brit hadseregnél szolgált-e. A felesége megcsalta őt, és el akarták tenni láb alól a férjet. A terv részeként az asszony sétálni ment hitvesével a bányák környékén. A szerető már várt rájuk a hegytetőn, és amint odaértek, egy hatalmas sziklatömböt gördített feléjük. A feleség tudta, hogy ez fog történni, így ő félreugrott, ám szegény férjet agyonlapította az óriási kődarab.

Nem tudni, mi lett a hűtlen feleség és a szerető sorsa, ám úgy hiszik, a katona lelke a bányák foglya, s kénytelen minden éjjel újra átélni szörnyű halálát, az örökkévalóságig. Beszélik, hogy éjjelente hallani a hangját, ahogy felüvölt fájdalmában. Azt mondják, a mai napig nem tudja, mi történt vele, hogy hőn szeretett kedvese visszaélt a bizalmával, és meggyilkolta őt. Állítólag örökre a végtelen halálhurok foglya marad, amíg meg nem tudja az igazságot. De ki merné elmondani neki, ki vállalkozna ekkora vakmerőségre?

A harmadik legenda egy boszorkányról szól, aki a bányában talált menedéket, és több itteni halálesetért felelős. Érdekes, hogy életében ez a nő is hűtlen volt. Egy helyi bányász felesége volt, két gyerek anyja. Egy nap a férj rájött, hogy a nőnek viszonya van, mire az félelemből és bűntudatból elmenekült otthonról, és a bányában rejtőzködött napokig. Férje és a falusiak hosszasan keresték, de nem találták meg. Nem tudta azonban, hogy szeretője is lelépett, így úgy tűnt, hogy együtt hagyták el a falut. Ez még jobban felbőszítette a férjet, aki dühében megölte mindkét gyereküket, mert nem tudta eldönteni, hogy az ő vagy a másik férfi gyerekei-e valójában.

A nő napokkal később előjött, és megtudta, hogy a gyerekei meghaltak. Saját tette és családja széthullása felett érzett szégyenében egy közeli sziklához rohant, és levetette magát. A hiedelem szerint lelke azóta is a bánya rabja, és mindennap úrrá lesz rajta az erőszak. Azt beszélik, hogy a feleség halálának másnapjától kezdve különös dolgok történnek a bányákban. Minden második nap meghalt valaki, valamilyen különös és bizarr baleset következtében. Később ez azt eredményezte, hogy mindenki annyira félt már, hogy senki se mert belépni a bányába, amit akkor már a halál szakadékának neveztek.

Egy további történet ugyancsak egy bányászfeleségről szól, aki egy nap robbanást hallott a bányák felől. Azonnal odarohant, hogy megtudja, hogy ott dolgozó férje biztonságban van-e. Kiderült, hogy semmilyen robbanás nem történt, a nő a hallucinációját mesélte el a férfinak, akinek természetesen semmi baja nem volt. Miután meghallgatta feleségét, a bányász visszament, hogy leellenőrizze, hogy minden rendben van-e, és ekkor történt a robbanás, ami megölte őt. Azóta azt beszélik, a nő szelleme minden este odarohan a bányához, hogy megpróbálja megmenteni férjét a robbanástól, amit előre látott.

Az éjszakánként előforduló különös események azóta is szájról szájra járnak. Állítólag hallani a város ma már elhagyatott kórházának egykori betegeit, ahogy fájdalmukban üvöltenek és nyöszörögnek. A sikító boszorkány jelenlétét is gyakran érzik. Az erre utazók közül néhányan azt állítják, a holtak nyugtalan lelkeinek kiáltásait hallják. Különös módon, ahogy közelebb érnek a helyszínhez, a kiáltások hirtelen abbamaradnak. A rémisztő jelenségek mellett megemlítik azt is, hogy több busz és teherautó is lezuhant a sziklákról, sőt egyszer egy helikopter is a földbe csapódott. Ezekért a balesetekért ugyancsak a sikító boszorkányt teszik felelőssé.