Egy vidámpark az a hely, ahol az egész család jól érzi magát. Legtöbbször ez így is van, de van úgy, hogy mindenkinek végigfut a hátán a hideg. A rémület érzése szinte tapintható, ha egy elhagyatott vidámpark jut eszünkbe. Alighanem a múltbéli mosolygó arcocskák emléke és az elburjánzó bozóttal beborított, rég lerobbant, elfeledett masinák látványa közti ellentét kelti bennünk ezt a különös nyugtalanságot. Az is elképzelhető, hogy természetünktől fogva irtózunk a sorsukra hagyott, rothadó helyszínektől. De lehet, hogy többről van szó; valamiről, ami sokkal rémisztőbb.

Az amerikai Nyugat-Virginia államban található elhagyatott vidámpark brutális múltját annyira belengi sötét és balszerencsés története, hogy a lepusztult külsővel párosítva kifejezetten nyugtalanító hatást kelt. Sokan nevezték már a legijesztőbb vidámparknak, sőt Amerika egyik legkísértetiesebb környékének. A Lake Shawnee Vidámpark bőven ad okot arra, hogy a múlt boldogságának emlékét ma már félelemmel telve idézzük fel.

A Mercer megyében, Princetontól mindössze néhány mérföldre található elhagyatott park történelme nagyon sötét, helyenként egészen rettenetes. A helyet annak idején már régóta temetkezési célokra használták az őslakos sóni indiánok. Az ásatásokat végző régészek becslései szerint akár 3000 holttestet is elföldelhettek itt, bár nem ezek az elhunytak miatt lett hírhedt a környék.

1775-ben egy fehér telepes család költözött ide (Mitchell Clay, az apa, Phoebe Belcher Clay, az anya, valamint három gyerekük, Bartley, Tabitha és Ezekial), és pontosan a temető fölött hoztak létre egy tanyát. Nem meglepő, hogy az itt élő sónik nem nézték jó szemmel, hogy megtelepedtek szent földjükön, népük sírjai felett, ráadásul a törzs korábban szinte egyáltalán nem találkozott fehér emberrel.

A földjük megszentségtelenítése miatt feldühödött indiánok többször is távozásra szólították fel a családot, ám a makacs Clayék egyáltalán nem törődtek velük. 1783 augusztusában a törzs néhány tagja saját kezébe vette az ügyet, és megtámadták a Clay család otthonát, amikor az apa épp vadászaton volt. Az indiánok azonnal lemészárolták a földeken dolgozó legkisebb fiút, Bartley-t, majd meg is skalpolták. Tabitha volt a következő, akit megtaláltak, majd agyonszúrtak. A legidősebb fiút, Ezekialt nem ölték meg egyből: magukkal hurcolták, és később máglyán elégették. Mikor a családfő hazatért, és meglátta halott gyerekeit, nem késett sokáig a bosszú. Összeszedett néhány másik telepest, és jó néhány őslakos legyilkolásával véresen megtorolta sérelmét. A mészárlás sötét felhője évekig belengte a környéket, a legtöbb telepes a közelébe se mert menni.

Ezt a helyet, ahol a Clay-farm állt, amit átok sújtott, amihez vér, nyomorúság és halál kötödőtt, egy Conley T. Snidow nevű üzletember 1926-ban megvásárolta. Nem lehet biztosan megállapítani, hogy Snidow csupán nem tudott a hely sötét múltjáról, vagy csak nem törödőtt vele. Ő úgy gondolta, hogy pont megfelelő lenne egy vidámpark számára, ahol az egyre nagyobb számban a környékre érkező szénbányászok családjai szórakozhatnának. Először csak néhány körhinta, egy óriáskerék és egy kis tó alkotta a parkot, ami aztán később fokozatosan terebélyesedett. Felépült egy bálterem, ételes standok létesültek mindenfelé, valamint rendes úszómedence is készült. Az 1950-es évekre már motorral hajtott játékok, dodzsem, hullámvasút és pedálos csónakok is várták a látogatókat. Ránézésre teljesen úgy tűnt, hogy tökéletes kikapcsolódást nyújt az egész család számára, hiszen a látogatóknak sejtelmük sem volt, hogy mit rejt a föld, és mi minden zajlott itt korábban. Aztán több tragédia is történt, amik beárnyékolták a vidámságot. Talán a szent föld még mindig kívánta a halált.

Az 1950-es években történt az első haláleset. Egy teherautó nekitolatott a gyorsan forgó körhintának, ami felborult, és agyonnyomta az egyik kislányt, aki épp rajta ült. 1966-ban egy 11 éves fiú fulladt bele a tóba, amikor beszorult a karja az egyik vízelvezető csőbe. Az eltűntnek hitt gyerek holtteste több mint egy héttel később került erő a zavaros vízből. Bár ez a két eset kavarta a legnagyobb vihart, voltak többen is, akik itt vesztették életüket. Egy férfi például állítólag az óriáskerék tetejéről ugrott le, de a jelenlegi tulajdonos szerint összesen 6 tragikus haláleset történt a park üzemelése idején. 1966-ban, a fiú megfulladását követően végleg bezárták, a játékokat otthagyták, így azok tönkrementek és pusztulásnak indultak.

Nem nézett felé senki. Az elhagyatott park rozsdás masináit belepte a gaz, mint valamiféle ősi szörnyetegek csontvázainak maradványait. Aztán 1985-ben egy Gaylord White nevű férfi megvette a telket, és újra megnyitotta a vidámparkot. A halálos múlt, a szörnyű balesetek híre miatt azonban nem jött elég látogató, így három évvel később ismét be kellett zárni. Később horgásztóvá alakították a tavat, és táborhelyet létesítettek itt, de az egykori park romjai megmaradtak. Nem meglepő, hogy a hátborzongató helyszín jó alapot szolgáltatott a kísértetsztorik számára.

Az érdeklődők nem is fognak csalódni. Az elhagyatott parkban legtöbben azt érzik, hogy valaki figyeli vagy követi őket, de gyakori a hirtelen pánikroham, sőt az is, hogy test nélküli szellemek kezét érzi a vállán az illető. Sokan mondták, hogy egy láthatatlan erő meglökte vagy megérintette őket. Önmaguktól mozgó tárgyakat véltek látni; árnyékalakok járkáltak a játékok romjai között; a nyikorgó hinták előre-hátra mozogtak, pedig nem is fújt a szél; gyorsan eltűnő fénygömbök jelentek meg. A rég elfeledett berendezések maradványai közt gyereknagyságú szellemek repkedtek, de még a sötétben settenkedő őslakosok kísérteteit is látni vélték. Sok-sok rémisztő hangot is lehet hallani: gyerekek nevetését, közvetlenül hátulról érkező suttogást, kiabálást, furcsa kántálást (talán az indiánok nyelvén), még sikolyokat is. Több olyan fotó is készült az elhagyatott parkban, melyeken később tulajdonosaik legnagyobb döbbenetére kísérteties figurák vagy megmagyarázhatatlan árnyékok tűntek fel.

Állítólag jó néhány EVP-jelenséget is rögzítettek a helyszínen [EVP - Electronic Voice Phenomena: a parapszichológiában használatos kifejezés, az elektronikus felvételen talált hangokra utal, amikre úgy tekintenek, mint a szellemek hangjára - Ralome]. A Mountaineer Ghosts társaság egyik tagja, Polly Gear több rémisztő felvételt is készített. Egyik esetben megkopogtatták egy elhagyatott lakókocsi oldalát, mire egy morgó férfihang válaszolt, aki elvileg azt mondta: “Kérem távozzon!”. Egy másik felvételen, ami az óriáskerék és a hinták között készült, két barát hangját lehet hallani. Egyikük annyit mond: “Nem.”, mire a másik valamit motyog, majd egy döbbenetesen tisztán hallható, magas hangú kísértetbeszéd következik, talán egy kislány hangja, aki azt mondja: “Nem beszélek.” Ugyanitt rögzítették, ahogy egy lány azt mondja, hogy “Hintázni akarok.” vagy “Hintázok egy nagyot.”

Az biztos, hogy a hinták a legijesztőbbek mind közül. Több látogató látta őket előre-hátra mozogni vagy körbeforogni, de gyakran előfordul, hogy valami hirtelen hidegség fogja el az odatévedőket, ami akár hosszantartó is lehet. Folyamatosan felbukkan egy vérfoltokkal borított, rózsaszín ruhás kislány szelleme is, aki éppen hintázik, vagy csak ott áll közvetlenül mellette. Úgy hiszik, ő az, aki a teherautós ütközésnél vesztette életét. A park jelenlegi tulajdonosa szerint az a kislány csakugyan rózsaszín ruhát viselt, és ő maga is többször látni vélte, sőt azt is állította, hogy képtelen volt megmozdulni, amikor a lány a szemébe nézett. A Travel Chanellel készített interjúban más jelenségeket is felidézett:

“Volt, hogy az ülés magától elindult, vagy addig mozgott a kezed alatt, hogy érezni lehetett a keresztülfújó hideg levegőt. Középen viszont valami melegséget lehet érezni. Úgy hisszük, az a lány szelleme."

A paranormális jelenségek azonban máshol is jelen vannak. Többen láttak egy árnyalakot az óriáskerék egyik rozsdás fülkéjében, sőt egy másik, kísérteties figurát is, aki leugrik a rozoga építmény tetejéről, aztán eltűnik. Lehetséges, hogy ez az öngyilkosságot elkövető férfi szelleme, de az is lehet, hogy csak a fémcsontvázat elborító növényzeten megcsillanó fény játékáról van szó.

A tó környéke ugyancsak kísértetjárta. Bár már csak kevés víz van, az is csupa sár, és legtöbbször csak halászok járnak arra, de beszámoltak víz alatt járkáló alakokról, valamint különösen hullámzó-fodrozódó víztükörről. Néhányan, akik be is mentek a vízbe, azt állították, hogy valami megpróbálta lehúzni és lent tartani őket. Az elhagyatott ételes standok környékén az őslakos indiánok szellemeit vélték látni, akik látszólag céltalanul, ok nélkül kószálnak; nem tudni, miért akarnak itt összegyűlni.

A megmagyarázhatatlan jelenségek és az egyértelműen creepy atmoszféra vonzza a természetfeletti és a gyászos múlt iránt érdeklődőket, így jó pár szellemvadász és paranormális jelenségeket kutató médium egyik kedvelt helyszíne. A park téma volt a Legijesztőbb hely a Földön (Scariest Place on Earth, ABC), a Szellemlabor (Ghost Lab, Discovery Channel), az Amerika legrémisztőbb helyei (The Most Terrifying Places in America, Travel Channel), A világ 10 legkülönösebb helye (The Ten Most Curious Places in the World, ABC Family) és a Figyelő (The Watch, National Geographic) című műsorokban egyaránt. Többször állították, hogy valódi gonosz természetfeletti-túlvilági erők érintették meg őket. Amikor a Legijesztőbb hely a Földön forgatott a parkban 2005-ben, a stáb nem volt hajlandó éjszaka bemenni a területre, azt állítva, hogy kántálást és dobolást hallanak, emellett azt érezték, hogy a spirituális energia ereje rémisztő arrafelé. Többen a vég eljövetelét, a mindent elborító rémületet vélték érezni. A Szellemlabor stábjának egyik tagja beszorult egy jegyárusító bódéba, és sehogy se tudott kijönni, pedig semmilyen zár nem volt az ajtón. Természetesen a paranormális reality TV esetében előfordulhat, hogy saját érdekükben felturbózzák kicsit a történteket, de a hely ettől még tényleg különös.

Bár horgászni és táborozni bármikor lehet, a konkrét park területe ma már szinte mindig zárva van, hiszen a rothadó, széteső berendezések, valamint az elburjánzó bozót és lombozat eléggé veszélyesek. Mindenesetre igyekeznek kihasználni a kétes hírnevet: a bátrak részt vehetnek az október 25. és 31. között rendezett Sötét Karneválon, amikor szellemvadász túrák és egy kísértetház is várja a látogatókat. Na igen, a park jelenlegi állapotában tökéletes halloweeni attrakció. A túra résztvevői megnézhetik az omladozó masinákat, bejárhatják az összes kísértetjárta helyszínt, láthatják a hírhedt óriáskereket, a tavat és a körhintákat. Aki ezt kihagyná, mehet táborozni, bár a fákon túli romok sötét múltja így is belengi az erdőt, szóval valamilyen mértékben a sátrazás is félelmetes lesz.

Ha egy elhagyatott hely hátborzongató, akkor egy elhagyatott vidámpark még hátborzongatóbb. Ebből kiindulva egy szörnyű balesetekkel tarkított múltú, kísértetjárta elhagyatott vidámpark a létező leghátborzongatóbb. Még ha talán nincsenek is ott igazi szellemek, a kétségbeesettség, az elszigeteltség és a színtiszta rémület érzése végig ott van a levegőben, akár egy nagy ködfelhő. Mintha ezzel akarna egyensúlyt teremteni a félelem és az annak idején ott játszó gyermekek vidámsága között. Vajon a rémület érzése és a hajlam, hogy szellemeket lássunk, csupán illúzió? Valami furcsa mese, amit a távoli, senkinek sem kellő helyszínekkel szemben érzett saját viszolygásunk vagy éppen morbid kíváncsiságunk alkot? Vagy talán tényleg olyan erők hatnak ránk itt, amiket nem tudunk megérteni? Aki tesz egy esti sétát az egykori Lake Shawnee Vidámpark helyszínén, talán megtalálja a választ. Már ha van mersze.