Rengeteg kisvárosi legenda született már különböző okok miatt. Akár azért, hogy csalogassák a turistákat, akár azért, mert félreértettek valamit az emberek. Dudleytownban viszont bizonyosan történt valami rejtélyes. Jelenleg jó eséllyel pályázik, hogy Amerika egyik leginkább kísértetjárta helye legyen.

1740-ben alapította tíz angol család Connecticut északnyugati részén (a tízből négy egy Dudley nevű brit férfi leszármazottja volt). Mivel a hely hegyekkel és erdőkkel volt körbevéve, a családok fakitermeléssel foglalkoztak, és a fát a közeli vasgyárnak adtak el. Nehéz életük dacára megelégedtek azzal, amijük volt, egészen addig, míg egyszer rájuk nem támadt a gonosz. Az első áldozat Abiel Dudley volt, miután a szörnyűség elkapta, megőrült. Ezután Mary Greeley felakasztotta magát, férje, Horace Greeley pedig ugyancsak elvesztette a csatát és az eszét is. Sarah Faye Swiftet villámcsapás érte, és később az ő férje is megháborodott.

Ha ez még nem lett volna elég, egy fiatal nőt holtan találtak, meztelenül feküdt a bozótosban, és testén megannyi harapásnyom és karmolás éktelenedett. William Turnert gyanúsították, de a férfi azt állította, az erdőből kijövő szörnyeteg végzett az áldozattal. Később szellemeket és démonokat is beleszőtt a történetbe, a végén pedig beleőrült.

A furcsa halálesetek folytatódtak, a város lakói pedig nem tudták mire vélni a sok tragédiát. 1774-ben egy ismeretlen, különös járvány egy teljes családot kiirtott, de csak annak a családnak a tagjai estek áldozatul, mások nem. 1813-ban az eset megismétlődött, de ekkor már nagyon sokan haltak meg, válogatás nélkül.

A félelemtől vezérelve egyre többen menekültek el Dudleytownból, maguk mögött hagyva a házukat és az életüket. Az 1800-as évek végére már csak egy család bizakodott, de kár volt. A családfő felesége tuberkulózisban elhunyt, majd gyerekei nyom nélkül eltűntek az erdőben, végül porig égett a háza. A férfi elmenekült, de zavaros meséit senki nem hitte el. Állítása szerint zöldes fényű, óriási állatok másztak ki az erdőből, és patáik hangjától zengett a környék. A férfi elmegyógyintézetbe került, de nem tudták megmenteni a démonjaitól, és öngyilkos lett.

A 20. század elején egy felfedező házaspár nyugalomra, csendre vágyott, így ideális pihenőhelyként Dudleytownra esett a választásuk és odaköltöztek. Vesztükre a férjnek üzleti útra kellett mennie New Yorkba. Búcsúzásukkor felesége vidám volt, jókedvű, és azt tervezte, rendbe rakja a virágoskertet, mire férje hazaér. Clarke-ot megérkezésekor borzasztó látvány fogadta: az ablakok kitörve, a falak szétkarmolva, felesége pedig a sarokban hisztérikus állapotban kiabálta, hogy iszonyú, zöldes fényű szörnyetegek támadtak rá, és vissza fognak jönni értük.

Ahhoz, hogy megértsük, mi történhetett, kicsit vissza kell mennünk az időben, aztán mindenki eldöntheti, szerinte mi is bujkálhat a titok mögött.

A legtöbb, parajelenséget kutató szakember úgy vélekedett, a város egyszerűen csak rossz helyre épült, mert a negatív sugárzások egyik csomópontja, így mágnesként vonzza a szellemeket. Ugyanakkor ezek az energiák az okkultizmussal és fekete mágiával foglalkozó emberek figyelmét is felkeltik.

A település egykor a mohawk indiánok szent helye volt, a halottak örök vadászmezeje, tehát nem kizárt, hogy indiánbosszúval van dolgunk.

A Dudley-k sem voltak tiszták, az Angliában élt családnak azért kellett elhagynia az országot, mert „eszement bajkeverők” voltak. Összeesküvést szőttek a király megdöntésére, és kirabolták az adóbevételt tartalmazó kincstárat. A király ezért elűzte őket, és felszámolta az ördögi praktikáikhoz – boszorkánysághoz és pogány szertartásokhoz – használt kellékeiket, valamint a szertartások helyeit. (Érdekes, ugye? :) )

A minket legkevésbé izgató feltételezést pedig a történészek mondták ki. Mivel a föld borzasztó kemény volt, nehezen lehetett megmunkálni, kemény életet kellett élniük a város lakóinak, és sokan nem bírták elviselni a nélkülözést. Mivel a lelkük felmondta a szolgálatot, az eszük is követte azt, és hallucinálni kezdtek. Ezt a felvetést arra építik, hogy Dudleytownon kívül több város is elnéptelenedett abban az időben.

A környékbeliek babonás mendemondának tartják az egészet, és egyáltalán nem örülnek a lelkes szellemvadászok felbukkanásának. Clarke ükunokája, Dody Clarke egyenesen odáig megy, hogy azt állítja, Dudleytown egyetlen átka a szellemvadászok megjelenése. Ugyanakkor több olyan fénykép és kutatási eredmény van parapszichológusok és tapasztalt szellemvadászok birtokában, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyítják. A hegyekben kiránduló turisták is gyakran tapasztalnak különös fény- és hangjelenségeket. Egy alkalommal például egy tévéstáb készült filmet forgatni a dudleytowni kísértetekről, ám az egészből nem lett semmi, mert a szellemek „elkergették” őket. A mindenkiben felmerülő menekülési kényszert és a felszereléseikkel minduntalan előforduló műszaki problémáikat még csak-csak legyőzték, ám amikor egy sötét alak emelkedett fel az egyik pincelejáróból, azonnal összepakoltak. És végül vannak olyan lakosok is, aki elismerik a fantasztikus történeteket a zöldesen fénylő, két lábon járó szörnyekről, akik üldözőbe veszik az erdőben járókat. Dokumentált orvosi jelentések vannak olyan emberekről, akik annyira megijedtek valamitől, hogy valóban megzavarodtak.

Érdemes lenne ellátogatni oda.