A Mi történt Baby Jane-nel? című klasszikus által elindított hullámba tartozik William Castle 1964-es filmje is, a The Night Walker, melynek főszereplője Barbara Stanwyck volt, aki ekkorra már szintén az elfeledett színésznők táborát erősítette.

A történet középpontjában egy Irene Trent nevű hölgy áll, akinek korántsem egyszerű az élete vak férje oldalán. Howard ugyanis a fejébe vette, hogy asszonya megcsalja őt. Szembesíti Irene-t a tettével, mire a nő kiront a házból, a férje pedig rejtélyes körülmények között meghal. Irene ezután megpróbál új életet kezdeni, de szörnyű rémálmok gyötrik, és egyre inkább kezd megzavarodni. Azt gyanítja, hogy férje bosszút akar állni rajta, csak éppen azt nem tudja, hogy mindezt élve vagy halva követi el ellene Howard? Vagy tényleg álom lenne minden, és csak a nő képzelete rugaszkodott el a valóságtól?

Nos, William Castle-t nem kell bemutatni a horror szerelmeseinek, és azt is lehet róla tudni, hogy igencsak szeretett elszórakozni a közönségével. (Elég, csak a Feud sorozat egyik részére gondolnunk.) Az is igaz, hogy ezek a műsorok sokban hozzájárultak a megfelelő hatás eléréséhez, így ezek nélkül a filmjei nem is voltak annyira félelmetesek. Legalábbis nekem elég gyakran maradt hiányérzetem egy-egy műve megnézése után. A The Night Walker esetében azonban nincsen így. Szerintem magasan ez az egyik legjobb Castle-alkotás, melynek forgatókönyvét nem mellesleg Robert Bloch írta (Psycho).

Kezdjük ott, hogy Barbara Stanwyck igazán kiváló színésznő volt, nem véletlenül jelölték négy Oscar-díjra. Tehetsége túlszárnyal mindenkit, és éppen ezért hihető a rettegés, ami az általa megformált Irene-t a hatalmába keríti. Ám most az egyszer nemcsak a színészi teljesítmény miatt annyira jó ez a film, hanem a történet miatt is. Nagyon zaklatott, frusztráló és csavaros a cselekmény. Tényleg nem lehet tudni, hogy Irene mikor álmodik és mikor van ébren. Mint ahogyan az is kérdéses marad elég sokáig, hogy most valaki a bolondját járatja a nővel, netán a férje tért vissza a halálból, vagy valóban kezd megbomlani az elméje.

Persze megvannak benne a szokásos Castle-féle hatásvadász jelenetek, elég csak a kezdő monológra és képsorokra gondolnunk, de ezek hamar feledésbe merülnek, és tényleg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történik ezzel a szerencsétlen hölggyel. A zene egészen fantasztikus, mint ahogyan nagyon a helyén van az ajtók megfelelő ütemben történő nyikorgása, becsukódása, vagy a függöny megmozdulása. Persze kiszámíthatóak ezek, csak éppen mivel nem tudjuk, mi lapul a háttérben, így mégis képesek ránk hozni a frászt.

Az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni, az a film vége. Egy egyszerűbb magyarázat jobb lett volna, pontosabban nem kellett volna ennyi szálat belevinni a történetbe, mert így bizony akad benne logikai hiba rendesen. Adtak ugyan egy végkifejletet, csak éppen az előkészítésben voltak bukfencek, amik miatt kissé kusza lett a dolog. Ám ez senki kedvét ne vegye el a filmtől, mert ez az egyik legjobb Castle-alkotás, amin nagyon érezhető Bloch keze munkája és a Psycho hatásai. Ráadásul Barbara Stanwycket mindenkinek látnia kell, mert komolyan zseniális, ahogyan játszik. Nekem ez az eddigi kedvenc William Castle-filmem. :)

8/10

IMDb | mafab