Figyelem! Az alábbi írásban található szövegek egy része felkavaró lehet! Csak 18 éven felülieknek!

Marc Dutroux (1956. 11. 06.)

Nem látom a gonoszt, nem hallom a gonoszt

A történelem során Charleroi városa számtalan küzdelmet folytatott a francia elnyomással szemben. A belgiumi település és környékének lakói azonban az új korban sem lehetnek nyugodtak. Marc Dutroux, az elítélt pedofil, gyerekgyilkos, valamint egy nemzetközi gyerekpornó- és prostitúcióhálózat állítólagos vezetője az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek végig elkövetett sokkoló bűntetteivel terrorizálta a várost. Az esetre az egész világ felfigyelt, nemcsak a rémisztő szörnyűségek miatt, hanem a rendőrök és kormányzati tisztviselők hihetetlen mértékű gondatlansága és amatőrizmusa folytán is. Az ügy hatalmas felháborodást keltett, a polgárok a II. világháború óta látott legnagyobb tüntetést szervezték meg, és több kormánytisztviselő lemondott.

Dutroux 1956. november 6-án született Brüsszelben. Négy testvére volt, ő volt a legidősebb gyerek a családban. Szülei tanárok voltak, és állítása szerint gyakran megverték őt. 1971-ben szülei különváltak, ő pedig elment otthonról. Csavargóként élt, egyes újságcikkek szerint melegprostituált lett belőle. Mindenesetre 20 éves korára már házas volt, első feleségétől két fia született. A nő elmondása szerint Dutroux gyakran verte őt, és más nőkkel is viszonya volt. 1983-ban el is váltak. Michelle Martin, az egyik szeretője később a második felesége lett, tőle három gyereke született. A házasság 1989-ben köttetett, amikor mindketten börtönben voltak, és 2003-ban ez is válással végződött, ugyancsak a börtönben.

Dutroux könnyen el tudta tartani családját. Bár az állástalan férfi hivatalosan csak munkanélküli segélyt kapott az államtól, nem voltak anyagi gondjai, mert lopott autókkal kereskedett Csehszlovákiában és Lengyelországban (más forrás szerint Magyarországon), emellett fiatal lányokat adott el prostitúciós munkára egész Európában. Belgiumban hét háza volt, melyek többsége üresen állt, kivéve azokat, amelyekben az elrabolt lányokat tartotta, akikből később prostituáltak lettek, vagy pornográf videók készültek róluk.

1989-ben elítélték öt fiatal lány bántalmazásáért és megerőszakolásáért. Miközben büntetését töltötte, Melchior Wathelet igazságügyi miniszter engedélyezte több olyan rab korai szabadlábra helyezését, akik szexuális bűncselekmények miatt ültek. Dutroux is mindössze 3 évet ült le 13 helyett, amikor jó magaviseletéért 1992-ben szabadon engedték. A belga kormány csak négy évvel később szigorított a kapcsolódó törvényeken. A férfi meggyőzött egy pszichiátert, miszerint elmebajban szenved, így az állam nyugdíjat utalt neki. Az orvos altatókat és nyugtatókat is felírt neki, amiket később a rablásoknál fel is használt.

Dutroux szabadulása után nem sokkal több fiatal lány is eltűnt azokból a kerületekből, ahol a férfi házai voltak. A CNN néhány évvel későbbi tudósítása szerint az eltűnéssel kapcsolatos nyomozás során kulcsfontosságú tények maradtak ismeretlenek az ügyben eljáró rendőrök előtt, amihez a különböző, flamand és francia hatóságok közti belviszály is hozzájárult. Sőt, az ügyben eljáró egyik tisztviselő elfelejtette közölni az utódjával, hogy egyáltalán eltűnt néhány gyerek.

A rendőrség 1993 és 1996 között többször is súlyos mulasztást követett el. Figyelmen kívül hagyták Dutroux egyik informátorának állítását még 1993-ban, miszerint a férfi 3000 és 5000 dollár közti összegeket ajánlott neki, hogy fiatal lányokat raboljon el. 1995-ben maga Dutroux anyja írt a hatóságoknak, hogy tudomása van arról, hogy fia lányokat tart az egyik üresen álló házban. Ugyanebben az évben az előbb említett informátor arról tájékoztatta a rendőrséget, hogy tudomása van arról, hogy Dutroux egy föld alatti cellát épít, ahol a prostituáltnak eladni szándékozott lányokat akarja tartani. Ezek az alapvető tények mind kapcsolódtak az eltűnésekhez, mégsem foglalkoztak velük. Csupán egy évvel később jártak utána annak, ami már rég ismert volt. Addig semmilyen nyomozás nem folyt Dutroux ellen, és újabb lányok tűntek el.

Elvesztett ártatlanság

1996 augusztusában végre sikerült áttörést elérni. A rendőrség éppen átfésült egy területet, ahonnan állítólag az egyik lányt elrabolták, amikor rátaláltak egy férfira, aki emlékezett egy gyanús járműre a ház előtt. A férfi részben a rendszámot is fel tudta idézni, így végül eljutottak Marc Dutroux-hoz, akit augusztus 13-án tartóztattak le.

A házkutatás során a rendőrség csak Dutroux útmutatása alapján találta meg a betonfalú, hangszigetelt, 2.15 méter hosszú, alig egy méter széles és 1.65 méter magas börtöncellát, melynek ajtaja polcnak volt álcázva. Ez volt az egyik olyan helyiség, amiről az informátor beszélt az előző évben. A szobában megtalálták a 14 éves Laetitia Delhez-t és a 12 éves Sabine Dardenne-t, akik még éltek, de súlyosan bántalmazták őket. Mindketten elmondták, hogy Dutroux szexuálisan zaklatta őket, és pornófilmeket készített velük. Sabine-t 1996. május 28-án rabolták el, és csaknem 80 napot töltött a börtönben, meztelenül, a nyakánál az ágyhoz láncolva. Ez idő alatt csak konzerveket és vizet fogyaszthatott. Delhez augusztus 9-én tűnt el, így neki csak néhány napig kellett átélnie a borzalmakat.

(Laetitia Delhez, Sabine Dardenne)

Nem sokkal a két tinédzser felfedezése után a rendőrség két másik lány holttestét exhumálta. Ők nem élték túl Dutroux halálos börtönét. Julie Lejeune és Melissa Russo, a két nyolcéves gyerek 1995. júniusában tűnt el, egyidejűleg. A férfi rendszeresen bántalmazta őket szexuálisan, és ezekről videófelvételeket is készített. A holttestek Dutroux Sars-La-Bouissiere-ben lévő házának hátsó udvarában voltak eltemetve.

(Julie Lejeunes, Melissa Russo)

Dutroux azt vallotta, hogy a két lány 1996 februárja és márciusa között halt éhen, amikor ő autólopásért ült. Azt hangoztatta, hogy korábbi társa, Bernard Weinstein felelős a lányok haláláért, mert nem adott nekik enni, amíg ő börtönben volt. Azt is állította, hogy Weinstein rabolta el őket, jutalékért. Beismerte, hogy annyira feldühítette, hogy társa hagyta meghalni a két lányt, hogy altatót adott neki, majd élve eltemette Russo és Lejeune mellé. A rendőrök meg is találták Weinstein holttestét.

A letartóztatott Dutroux és bűntársa, Michel Lelièvre beismerte további két lány, a 19 éves An Marchal és a 17 éves Eefje Lambrecks elrablását is, akik 1995 augusztusában egy ostendi táborból tűntek el. Lejeune és Russo akkor még a pincebörtön foglyai voltak, így a ház egyik fenti szobájában lévő ágyhoz láncolták őket. Dutroux felesége mindenről tudott.

(Eefje Lambreks, An Marchal)

A két tinédzser holtteste Dutroux egy másik házából került elő, néhány héttel Russo és Lejeune megtalálása után. Egy fészer alá temették őket a ház mellett, betonkoporsóba. A lányok teste kórosan sovány volt, szájuk be volt kötözve. Az nem ismeretes, hogy ők pontosan miért és milyen körülmények közt lelték halálukat. Később kiderült, hogy Bernard Weinstein ebben a házban lakott három évig.

A Dutroux-gyilkoságokkal és a gyerekpornó-hálózattal kapcsolatban Dutroux második feleségét, Michelle Martint, valamint Jean-Michel Nihoul üzletembert is letartóztatták. Utóbbi bevallotta, hogy egy belga kastélyban orgiát szervezett, melyen több kormánytisztviselő, rendőrtiszt, és az Európai Bizottság egy korábbi tagja is részt vett. Elfogták Michel Lelièvre-t is, aki An Marchal és Eefje Lambrecks elrablásában segédkezett. 1996 szeptemberében kilenc rendőrt hallgattak ki, akik Dutroux után nyomoztak és mulasztást követhettek el. Ugyanebben a hónapban letartóztatták Marleen De Cockere-t, akit Dutroux bűnszervezetével kapcsolatos bűnrészességgel vádoltak. A rendőrség szerint ő volt Jean-Michel Nihoul szeretője. A gyerekpornó-hálózattal kapcsolatban később még hét embert letartóztattak.

(Bernard Weinstein, Michelle Martin, Michel Lelièvre, Jean-Michel Nihoul)

Közfelháborodás

Semmi kétség nem volt afelől, hogyha a rendőrség hamarabb lépett volna az informátoroktól szerzett értesülések után, négy lány még ma is élne, és több másik is megmenekült volna a prostitúciótól és a pornográf videóktól. A felismerés óriási felháborodást keltett Belgiumban. Az emberek vizsgálatot, szigorúbb törvényeket, a politikai és igazságügyi rendszer radikális megváltozatását követelték. A tiltakozás hatására újra bevezették a halálbüntetést, amit néhány hónappal Dutroux első áldozatainak megtalálása előtt töröltek el. A szexuális bűncselekményekért elítélt rabok számára szigorúbb szabadulási feltételeket követeltek, ám az új törvények bevezetésére csak 1998-ban került sor.

A belga polgárok türelme 1996 októberére végleg elfogyott. Nemcsak a korábbi botcsinálta nyomozás miatt voltak dühösek, de az ügyben eljáró egyik bírót, Marc Connerotte-ot felmentették. Sokan hősként tekintettek rá, mert ő intézte el Dutroux letartóztatását, és fontos bizonyítékokat gyűjtött ellene és a pedofilhálózat tagjai ellen. A Legfelsőbb Bíróság azért vette el tőle az ügyet, mert részt vett egy jótékonysági vacsorán, ahol eltűnt gyerekek utáni keresésre gyűjtöttek. Megítélésük szerint a vacsorán való részvételével elvesztette a Dutroux-eset iránti objektivitását.

Mindezek hatására október végén megkezdődött Belgium egyik legnagyobb tüntetése a II. világháború óta. Több mint 300 000 fehérbe öltözött ember vonult végig Brüsszel utcáin, reformokat követelve. A polgárokat az is felbőszítette, hogy a kormányzati eltussolás is felmerült. Jean-Luc Dehaene miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a demonstráció “egy komoly jelzés, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül”, és üdvözölte a tüntetést, ami szerinte felgyorsítja a reformokat. Ígéretet tett, hogy a nyomozást a végsőkig folytatni fogják. Még Albert király is felszólalt, és a reformokat sürgette.

A rendőrség hibája volt

A nyomozók a korábban már említett eseteken (az informátor és Dutroux anyja által elmondott információk figyelmen kívül hagyásán) felül további, még súlyosabb mulasztásokat követtek el.

1995. augusztusában, An Marchal és Eefje Lambrecks elrablása idején Dutroux-t a rendőrség kamerákkal figyeltette, ám ezt rendkívül hanyagul tették: a kamerák csak nappal üzemeltek, akkor se folyamatosan. Így az sem lett rögzítve, amikor Dutroux odavittte a házához a két lányt, az sem, amikor egyikük egy ablakon megpróbált kimászni és segítségért kiabált, és az sem, amikor elvitte őket, hogy végezzen velük.

1995. december 13-án, majd hat nappal később egy másik alkalommal a rendőrség átkutatta Dutroux házát. Julie Lejeune és Mélissa Russo ekkor még élt, de a rendőrök nem találtak rájuk. Mivel a házkutatás egy autólopási ügy miatt történt, nem alkalmaztak sem rendőrkutyákat és speciális eszközöket sem, amikkel esetleg észrevehették volna a raboskodó lányokat. Nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy az egyébként omladozó és piszkos, nem mellesleg különös formájú pincében egy frissen vakolt és festett fal található (ami a börtönt rejtette). Figyelmen kívül hagyták az odalent talált bilincseket, kloroformot, láncokat, intimkrémet és méhtükröt is. A rendőrséggel tartott egy lakatos is, aki odalent azt mondta, hogy gyerekek kiáltozását hallotta a házból, azonban a rendőrök szerint a hangok az utcáról szűrődtek be. Több videókazettát is lefoglaltak, amin Dutroux látható, ahogy a cellát építi, de a gyerekek erőszakolását is rögzítette. A felvételek megnézetlenül kerültek vissza Dutroux feleségéhez, mert a rendőrök elmondása szerint nem volt lejátszójuk.

1997-ben egy parlamenti bizottság is úgy találta, hogy megfelelő rendőri intézkedésekkel elkerülhetőek lettek volna a gyilkosságok. Javasolták Benoit Dejemeppe államügyész felmentését. A nyomozókat a figyelmeztetések semmibe vételével, az áldozatok szüleinek zaklatásával és kulcsfontosságú információk visszatartásával vádolták.

A rendőrség becsületén 1998 áprilisában újabb folt esett, amikor Marc Dutroux lebirkózta az őt kísérő rendőrt, és három órán keresztül szökésben volt. Hihetetlen, de a börtön engedélyezte Dutroux-nak, hogy elhagyja az épületet, hogy átnézhessen néhány aktát, amit a tárgyaláson használtak volna fel. A bilincset sem viselő férfi verekedni kezdett az egyik őrrel, megszerezte a pisztolyát is, és egy lopott kocsiban elmenekült. Miután ismét elkapták, már nem engedélyezték, hogy a börtön falain kívül készüljön fel tárgyalására. Az eset után három rendőrtiszt, Willy Deridder rendőrfőnök, az igazságügyi miniszter és a belügyminiszter azonnal lemondott. A tárgyalást 2000-re tűzték ki, a négy lány halála és a pedofilhálózat ügyében.

Majd, majd, majd

2000. március 20-án egy neufchâteau-i bíróságon tárgyalták a két évvel azelőtti szökést. Az egyórás ülés során Dutroux beismerte tettét, de azt állította, csupán azért tette, hogy elmondhassa a médiának saját álláspontját az esettel kapcsolatban. A bírók és az ügyvédek döntése értelmében 2000 májusára napolták el a tárgyalást.

2000. június 19-én 5 évre ítélték a szökését érintő lopás és testi sértés vétségével (maga a szökés az akkori belga törvények szerint nem volt bűncselekmény).

A BBC augusztusi jelentése szerint a belga hatóságok lépéseket tettek, hogy megakadályozzák egy lista elterjedését. Egy luxemburgi újság, a The Investigator egy 50 névből álló listát közölt a Belgiumban élő elítélt vagy vélt pedofilokról. A lap főszerkesztője szerint figyelemfelkeltő céllal közölték, és csak nevek voltak, fotók nem (az áldozatokról sem). Azt állította, a neveket Jacques Langlois-tól, a Dutroux-ügy egyik bírójától szerezték. A hatóságok mindenesetre példányonként 20 ezer dolláros büntetést helyeztek kilátásba.

2001 februárjában arról számolt be a BBC, hogy Marc Dutroux panaszt tett a belga állam ellen. Követelte, hogy ne kelljen magánzárkában tartózkodnia, kevesebbszer motozzák meg, és ne ébresszék fel alvás közben. Az állam azzal érvelt, hogy a szigorú figyelem az ő védelme érdekében történik. A fő tárgyalást újra meg újra elnapolták, ami tovább bőszítette az áldozatok családjait és a belga polgárokat.

Vallomás?

2002. január 22-én a CNN Online arról számolt be, hogy egy “nem engedélyezett televíziós interjú” készült Marc Dutroux-val, aki állítólag beismerte, hogy bezárt két lányt a pincéjébe, akik ott éhen haltak. A “vallomást” egy diktafonra vették fel, amit egy belga szenátor csempészett Dutroux cellájába. A szalagon állítólag az alábbiak hallhatók: “Julie-t és Melissát fogvatartottam a házamban, nem vagyok ártatlan. Ant és Eefje is a foglyom volt, ezért sem vagyok ártatlan. Egyértelműen bűnös vagyok.” Ez teljesen szembemegy Dutroux eddigi viselkedésével, hiszen 1996 óta folyamatosan az ártatlanságát hangoztatta, pedig korábban 13 évet kapott nemi erőszakért.

Melissa Russo apja nyilatkozott a The Guardian újságnak: “Mindjárt vége a nyomozásnak, ő meg a hálózatról beszél. Ha azt mondja, hogy volt ilyen, de nem árul el részleteket, semmi nem fog változni.” Dutroux viszont így fogalmazott valamikor: “Rendszeres kapcsolatban voltam a hálózatba tartozó emberekkel. De az igazságügyi rendszer ezt a szálat nem akarja vizsgálni.”

A tárgyalást közben újra el kellett halasztani, hogy meg tudják vizsgálni a pincebörtönből szerzett 6000 hajmintát, kiderítve ezáltal, voltak-e más látogatók is odalent.

A tárgyalás

Hihetetlennek tűnik, hogy ennyi elnapolás és késedelem után, hét év elteltével 2004. március 1-jére kitűzték a tárgyalást, melyen ott ült a vádlottak padján Dutroux felesége, a 45 éves Michele Martin, a 63 éves üzletember, Jean-Michel Nihoul, valamint Michel Lelièvre is.

Dutroux már korábban azt nyilatkozta, hogy ő csak egy báb volt a pedofilhálózatban, és Michel Nihoul irányította az egészet. Az ügyész, Michel Bourlet hajlott arra, hogy egyetértsen vele, azaz a férfi nem egyedül követte el tetteit, hanem egy bűnszövetkezet részeként. Arra azonban nem utalt, hogy ez a hálózat a többi vádlotton kívül más tagokat is tartalmazott volna.

Dutroux a tárgyaláson azt állította, hogy két rendőr konkrétan segített neki elrabolni a 17 éves An Marchalt és a 19 éves Eefje Lambreckset. A lányok megölésével bűntársait vádolta.

Jacques Langlois bíró, aki rengeteg anyagot gyűjtött az esetről, azt vallotta, hogy az évek során Dutroux tökéletesítette követési, elrablási, erőszakolási és agymosási képességeit. Azt is elmondta, hogy Dutroux exfelesége, Michelle Martin hagyta éhenhalni a két lányt, amíg Dutroux börtönben volt. “Ms. Martin azt mondta nekem, hogy férje megkérte őt, hogy adjon enni Lejeune-nek és Russónak, amíg ő autólopásért négy hónapot ült.” A nő állítólag attól félt, hogy a két lány megtámadja őt.

Március 4-én Jean-Marc Connerotte bíró is tanúskodott, aki megdöbbent a “rémisztő gondosságon”, amivel Dutroux a pincebörtönt megtervezte. A plafonon lévő szellőző úgy vezette el a levegőt, hogy még rendőrkutyák is nehezen vették volna észre, hogy van odalent valaki. A bíró könnyeivel küszködve említette meg, hogy “páncélozott járművekkel és fegyveres őrökkel kellett védenie magát a rejtélyes alakok elől, akik eltökélték, hogy a teljes igazság útjába állnak. A rendőrök szerint vérdíjat tűztek ki a bírók fejére.” Connerotte azt is elmondta, hogy a nyomozást jelentősen hátráltatta, hogy kormányzati emberek próbálták védeni a gyanúsítottakat. “Rengeteg energiát fektettek a vizsgálat megfékezésébe” – tette hozzá. Szerinte a maffia is rátelepült az ügyre.

Dutroux házából maga hozta ki a két lányt. Amikor próbálta kikísérni őket, a lányok megijedtek, hogy ő is a pedofilhálózatba tartozik, és Dutroux-ba kapaszkodtak, hogy megvédje őket. “Köszönetet mondtak neki, és megölelték, ami rettentően undorító. Ebből is látszik, mennyire átmosta az agyukat” - állította.

Március 18-án újabb botrány tört ki, amikor Dutroux cellájában egy bilincskulcsot találtak, amit állítólag egy sóval teli zacskóban csempésztek be. A börtön személyzetét azzal vádolták, hogy megpróbálják elősegíteni Dutroux szökését.

Április 19-én Sabine Dardenne, az akkor már 20 éves áldozat is tanúskodott a 12 évesen átélt borzalmakról. Vehemensen elutasította Dutroux bocsánatkérését.

(Laetitia Delhez, Sabine Dardenne)

“Ahogy Dutroux önelégült mosollyal figyelte, a lány azt mondta, hogy a férfi elhitette vele, hogy a szülei lemondtak róla, miután nem voltak hajlandók váltságdíjat fizetni érte. Szerinte Dutroux védelmezőként tüntette fel magát, mondván, a főnöke elől rejtegeti, aki meg akarja őt ölni” – írta a CNN.com. A másnapi vallomásában tiltakozott Dutroux azon állítása ellen, miszerint “a másik lányt csak azért rabolta el, hogy barátot hozzon neki”.

A másik életben maradt áldozat, a 22 éves Laetitia Delhez szintén tanúskodott aznap.

Jean-Michel Nihoul üzletember vehemensen tagadta, hogy bármi köze lett volna Dutroux bűntetteihez.

Az ítélet

Dutroux továbbra is tagadta, hogy gyilkolt volna, és társait vádolta. Ugyanakkor elismerte a nemi erőszakot és a rablásokat, és “őszintén bocsánatot kért” értük. Ez persze az áldozatoknak már régen nem számított.

2004. június 14-én a nyolc nőből és négy férfiból álló esküdtszék a három hónapig tartó tárgyalás után összeült tanácskozni. 400 ezer oldal bizonyítékot kellett átnézniük, benne több mint 500 tanúvallomással. Emellett a bíró is átnyújtott számukra 243 kérdést, a négy gyanúsítottat érintő vádakkal kapcsolatban.

Valamivel több mint három nap után megszületett a döntés. Június 17-én emberrablás és mind a hat lány megerőszakolásának vádjában bűnösnek találták. Ugyancsak bűnösnek mondták ki An Marchel és Eefje Lambrecks, valamint állítólagos társa, Bernard Weinstein meggyilkolásáért is.

Lelièvre-t emberrablás vádjában találták bűnösnek, gyilkosság vádjában viszont nem. Martin ügyében nem született döntés. A nő később aztán beismerte, hogy ő éheztette halálra a 8 éves Melissa Russót és a szintén 8 éves Julie Lejeune-t.

Nihoul esetében nem volt egyetértés az esküdtszék tagjai között. Az ő és Martin esetét illetően ismét átnézték a bizonyítékokat, és újra végigmentek a 243 kérdésen.

2004. június 22-én Dutroux életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Emellett “kormányzati intézkedés” hatálya alá került, ami azt jelentette, hogyha valamikor a jövőben szabadulna, a kormány visszaküldheti a börtönbe. Michelle Martin 30, Michel Lelièvre 25 évet kapott.

Jean-Michel Nihoult a rablás, bűnrészesség és gyilkosság vádjában felmentették. Droggal kapcsolatos vádakban találták bűnösnek, 5 évet kapott.

Dardenne később könyvet írt megpróbáltatásairól, ami magyarul is megjelent.

Ami a Dutroux által emlegetett pedofilhálózatot illeti, annak tényleges létezésével kapcsolatban nem született a belga polgárok számára kielégítő válasz.

* * *

2012. augusztus 19-én mintegy 2000-en tüntettek Brüsszelben Michelle Martin esetleges szabadlábra helyezése ellen, de hiába, a nőt nem sokkal később kiengedték. A dél-belgiumi Clarisse zárda befogadta őt. Szabadon mozoghat, de csak a nővérek és a felügyeletével megbízott tisztviselők társaságában. 10 év múlva egy korábbi bírósági döntés folytán teljes szabadságot élvezhet majd.

A tiltakozók attól tartanak, hogy egyszer majd maga Dutroux is ugyanígy szabadon távozhat. Ügyvédje szerint a férfi meg van győzödve róla, hogy neki is jár egy esély, hogy visszakerülhessen a társadalomba. 2013. február 4-én kérvényezte is szabadlábra helyezését, azzal indokolva, hogy “már nem jelent veszélyt”, és házi őrizetet kért, elektronikus karpereccel. A bíróság elutasította a kérést. Szavai a történtek fényében is nehezen lehettek volna hihetők, arról nem is beszélve, hogy nemrég, 2016. márciusában egyik ügyvédje interjút adott az egyik belga magazinnak. Állítólag Dutroux a következőket mondta neki (bár nem tudni, mikor): "Nem vette észre, hogy azt még senki nem kérdezte, hogy miért azt a házat és azt a környéket választottam? Az volt a tervem, hogy rengeteg gyereket elrabolok, és egy bányában egy földalatti várost hozok létre, ahol a jóság, a harmónia és a biztonság dominál."

* * *

Az eset annak idején akkora vihart kavart, hogy 1996 és 1998 között a Dutroux családnevet viselő belgák több mint egyharmada nevet változtatott.